Hirdetés

Anna Karenina elbűvölő nő, megbecsült férje oldalán él, és imádattal szereti kisfiát. Harmonikusnak látszó házasságát váratlanul felborítja találkozása egy katonatiszttel, Vronszkijjal. Szenvedélyes szerelmük a végletekig felforgatja életüket, Anna választásának pedig szükségszerű tragédia a vége. Tolsztoj klasszikusát most a Pesti Színház is a műsorára tűzte Roman Polák, a Szlovák Nemzeti Színház rendezője segítségével, Peter Čanecký díszleteivel, Michal Novinski zenéjével és a Morcsányi Géza készítette magyar szöveggel. A csak jelzésszerű, fekete-fehér, elhúzható díszletekkel, oldalt vetítővászonnal és a többször előkerülő bőröndökkel operáló színpadkép igen szuggesztív, amihez jól illeszkedik a dinamikus, mai, de nem harsogóan „modern” zenei aláfestés és a görkorcsolyával közlekedő statiszták. A színészek közül kiemelendő Hegedűs D. Géza nagyszerű, sokdimenziós, a cselekmény előrehaladtával egyre érthetőbbé és szimpatikusabbá váló Kareninje és a Levint alakító Kiss Gergely Máté, utóbbit még sokáig elnéznénk, olyan természetesen és szimpatikusan mozog a színpadon. Kevésbé átütő a címszerepet alakító Bach Kata, akinek néhány, főleg második felvonásbeli megvillanásában azért ott van egy későbbi nagy Anna ígérete, és szinte teljesen súlytalan az Orbán Levente játszotta Vronszkij: a több mint három óra alatt sem megfejthető az iránta érzett nagy szenvedély oka. Összességében mégis egy ötletes előadást láthatunk néhány üresjárattal, ahol nemcsak az érzelmek, hanem a társadalom mindenkori működésére is igyekeznek ráirányítani a nézői figyelmet.