2012 jelentős évnek bizonyul, hiszen születésének százhuszadik évfordulójaként a KDNP ifjúsági tagozata a bíboros úr esztendejének nyilvánította, aki Pehm József néven született a Vas megyei Mindszenten. Már a szombathelyi premontrei főgimnáziumban a hittudomány, irodalom és a történelem voltak a kedvenc tantárgyai, érettségi után nem véletlenül jelentkezett papnövendéknek.

Alig 27 esztendős, amikor a hívek kérésére Zalaegerszeg plébánosává nevezik ki. Mivel látja a Trianon utáni iszonyú gazdasági nehézséget, a 16 ezer lakosú körzet elmaradottságát, átfogó szervező- és építőmunkába kezd, ennek nyomán plébániatemplomok, plébániaházak, paplakok, misézőhelyek és persze iskolák tucatjai épülnek.

– Kevésbé tudott, hogy megalapítja a kezdetben heti, majd napilappá váló Zala megyei újságot, amelynek számai még a könyvtárakban is alig találhatók és az Országos Széchényi Könyvtárban sincs meg mindegyik. Ezeket valószínűleg a Rákosi-korszakban semmisítették meg, mivel az alapító maga szerkesztette, írta a cikkeit, intézte kiadását, terjesztését, és hogy az előállítás minél olcsóbb legyen, még saját nyomdát is felállított. Emellett könyveket írt, többek között Padányi Bíró Márton veszprémi püspök élete és kora címmel feldolgozta annak életművét – sorolja a bíboros érdemeit Horváth Attila egyetemi docens, jogtörténész, a Hittel a Nemzetért Alapítvány elnöke.

A plébános a hitelesség biztosítása szempontjából nagyon fontosnak tartotta a kutatást, hiszen csak így tudott visszautalni szentbeszédeiben a magyar történelemre és a dicső magyar múltra, ami Trianon után elengedhetetlen volt a nemzeti tudat erősítése céljából.

Hasonló elhivatottsággal állított fel szegénygondozó intézményeket, foglalkozott kórház- és börtönmisszióval, indított támogató programokat, amelyek tehetséges fiatalok taníttatási és szállásköltségét biztosították. Megszervezte a házapostolok hálózatát, amelynek tagjai többek között arról is tájékoztatták, hogy kinek nincs télikabátja.

Állandóan járta körzetét, így nem csoda, hogy plébánosi megbízatása végén szinte nem akadt család, akit ne ismert volna személyesen. Hívei el is nevezték szeretetük jeléül a Zalai lámának.

A zalaegerszegi szolgálatát 1944. március 4-én püspöki kinevezése váltja fel, Veszprémbe kerül. Még a rendkívüli körülmények között is megtalálja a módját, hogy plébániákat, iskolákat építtessen, gondolatai egy nagyszabású, merész terv körül kavarognak.

– Az egyházmegye több mint felét szétosztaná a szegényparasztság körében, ám erre nem marad ideje. A földosztást már az I. világháború előtt szerette volna megvalósítani, mert azzal, véleménye szerint, a határon túlra került magyarság jelentős részét is meg lehetett volna menteni. Az új utódállamok ugyanis első lépésként egy álcázott nacionalista földreform keretében a magyar nagybirtokok szétosztásával vonzották oda a szlovák, román és szerb telepeseket az etnikai arányok megváltoztatása céljából. Ha ezek a földek már akkor a kisparaszti birtokosok kezében vannak, nem lett volna nyilvánvaló ürügy az elvételükre – vázolja a bíboros tervének jelentőségét az Alapítvány elnöke.

Az 1945-ös földosztás nem tükrözte Mindszenty elképzeléseit, mivel az új birtokosok nagyon kis területeket kaptak, ráadásul egyesek olyan helyeken, amelyeket csak egy másikon áthaladva értek el. Ez az elosztás nem volt véletlen, hiszen a kommunista párt és a szovjet megszállók nyomására tudatosan úgy osztottak földet, hogy életképtelen gazdaságok jöjjenek létre, de még így is csak azoknak, akik éppen jelen voltak. A hadifogságban lévők, a katonai szolgálatot teljesítők, a távollévők kimaradtak. Az osztásnál azt sem vizsgálták, hogy az új tulajdonos ért-e egyáltalán a földműveléshez.

A szerény, aszkétikus életvitel, az állandó munka és a látványos külsőségek mellőzése Mindszentyt ódivatúnak láttatta ellenfelei szemében, miközben a XX. század eszméit hirdette. Szinte mindenhez értett mezőgazdaságtól a könyvelésig, a lapszerkesztéstől az építések megszervezéséig, a tanítástól a történelemig, miközben a hit elszánt harcosa volt. Nem akart politizálni, pártok csatározásában részt venni, emberjogi kérdésekben és az üldözöttek érdekében viszont kénytelen volt megszólalni. Kormányoktól függetlenül mindig akkor került összeütközésbe a hatóságokkal, amikor Magyarországon önkényuralom alakult ki. Először a Tanácsköztársaság alatt fogják el, majd a nyilas hatalomátvétel időszakában, amikor több dunántúli püspöktársával aláírt körlevélben kéri, hogy a zsidóságot ne üldözzék, az országot pedig kíméljék meg a teljesen értelmetlen pusztítástól. Amikor püspöki palotájába és plébániáiba üldözötteket költöztet, a nyilas hatóságok letartóztatják és Sopronkőhidára viszik.

– Nem véletlenül, hiszen Angelo Rotta pápai nuncius volt az egyik főmentő, a Pannonhalmi apátságban is háromezren részesültek oltalomban, Budapesten pedig pl. a Fő utcai kapucinusok 1944-ben reggeltől estig kereszteltek, majd adták át a keresztleveleket a zsidóknak. Mindezekkel szemben áll az elképesztő ellenpropaganda, amit Mindszenty ellen folytattak. A háború után fasisztának nyilvánították, amikor pedig a nyilasok árurejtegetés vádjával letartóztatták, valójában élelmiszert és ruhát gyűjtött a menekülteknek, a későbbi kommunista hatalom ezt a vádat felhasználva tagadta, hogy a nyilasok üldözöttje lett volna, hiszen köztörvényes bűnöző volt – emlékeztet a bíboros tevékenységére a jogtörténész Horváth Attila.

A háború végén fogságából történt szabadulása után azonnal hozzálát a pénzgyűjtéshez, s az újjáépítés élére az egyházat állítja. Miközben a történelemkönyvek egyoldalúan a kommunista párt újjáépítő munkájáról beszélnek, valójában az egyszerű emberek saját plébánosuk vezetésével építették fel a házakat, templomokat, iskolákat. Mivel Mindszenty ebben vezető szerepet tölt be, és lelkesítő beszédei rendkívül népszerűek, a kommunisták célkeresztjébe kerül. Tömegeket mozgósító zarándoklatai akadályoztatására a hatalom üvegcserepeket szóratott az útvonalra, Péter Gábor pedig azt írja, hogy már 1945 elejétől adatokat gyűjtött róla, még a gyóntatófülkéjébe is lehallgatót szereltet, de mivel ez sem vezetett eredményre, a Rákosi-féle vezetés elhatározza a koncepciós pert. Hogy szándékuk szerint néhány év alatt felszámolják a történelmi egyházakat és nagyjából két nemzedék alatt teljesen kiöljék a lakosságból a vallásosságot, mindenekelőtt Mindszenty elhallgattatására volt szükség.

1948. december 26-án, Karácsony másnapján tartóztatták le. Halálos ítélet helyett életfogytiglani börtönbüntetést szántak neki, mert nem szerették volna, ha belőle mártír, sírjából pedig zarándokhely válik. Szívesebben látták volna esetében is a bevált gyakorlatot, mely szerint nyilvánosan bocsánatot kér a beismerő vallomás után. Bár ebben csalatkoztak, Mindszenty becsületes emberként még akkor sem hazudott, ha azzal védhette volna magát. Nem tagadta, hogy találkozott Habsburg Ottóval egy jótékonysági gyűjtés kapcsán, mire a vád ezt úgy állította be, hogy beismerte a köztársaság megdöntésére irányuló szándékát, mondván, hogy Habsburg Ottót koronázná királlyá.

Emberi nagyságára jellemző, hogy senkitől nem kívánt mártíromságot, és hogy személye melletti kiállása miatt egyetlen hívő se veszítse el a kenyerét, feloldozta a „Munkásoknak kenyeret, Mindszentynek kötelet” táblák alatt vonulókat. Lejáratása az ítélet után is folytatódott. Nem sokkal a per után filmet forgattak Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényéből, ám az abban szereplő egri érsek helyett a filmben már az esztergomi érseket szerepeltetik, utalásként Mindszentyre.

– Félreállításával szabad az út az egyház megsemmisítése előtt. Az 1950-es évek elejére a Rákosi-rendszer a Püspöki Konferencia minden tagját börtönbe záratja Czaprik egri érsek kivételével, de őt is csak azért hagyják szabadon, hogy aláírhassa az állam és az egyház közötti megállapodást. Ekkorra már minden negyedik papot és szerzetest bebörtönöznek, iskoláikat elveszik, 12 ezer, többdiplomás szerzetestanárt egyik napról a másikra az utcára tesznek, megszűnik a képzett tanerő folytonossága. Ezt a csapást a mai napig nem tudta kiheverni az oktatásügy, hiszen ennyi szakembert, aki ráadásul papként, fizetés nélkül vállalta ezt a hivatást és a tanítást, lehetetlen volt pótolni – mutat rá a következményekre az egyetemi docens.

Amikor Mindszenty 1956 októberében kiszabadult, azonnal a megbékélést hirdette, beszédéből – ezt később meghamisították – kitűnik, hogy egy győztes forradalom után milyen irányba mehetett volna az ország újjáépítésének ügye. A forradalom és szabadságharc bukása után kénytelen az amerikai nagykövetségre menekülni, ahonnan figyelemmel kíséri a magyarországi eseményeket, azokról a nemzetközi közvéleményt folyamatosan tájékoztatja. Politikusokhoz, amerikai elnökökhöz ír, a hithű katolikus Kennedy válaszol is neki, fellép nemcsak a magyarországi törvénytelenségek, hanem a szomszédos országok magyarüldözései ellen.

Politikai alku nyomán másfél évtizedes szobafogság után elhagyhatja a követséget, de az országból távoznia kell. Már elmúlt nyolcvanéves, amikor országról országra járva felkeresi és magyarságukban erősíti az 1956-ban nyugatra menekülteket. Hirdeti, hogy gyerekeikkel anyanyelvükön beszéljenek, és őrizzék meg nemzettudatukat. Ez azért is fontos volt, mert a kommunista magyar állam velük szemben tanúsított ellenséges magatartása a beolvadásukat erősíti az illető országokban.

Végakarata – „Ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilikai sírboltba” – teljesült.

A bevezetőben feltett kérdésre a válasz egyértelmű igen, hiszen Mindszenty József egész életét az egyetemes emberi értékek melletti kiállás jellemzi. Fellépett a család védelmében, de az abortusz ellen, hogy ne fogyjon a magyarság, az általa létrehozott házapostoli rendszer újbóli beindítása pedig időszerűbb, mint valaha, hiszen egyre kevesebben vállalják a papi hivatást.

2009 októberében a Mindszenty Bizottság kezdeményezésére Budapest XVI. kerületében közadakozásból egész alakos bronzszobrot avattak a bíboros tiszteletére, de hívei egyre türelmetlenebbül várják boldoggá avatását is.

Szakács Gábor

„…szánalmas féreg, riadt gonosztevő, egy leleplezett Tartuffe áll a bíróság előtt, aki sutba dobva elveit és céljait csak eggyel törődik: hogy menthetné meg nyomorult életét. A közvélemény, minden jóérzésű ember undorral és megvetéssel fordul el az emberi elaljasodásnak attól a szörnyű gyalázatától, amelyet Mindszenty testesít meg. Nem hőst, legfeljebb nyomorult bűnözőt látnak benne. A reakció nem szül hősöket, legfeljebb nagystílű kalandorokat, zsarnokokat, gonosztevőket és gyilkosokat…”

(Szabad Nép 1949. február 6., Vásárhelyi Miklós)