Mennyei harmóniák

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 / 13

Méry Gábor fotóművész és a tavaly májusban elhunyt Jankovics Marcell rajzfilmrendező, író, grafikus közös műve hatalmas vállalás gyümölcse. A szerzőpáros 2006-ban a lőcsei Szent Jakab-templommal kezdte a sorozatot, Lőcse város gótikus templomának és a világ talán legmagasabb gótikus szárnyas oltárának, Lőcsei Pál mester fő művének, a Szent Jakab-főoltárnak alapos művészettörténeti ismertetésével, festménynek is beillő fotóanyagával illusztrálva. A kötet sikerén felbuzdulva a szerzők elhatározták, hogy felkutatják mindazon felvidéki templomokat, amelyekben gótikus szárnyas oltár található, így látott napvilágot 2018-ig tizenkét kötet. 2020-ben új kiadásban jelent meg a sorozat, amelynek kötetei egymás mellé állítva gerincükön a keresztfáról levétetett Megváltó megsebzett, szenvedő arcát rajzolják ki – a szepesszombati Szent György-templomban álló Krisztus-szoborét.

A sorozat tehát tizenkét felvidéki városba vezet, az albumokat forgatva pedig elámulhatunk e városok egykori gazdagságán. A lőcsei Szent Jakab-templomot, a kassai Szent Erzsébet-dómot, a bártfai Szent Egyed-bazilikát, a szepeshelyi Szent Márton-székesegyházat, a szepesszombati Szent György-, a bakabányai Szent Miklós-templomot, a késmárki Szent Kereszt-bazilikát, a szmrecsáni Szűz Mária-, a kis­szebeni Keresztelő Szent János-, a nagyőri Szent Anna-, a héthársi Szent Márton-templomot és Kakaslomnic Szent Katalin-templomát ugyanis mind a középkori Magyar Királyság virágzó településein emelték. Ezek között volt szabad királyi város, mint például Kassa vagy olyan kisebb település, mint például a Poprád mellett fekvő Kakaslomnic, amelyről Vályi András a XVIII. század végén ekképpen írt: „Kakas. Lomnitz. Népes német falu Szepes várm. [azaz vármegyében] […] ’s az uraságoknak Kastéllyaikkal ékesíttetik, lakosai katolikusok […] vagyonnyai külömbfélék…”, és amely ma különleges örökséggel büszkélkedhet, hiszen a falu öreg templomában viszonylagos épségben maradt fenn az a XIV. században készült Szent László– legenda-falképciklus, amely a fehér lovon ülő, Krisztus-arcú fiatal herceg és a tüzet okádó pogány kun természetfeletti viadalát, jó és a rossz harcának örök toposzát örökíti meg – Jankovics Marcell a kakaslomnici templomról írt kötetben külön fejezetet szán a falképciklus tit­kainak.

A szerzőpáros vizsgálódásának középpontjában a szárnyas oltárok állnak. Ez az oltárforma a gótika idején alakult ki, három- vagy többosztatú, szekrényszerű kialakítású oltárokról van szó, kinyitható és bezárható szárnyakkal, amelyek mindkét oldalára vallási témájú történeteket festettek a korabeli mesterek, evangéliumi és más bibliai történeteket, vagy éppen Jézus koránál hosszú évszázadokkal később élt szentek csodákkal teli életét – a mise alatt figyelmükben kissé elkalandozó hívek okulására. Ezek talán legszebbike a kassai Szent Erzsébet-dóm főoltára: az 1474 és ’77 között készült oltáron az Árpád-házi Szent Erzsébet-legenda, a Passió története, valamint Mária és a gyermek Jézus élete elevenedik meg, attól függően persze, hogy behajtják-e vagy kitárják az oltárszárnyakat. A képsorozatok színvonalukban kissé eltérőek, a Szent Erzsébet életét elmesélő képsorozat kvalitásaiban kiemelkedik a többi közül, mindezt meg is figyelhetjük az album részletgazdag fotóin: a táblaképeket készítő mester érzelmekkel teli, lírai részletekkel gazdagította a jeleneteket. E képciklusokat amolyan szakrális képregénynek is nevezhetnénk, amelyek saját korukba, azaz a XV. század idejére helyezik II. András lányának történetét: a késő középkori miliő köszön vissza a szobabelsőkön, az épület- és enteriőrrészleteken. A sorozat első tábláján a dúsan hímzett brokátokba öltözött előkelőségek Gertrúd királyné szülőágya mellett imádkoznak az újszülött Erzsébetért – a csecsemő fejét glória övezi –, vagy említhetnénk életének egy későbbi pillanatát, például azt, amely a német császár wartburgi látogatását eleveníti fel. A császár látni szeretné a jótékonykodásáról híressé vált Erzsébetet, aki azonban minden ruháját szétosztotta a szegények között, így nem tud a császár elé járulni. Az angyalok sietnek a segítségére, és csillagokkal díszített égszínkék ruhát adnak neki, hogy díszes öltözetben jelenhessen meg a világi hatalmasság előtt.

Az album képei nem egyszerűen illusztrációk, hanem Jankovics szövegeivel egyenértékű anyagai a könyvnek; a fotóművész nemcsak dokumentál, hanem a téma iránti alázattal ragadja meg a szakrális művészet legpompásabb darabjait, maga is művészi minőséget alkotva. Jankovics pedig elképesztően gazdag magyarázattal szolgál a szakrális művészetben használt jelképekkel, azok értelmezésével kapcsolatban, kitér a színek, számok, attribútumok titkos értelmére – az említett vacsorajelenettel kapcsolatban például megtudhatjuk, hogy a díszes ebédlő hosszúkás asztalán sorakozó ételek, a hal, a kenyér és a bor akár a nagypénteki vacsorára, azaz az eucharisztiára is utalhat, Erzsébet kék öltözete a ruha égi eredetét, míg az uraságok mögött fölemelt pallossal álló alak a világi hatalmat jelképezi. Mindez bár a keresztény művészet koordináta-rendszerében értelmezhető, mégsem kizárólag a vallási szimbolikában jártas ember számára jelenthet izgalmas szellemi utazást: a művelődéstörténeti kontextus okán is fontos ez a sorozat. Ráadásul a magyar középkor emlékei történelmünk viszontagságos évszázadaiban, a sorozatos háborúk és rombolások következtében nagyrészt megsemmisültek, ezért is örvendetes, hogy egy olyannyira szemet gyönyörködtető albumban láthatjuk viszont – ha töredékesen is – múltunk ránk maradt kincseit.