Hirdetés

Egy fiatal menekültpár London külvárosába menekül a háború dúlta Dél-Szudán borzalmai elől, nyugalmat azonban a lepukkant lakásban sem lelnek: a hámló vakolat mögött szellemek kísértenek. A közelmúltban mások mellett a Tűnj el! és a Mi is bizonyította, hogy a horror sokszor allegorikus műfaja nagyon is alkalmas az aktuális társadalmi problémák taglalására. Remi Weekes bemutatkozó rendezése bár a Netflixen debütált, a tartalommegosztó gyakori politikai részlehajlása ezúttal nem érhető tetten. A Kinek a háza? ha kissé vázlatszerűen is, de érzékletesen ábrázolja a beilleszkedési problémákkal küzdő migránsok, a lelkiismeretes, de kiégett szociális munkások világát, ahogyan azt is, hogy olykor még a sokadik generációs bevándorlók is megvetik az új jövevényeket. A film nem csupán tartalmában, vizualitásában sem szokványos: a szellemek az afrikai folklór világát idézve elevenednek meg. A végeredmény sajnos ijesztgetés terén nem elég hatásos, gondolatiságában pedig kissé felszínes ahhoz, hogy igazán emlékezetessé váljon, de tagadhatatlanul friss színt visz a kísértetfilmek unalomig elcsépelt műfajába.

Korábban írtuk