– Ez a mai fiatalság. Szörnyű, hogyan öltözködik! Például ott, az a fiú!

– Az a fiú az én lányom.

– Elnézést, nem tudtam, hogy ön az anyja.

– Az apja vagyok.

A közismert vicc is bizonyíték arra, hogy minden nemzedéknek megvannak a maga öltözködési irányzatai s azok kritikusai, ellenzői. Ugyanakkor arról is tanúskodik, hogy a szülők igenis hatással vannak gyermekeik későbbi jellemfejlődésére, esetleges félresiklására.

A szakemberek azt mondják, a fiatalkori lázadás természetes jelenség, ám nem minden tinire jellemző. Ha azonban a szülők azt gondolják, ennek a korszaknak automatikusan be kell következnie, az ösztönözheti a kamaszokat, hogy megpróbáljanak kitörni egy számukra szürkének tűnő közösségből.

A törvények megsértése és a társadalmi normáknak való ellenszegülés mellett leginkább kihívó, nem mindennapi öltözékükkel hívják fel magukra a figyelmet, s ezzel fejezik ki társadalmi hovatartozásukat. Tévhit tehát, hogy az öltözék magánügy.

A divatnak igenis szerepe van, a ruházkodás a kommunikáció egy fajtája. A XXI. századi fiatalság extrém öltözködési stílusainak éppúgy megvannak az ellenzői, mint a korábbi korokénak. Amikor Budapest belvárosában sétálva találomra megszólítunk járókelőket, szinte minden esetben ugyanazt a véleményt halljuk.

– Elképesztő, hogy mennyire kifordultak önmagukból a tinédzserek, egyik-másik ijesztő külsőt ölt. Persze, haladni kell a korral, ezért elfogadom, hogy a mostani fiatalságnak éppúgy vannak hóbortjai, mint elődeiknek – mondja egy hatvan év körüli férfi, s hozzáteszi, az egyetlen különbséget abban látja, hogy míg régen zömmel az idősebb korosztály tagjai voltak rossz véleménnyel a tinik külsejével kapcsolatban, addig ma sok esetben korosztályon belül is megdöbbenést keltenek a különböző szubkultúrák képviselői.

Szemes Nóra stylist szerint egy kicsit valóban szélsőségesebb a mai fiatalok öltözködése, mint egy-két generációval korábban, azonban ez a kérdés több irányból is megközelítendő, nem csak a fiatalkori lázadás szemszögéből.

– A rendszerváltás előtti fiataloknak nem igazán volt lehetőségük külföldről, az ottani, nyugati trendekről inspirálódni, még kevesebb esélyük volt beszerezni az adott darabokat, így talán ez az egyik legfőbb szempont, ami miatt nem tudjuk összehasonlítani a két korszak fiataljainak öltözködési stílusát. Talán ha már akkor is be lehetett volna szerezni ilyen könnyen, gyorsan és olcsón a mai trendi darabokat, akkor nem ugyanez lett volna az utcakép évtizedekkel ezelőtt – mondja a stílustanácsadó.

A mai tiniknek megvan a lehetőségük, hogy több stílusban is kipróbálják magukat tizenéves koruktól kezdve, ami legkésőbb huszonéves koruk végéig általában befejeződik, letisztul. Ahogy a személyiség fejlődik, kiforr, ahogy az értékrend változik, úgy kerül át a hangsúly is az öltözködésről a munkára, családra, hobbira. Így egy harmincas nő vagy férfi öltözködése már általában szélsőségektől mentes. Van, akinél előbb elkezdődik az extrém stílus letisztulása, például akik már korán munkába állnak. Ők 18-20 éves koruk körül általában tapasztalják, hogy az öltözékükkel igen sok információt adnak magukról munkáltatóik és a külvilág számára, ami nem feltétlenül azt a képet tükrözi róluk, amit szeretnének mutatni magukról.

– Egy multinacionális vállalathoz recepcióst keresnek. Ebben az esetben kicsi a valószínűsége, hogy egy rózsaszín hajú, tetovált, piercinges, furcsa ruhákba öltözködő fiatalt vennének fel az adott posztra, holott lehet, hogy ugyanolyan megfelelően végezné el a munkáját ő is, csak hát ugye az első benyomás nagyon fontos, amivel az ügyfél találkozik – mondja a stylist. Ugyanakkor, ha mondjuk egy tetoválószalonba keresnek recepcióst, akkor valószínűleg az előbbi jelölt teljesen megfelelő lesz, teszi hozzá Szemes Nóra.

– Amikor nincs tétje az öltözködésnek, például gimnáziumban, akkor a fiatalok is bátrabban próbálnak ki különböző stílusokat, így fejezve ki egy-egy csoporthoz való tartozásukat. A főiskolán, egyetemen ez a stílus már sokkal letisztultabbá válik, bár ez természetesen nagyban függ attól is, ki milyen területen tanul tovább, illetve introvertált vagy extrovertált személyiség-e – fogalmaz a tanácsadó.

Szerinte az utóbbi években a divatblogok és a különböző divatesemények elterjedésével egyre többen próbálják ki magukat különböző stílusokban itthon, Magyarországon is, ám külföldi divatkritikus szemmel nézve az itthoni utcakép még mindig messze van a nyugati átlaghoz képest, a fiatalok is kevésbé „bevállalósak”, mint külföldön.

A magyar tinidivatról összességében elmondható, hogy ma már nem jellemzik olyan egységes trendek, mint korábban, a sokszínűség a meghatározó, a fiatalok sokat merítenek a korábbi őrületekből.

– A mai fiatalság öltözködésére leginkább a szárnypróbálgatás, a stílusok keveredése és az önkifejezés jellemző. Nagy a különbség a főváros és a vidék között, általában akkor is, ha nem konkrét vidékről, hanem nagyvárosról beszélünk, hiszen nagyon fővárosközpontú minden, így a különböző márkák is leginkább itt képviseltetik magukat legyen szó akár hazai tervezésről, akár nemzetközi divatláncokról – mondja a stylist.

Ahogy Szemes Nóra gondolatai is nyugtatólag hathatnak a kamasz gyermeket nevelő szülőkre és az idősebb korosztályra, úgy a pszichológia vastörvényei is megerősítik, nincs ok nagyobb aggodalomra. A „tartozni valahová” érzés minden fiatal életében eljön, a tinédzsereknek ugyanis el kell szakadniuk eredeti mikroszociális közegüktől, azaz saját családjuktól. Ez egyben a kortárs csoporttal való azonosulás időszaka is. Az már más kérdés, hogy mivel ebben a korban a modellkövetési hajlam nagyon erős, az egyén könnyen és hatásosan manipulálható kívülről. Minél elvontabb, szokatlanabb, akár deviáns mintát mutatnak a divatdiktátorok és a reklámok, a fiatalok annál nagyobb valószínűséggel építenek deviáns elemeket saját viselkedésükbe is.

Riportkészítés közben, a plázák üzleteiben és azok előtt sétálgatva szembesülünk a mai kor meghökkentő furcsaságaival. Először a női mosdóban, ahol egy falra szerelt hajvasalót veszünk észre. A szerkezetbe csak pár száz forintot kell bedobni, és máris kezdődhet a fodrászkodás. Van, aki valóban szépítkezésre használja az üzletház közvécéjét, mellettünk például egy tizenéves lányka a shoppingolást megszakítva, vadul mázolja az arcát.

– Randim lesz – közli. Az áruház butikjaiban folytatjuk a modern hóbortok feltérképezését. Az egyik cipőboltban felfedezzük a most hódító neonszínű lábbeliket, kicsivel odébb pedig a kalocsai mintás giccsparádét vesszük szemügyre: van itt magyaros köntös, mamusz, de még tangabugyi is. Persze hasonló ízléstelenségekkel az élelmiszerboltban is találkozunk, a matyóhímzés a vécépapír-gurigák csomagolásáról sem hiányzik.

Visszatérve a ruhaboltokba, kézbe veszünk néhány elképesztő darabot: az úgynevezett platformcipőket, amiknek talprésze olyan hatást eredményez, mintha gazdája lábfejére pata nőtt volna, és az ülepes nadrágokat is, amik rendeltetésüket illetően publikálásra alkalmatlan gondolatokat ébresztenek bennünk. A ruhadarabok méretei is fejtörést okoznak számunkra, mivel egyik-másik nadrág és az XXS-es felsők még a legvékonyabb kollégánkra sem mennének rá. Ebből arra következtetünk, hogy a fiatal lányok között vagy az anorexiában szenvedők száma nőtt meg az elmúlt években, vagy egyszerűen már a gyerekeket is arra ösztönzik, hordjanak felnőtteknek való göncöket.

Szencz Dóra

Emo – a tinik stílusirányzata

Amerikában született meg, majd az egész világon, így hazánkban is megjelent. A 12 és 16 év közötti fiatalok körében terjed leginkább. A tengerentúlon zenei vonalnak indult, a New York-i hardcore ellensúlyozására. A manapság emo-zenének nevezett produkciók szövege mind valamilyen érzelemmel foglalkozik, legtöbbször borúlátók, világfájdalomról szólnak. Nagyon jellegzetes a stíluson belül a nemi jelek összemosódása: a fiúk és a lányok ugyanúgy szűk szárú nadrágokat, csőfarmert hordanak, s általános a szűk pólók és felsők viselete, gyakran kapucnival. Az uralkodó színek a fekete, a szürke árnyalatai, vagy a rikító színek. Gyakori a szegecses, bőr alapú kiegészítők, színes kitűzők viselete. Általános a smink, fiúk-lányok egyformán festik magukat: alapozott, világos tónusú bőr, feketével vastagon, alul-felül kihúzott szem. A hajviselet is jellegzetes, egyenes, az emósok tépett frizurát hordanak, ami gyakran felül rövidebb és tupírozott, de a szembe lóg, és a haj alul hosszabbra van hagyva.

ByeAlex után, szabadon…

Belebújós vászoncipő, szűkszárú nadrág, félig kinőtt sportzakó nyakkendővel, kötött téli sapkával – ilyen egy igazi hipszter összeállítás. A stílusirányzat legismertebb hazai képviselője ByeAlex, a legutóbbi Eurovíziós Dalfesztivál magyar indulója. A fiatalok körében hódító új trendről annak egyik képviselőjével, Palóc Andréval beszélgettünk.

– Mióta tart az őrület?

– A gimi utolsó évében kezdtem így öltözködni, de akkor még nem vettem ennyire komolyan az egészet. Igazából ebben az évben kezdett letisztulni a külsőm. Észrevettem, hogy a hipszter stílusú cuccok tetszenek. Persze emellett ösztönzőleg hatott rám az is, hogy mindig szerettem volna kitűnni a tömegből.

– Miért?

– Nem tetszik, ha valaki felkap magára egy fehér edzőcipőt, egy farmernadrágot és valamilyen egyszerű pólót. Tucatjával látok ilyet Budapest utcáin. Szerintem a magyar emberek rettentő szürkén öltözködnek. Pedig a ruházkodás elsősorban nem pénz kérdése.

– Megnéznek az utcán?

– Nemrég néhány hetet Londonban töltöttem, de ott senki nem bámult meg. Egyrészt, mert toleránsabbak, másrészt, mert teljesen szokványos dolog, ha valaki extrém módon öltözködik. Itt, Magyarországon még gyerekcipőben jár az egyéni stílusteremtés, valószínűleg azért, mert az elmúlt rendszerben mindenki hozzászokott ahhoz, hogy nincs választék, így az emberek ruhatárai gyakorlatilag megegyeztek.

– Baráti körödben hogyan fogadták az új külsődet?

– A visszajelzések vegyesek. Pár héttel ezelőtt megjelentem egy házibuliban, ahová egy farmer alapú, piros hímzéses felsőben, kalapban, szűkített zakóban és csőnadrágban, valamint hegyes orrú cipőben mentem. A társaság egyik fele megrökönyödött, másoknak viszont kifejezetten tetszett.

– Az öltözéked zenei stílusirányzat szeretetével is párosul?

– A magunkfajták általában kedvelik az indi rockot, az alternatív rockot, a drum’n’bass-t. Ami viszont a rádióban megy, az ciki, amiről pedig még videókat is adnak a tévében, az szóra sem érdemes.

– Nem gúnyolnak azzal, hogy talán meleg vagy?

– Előfordul, de akik igazán ismernek, tudják, hogy nem vagyok az, mint ahogy a hipszterek többsége sem.

– És hogy viszonyulnak hozzád a lányok?

– Vannak, akik rosszul vannak a stílusomtól, másoknak viszont bejön, ahogy öltözködöm. Egyébként a nők között is vannak hipszterek, csak az ő extrémségük nem olyan szembetűnő, mint a miénk.