Valószínűleg Kevin Smith sem gondolta volna, amikor bemutatkozó rendezésében, a Shop-stopban (1994) megalkotta Jay és Néma Bob figuráját, hogy a két mellékszereplő végül túlnő a filmen, és karrierjének legemblematikusabb alakjaivá válnak. Az állandóan marihuánát szívó, idióta helyzetekbe keveredő naplopó páros a kétezres évek elején önálló mozit is kapott, a korabeli tinédzserek számára pedig olyan popkulturális ikonok lettek, mint egy évtizeddel korábban Beavis és Butt-Head. Nem véletlenül: a kaotikus vígjátékban az altesti és vulgáris humor intelligensen vegyült a kikacsintásokkal és a hollywoodi trendek kifigurázásával. Kevin Smith azóta számtalan műfajban kipróbálta magát a drámától a horrorig, ezek viszonylagos sikertelensége valószínűleg közrejátszott a népszerű páros újbóli felélesztésében. Az időzítés aligha lehetne aktuálisabb, a képregény-adaptációk, a franchise-ok és a remake-ek korában igencsak ráfér az álomgyárra, hogy ismét megkapja a magáét. A korábban kreativitásával és friss hangvételével feltűnést keltő rendező sajnos mintha kifogyott volna a jó ötletekből, régi poénjait és dramaturgiai elemeit hasznosítja újra, és éppen úgy a nosztalgiára és a rajongók kiszolgálására épít, mint a gúny tárgyát képező hollywoodi produkciók.
