Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Ige-idők címmel megnyílt a reformáció emlékévének központi kiállítása szerdán Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere beszédében kiemelte: hálás, hogy azokkal együtt nyithatja meg a reformáció ötszáz évét bemutató kiállítást, akik harcostársai voltak az elmúlt évtizedekben.

Az együttlét hálára kötelez, de felelősség is, hogy „ebből a jóból csináljunk együtt valami még jobbat” – fogalmazott a miniszter.

Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke arról beszélt, hogy a rendszerváltás idején „azzal a boldog reménységgel egyesültünk újra az elvesztett Európával, hogy megtaláljuk benne a kommunizmus évtizedei alatt hiányolt” európai identitást. Ehhez képest még „mindig keressük azt a mély és erős, jó értelemben radikális keresztyénséget”, ami a reformáció célkitűzése is volt a forrásokhoz való visszatéréssel és a keresztyénség külső formáinak megújításával.

Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke kiemelte: a kiállítás címe jelzi, hogy Isten igéje mindig a konkrét időben szólal meg. Nem időtlen igazságok tárháza a Szentírás, Isten szava időről időre „belehasít a hömpölygő idő folyamába”, mint ahogy történt 1517-ben, a reformáció kezdetén és sok más alkalommal is.

Az evangélikus püspök reményét fejezte ki, hogy az emlékévben sokan fölfedezik azt a közös identitást, „amit Istentől kaptunk nem egyszerűen megőrzésre, hanem megosztásra”.

A november 5-ig látogatható tárlaton csaknem 100 intézmény több mint 400 tárgya látható.

A műtárgyak között szerepel Huszár Gál reformátor, nyomdász, énekszerző egyetlen példányban fennmaradt énekeskönyve, valamint a 16. században Wittenbergben tanuló magyar diákok zászlaja. Emellett az Esterházy-gyűjtemény darabjai, 17. századi politikai röplapok, az erdélyi fejedelmek portréi és más festmények,

A tárlat kísérő kiállítása fényképek, dokumentumfilmek, szövegek segítségével mutat be jelentős vagy tragikus 20. századi magyar protestáns életutakat.

A reformáció emlékévében csaknem 400 programot szerveznek szerte a Kárpát-medencében.

Az emlékév legnagyobb eseménye a reformáció emléknapján, október 31-én lesz a fővárosi Papp László Sportarénában, a találkozóra a szervezők 13 ezer embert várnak.

Luther Márton Ágoston-rendi német szerzetes, teológus 1517. október 31-én függesztette ki az egyházi megújulást követelő téziseit a wittenbergi vártemplom kapujára, ettől a naptól számítjuk a reformáció kezdetét.

A reformáció egyik örökségének és napjainkban is fontos képességnek nevezték az önálló gondolkodást annak a kerekasztal-beszélgetésnek a résztvevői, amelyet szerdán Budapesten a reformáció 500. évfordulója alkalmából rendeztek.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a Magyar Nemzeti Múzeumban Politika és hitvallás címmel tartott eseményen azt mondta, hogy a 16. században a belső szabadságot állították előtérbe. Manapság inkább a külső szabadság van meg, de a belső szabadságot sokan még nem fedezték fel – fűzte hozzá.    

A miniszter szerint a politikusoknak lehetőségük van arra, hogy segítsék a polgárok „felnőtt, felelős” cselekvésének és önállóságának kialakulását az oktatás és a szocializáció révén.    

Szólt arról is, hogy a reformáció emlékévének lényege, az emberek, a történelem, az egyházak és tagjainak a megbecsülése. Az emlékév „töltetet” adhat a következő 500 évre – tette hozzá.    

Reiner Haseloff, Németország Szász-Anhalt tartományának miniszterelnöke arról beszélt, hogy Európa a nemzetek és népek Európája, ezért át kell gondolni, hogy a közösség és az adott nemzet identitása hogyan kapcsolható össze.    

Hozzátette: mindenekelőtt a közösség a döntő, mert csak így lehet biztosítani, hogy ne alakuljon ki olyan nézetkülönbség, amely akár háborúhoz vezethet.    

Nicola Beer a liberális Német Szabaddemokrata Párt (FDP) főtitkára azt mondta, a liberalizmus gyakran félreértett fogalom. Az ő pártja a szabadság kifejeződéseként tekint rá, de nem egy korlát nélküli, hanem egy felelősségteljes szabadságként.    

A politikus szerint a protestantizmus azt jelenti, hogy az önállóan gondolkodó ember erejét a közösség szolgálatába állítja.    

El kell fogadni, hogy különféle járható utak vannak, és meg kell próbálni nem abszolutizálni a saját értékeket, de meg kell találni a legjobb megoldást a közösség érdekében – hangoztatta Nicola Beer.    

Thomas A. Seidel, a thüringiai kormány reformációügyi megbízottja úgy vélekedett, hogy az emlékév a vallási hovatartozásuktól függetlenül felhívja az emberek figyelmét a saját történelmi hovatartozásukra.

MTI