Otthontól fűtött tél

– Tavaly megjelent lemezük után egyik pillanatról a másikra a legnagyobb hazai fesztiválok kiemelt fellépői lettek, a rádiók azóta is megállás nélkül játsszák a dalaikat. Hogyan élték meg ezt a hirtelen jött népszerűséget?

Bagossy Norbert: – Bár kívülről nézve valóban úgy tűnhet, hogy villámgyorsan ívelt felfelé a karrierünk, belülről mi ezt sokkal lassabb folyamatként érzékeltük. Lépésről lépésre haladtunk előre, és minden apró sikert nagyra értékeltünk. Emlékszem arra a pillanatra, amikor néhány hónappal az Add vissza című debütáló dalunkat követően hallottunk egy hírt, hogy a Gyergyószentmiklóstól kétszáz kilométerre fekvő Kolozsváron kihívták a rendőrséget egy baráti társaságra csendháborítás miatt, mert olyan hangosan énekelték a számot. Kezdő zenekarként ezt éppen olyan elismerésnek értékeltük, mint amikor először játszották a számainkat a rádióban, vagy elkezdtek szaporodni a koncertfelkérések.

Tatár Attila: – 2020 természetesen a mi haladásunkat is megakasztotta, előtte évről évre egyenletes mértékben nőtt a népszerűségünk. A közönség persze másként érzékeli, hiszen számtalanszor előfordul, hogy egy dalt már régóta játszanak a rádióban, sokan ismerik, a legtöbb hallgató mégsem tudja azonosítani az előadóját. Aztán eljön a pillanat, amikor egyre többen utánanéznek, és az adott együttes vagy énekes egyszer csak felkerül a könnyűzenei térképre.

– Ennek a lassú építkezésnek is köszönhető, hogy a mai napig meg tudták őrizni a visszafogottságukat, szerénységüket?

B. N.: – Valószínűleg. Gyakran hallani történeteket egykori lottónyertesekről, akiknek tönkrement az életük, mert az óriási összeg terhe agyonnyomta őket. Nálunk nem voltak ilyen nagy ugrások, nem játszottunk egyik napról a másikra több ezer ember előtt, amikor még csak néhány száz fős klubkoncertekhez voltunk szokva. És ugyanilyen fontos, hogy régóta nagyon jó barátok is vagyunk. A járvány előtt szinte minden szabad­időnket együtt töltöttük, hasonló az értékrendünk és a gondolkodásmódunk, így ha valamelyikünk kicsit is elszállna, a többiek hamar visszarángatnák a földre. Nem vagyunk persze szentek, szeretünk iszogatni és mulatni az éjszakában, de soha nem vágytunk különleges sztárstátusra.

T. A.: – Nemcsak a közönségünk mérete, az életkörülményeink is fokozatosan változtak meg. Az első koncertjeinkre egy kombi autóval utaztunk, alig fértünk el benne. Később vettünk egy Volkswagen kisbuszt, de még mindig mi vezettünk és pakoltuk fel a színpadra a felszerelésünket. Sok idő volt, mire a produkció akkorára nőtt, hogy saját hangmérnökünk, roadunk legyen, alakuljon körülöttünk egy komplett stáb. Ezt a folyamatot a backstage-ben is hasonlóképpen érzékeltük. Eleinte üres öltözők vártak, majd nagyon megörültünk, amikor egy rekesz sör, később bor, whisky és gyümölcstál is került a hűtőbe. Minden hasonló gesztusért nagyon hálásak voltunk és vagyunk.

– Norbert egy interjúban elmondta, hogy tinédzserként olyan amerikai pop-punk együttesekért rajongott, mint a Green Day, a Good Charlotte vagy a Blink 182, de szerette az under­ground hiphopot is. A Bagossy Bro­thers Companyt ezeknél jóval finomabb hangzásvilág, stílus jellemzi, ez hogyan alakult ki?

B. N.: – Tizenöt évesen tényleg nagyon szerettem ezeket a zenekarokat, a legelső együttesemmel fel is dolgoztuk a számai­kat. Aztán egyre inkább kiszélesedett az érdeklődési köröm, mindenevő lettem, akárcsak a Bagossy Brothers Company összes tagja. Követjük a nyugati trendeket, folyamatosan új hatások érnek minket, és lemezről lemezre próbálunk mi magunk is kicsit megújulni. Az első albumunk még folkos hangzásvilágú volt, ez a későbbiekből kiveszett, de nem kizárt, hogy egyszer még visszatérnek a népzenei motívumok. Hagyjuk, hogy a különböző inspirációk ringassanak és sodorjanak minket, és organikus módon formálódjon a stílusunk.

– Manapság mely előadók adják ezeket az inspirációkat?

B. N.: – Nagyon szeretem Billie Eilisht, már csak azért is, mert hozzám hasonlóan ő is a testvérével együtt (Bagossy László, a Bagossy Brothers Company basszusgitáros-vokálosa – a szerk.), egy kis szobában rakta össze az első dalait. De Bruce Springsteentől Miley Cyruson át Justin Bieberig mindenkit meghallgatunk, és egy-egy slágernél próbáljuk elképzelni azt a pillanatot, amikor a dal először kipattant a szerző fejéből. Szeretjük kielemezni, hogyan épülnek egymásra a különböző zenei rétegek, hogyan teremtődik meg az a hangzásvilág, amely tökéletesen passzol a szöveghez.

T. A.: – A cél, hogy a zenénk mindig modern és mai legyen. Ha éppen egy hetvenes évekbeli dal ihlet meg minket, akkor is ügyelünk rá, hogy a különböző elemeket úgy ültessük át, hogy azok divatossá és előremutatóvá váljanak. Ugyanígy viszonyulunk a jelenlegi trendekhez is. Az első lemezünknél is több előadó inspirált minket, a tőlük kapott impulzusokat gondoltuk tovább, új mederbe terelve a hangzásvilágukat. És előfordult, hogy ezek az együttesek vagy énekesek a soron következő lemezükön éppen abba az irányba mozdultak el, ahogyan mi korábban átformáltuk az ő zeneiségüket. Jó érzés ilyenkor rádöbbenni, hogy nem a nyugatot követjük, hanem ösztönösen hasonlóan gondolkodunk, mint mondjuk egy brit sztárbanda.

– Ez az állandó kísérletezőkedv a tavasszal érkező új lemezükön is tetten érhető majd?

B. N.: – Ezúttal is kínosan figyelünk arra, hogy véletlenül se ismételjük önmagunkat. Nyilván az lenne a legkönnyebb út, ha a korábbi slágereink jól bevált elemeit variálnánk újra, így viszont elvesztenénk a kreativitásunkat, és egy idő után a közönség számára is unalmassá válnánk. Az új anyagunkban a ritmikákkal játszadozunk. Az egyik dal például azt a gyermekkori élményt eleveníti fel, amikor általános iskolában a sulibuliban megfogtuk egy lány kezét, és egyet jobbra, egyet balra ringatóztunk; soha nem írtunk még ilyen lassú számot. Egy másik tétel, ennek ellensúlyozásaként, viszont rögtön berobban a hallgató fülébe.

T. A.: – Régen furcsálltam, amikor egy zenész azt nyilatkozta, hogy már nem slágereket akar írni, csupán jó dalokat. Ma már mi is ezt érezzük: nem önmagunk túlszárnyalása a cél, hanem olyan számok létrehozása, amelyekben mindenki felfedez valami ínyencséget. Konyhai példával élve, lehet, hogy nem a legdivatosabb receptet követjük, de bízunk benne, hogy aki megkóstolja a főztünket, annak ízleni fog.

– Az Olyan ő című tavalyi slágerük a fél országnak ízlett. Gondolták volna, hogy ilyen nagyot szól majd?

B. N.: – Minden dalunkon ugyanolyan szeretettel és kitartóan dolgozunk, az összeset a fő művünknek érezzük, ilyen értelemben nem. Azt éreztük, hogy rendkívül fülbemászó a dallama, de nem hittük, hogy ekkorát fog robbanni.

T. A.: – Amikor a barátainknak először megmutattuk, egyre kérték, hogy rakjuk fel még egyszer. Ez jó előjel volt ugyan, de nem tudhattuk, a közönség is hasonlóan fog-e reagálni. Pláne, mert korábban még soha nem írtunk duettet, énekesnőnek az addig szinte ismeretlen Bíró Barbarát kértük fel, és a dal ritmusvilágában is igen eltér a korábbi munkáinktól.

– A Bagossy Brothers Company az első olyan zenekar, amely Erdélyből hódította meg Magyarország szívét. Mennyire mások egy székelyföldi együttes lehetőségei?

T. A.: – Egészen más logisztikai problémákkal kell például szembenézni. Egy pécsi banda megteheti, hogy otthon megreggeliznek, autóval két óra alatt felérnek Pestre, a koncert után meg hazamennek, és mindenki a saját ágyában alszik. Ezzel szemben egy székelyföldi zenésznek el kell kéredzkednie a főnökétől, szállást kivenni, majd kétszer fél napot utazni. Mindez időben és anyagilag is szinte áthidalhatatlan teher sokaknak. Helyi szinten pedig hamar kimerülnek a lehetőségek. Erdélyben ősztől tavaszig viszonylag pezsgő a klubélet, nyáron egymást váltják a fesztiválok és a falunapok, de ha évről évre ugyanazokon a szórakozóhelyeken és rendezvényeken játszol, hamar kiégsz, és a közönség is megun.

– Önök szerencsére már túl vannak mindezen, hogyan képzelik el a jövőt?

T. A.: – Amikor év elején ránéztünk a koncertnaptárunkra, úgy éreztük, valóra vált minden álmunk, és bennünk is felmerült a kérdés, innen hova tovább. Decemberben ráadásul az Arénában léptünk volna fel, ami minden együttes életében hatalmas mérföldkő. Igencsak nyakon vágott minket, hogy el kell halasztanunk, de utólag már nem bánom, éppen a feltett kérdés miatt. A járvány minden szomorúsága mellett megajándékozott minket egy kis idővel, kifújhattuk magunkat. Lassíthattunk a tempón, ne égjünk ki a nagy menetelésben, hanem tényleg éljük meg és értékeljük azt, amit eddig elértünk. Valaki egyszer azt mondta, hogy ha feljutsz a csúcsra, akkor utána óhatatlanul jön a hullámvölgy, de ha jól szörfözöl rajta, akkor örök érvényű lehetsz. Ez most a feladatunk. Nem könnyű ébren tartani a közönség figyelmét hosszú távon, mert mindig jön egy új generáció, amelyiknek át kell adni a stafétabotot. Mi viszont nagyon szeretnénk ebben a formációban, a színpadon megöregedni. Egy együttes ugyanakkor nem csak zenei célokat tűzhet ki maga elé. Küldetésünk, hogy értékes üzeneteket közvetítsünk, és fontos ügyek mellé álljunk, mint a hagyományok ápolása vagy a természet védelme.

– Ebből az ambícióból született meg a zenekari történetek mellett a szülővárosuk, Gyergyószentmiklós tradíció­it bemutató Otthontól fűtött tél című könyvük is?

T. A.: – Igen. A menedzserünk fejében először egy szakácskönyv ötlete fogalmazódott meg, amely bemutatná Gyergyószentmiklós térségének gasztronómiáját. Ezen a vidéken hosszúak és hidegek a telek, a zord időjárási viszonyok, a különleges hozzávalók és a helyi szokások hatására karakteres székelyföldi konyha alakult itt ki. Dominánsak például a sütőtök vagy a marhapörkölt különböző variációi, ezeket igyekeztünk minél izgalmasabban tálalni, érzékeltetve a helyi gasztronómia folyamatos fejlődését is. De a kötet nem csupán egy szimpla receptgyűjtemény: korábban el nem mesélt zenekari és személyes élményeken keresztül beszélünk a gyerekkorunkról, a hóhoz és az állandó hideghez való kapcsolatunkról, az ünnepeinkről, a helyi szokásokról, mindezt a természetfotóimmal színesítve. Ha divatosan akarnék fogalmazni, azt mondanám, az Otthontól fűtött tél egy életmódkönyv, tele tiszta értékekkel.

– Mindannyian családcentrikus emberek, ezt az idei, furcsa karácsonyt is otthon töltik majd?

B. N.: – Természetesen. Általában nem szeretünk az ünnepek alatt sem a fenekünkön ülni, a családi összejöveteleken olykor az asztalon táncolunk, vagy az utcán sétálgatva éneklünk, étterembe, kocsmába járunk. Gyergyószentmiklóson Szent Miklós ünnepe óriási esemény, már december elejétől az egész város karácsonyi lázban ég. Idén sajnos az összes rendezvény online térben zajlott, és a baráti és a rokoni találkozások is visszafogottabbak lesznek.

T. A.: – Annak ellenére, hogy le kell mondanunk a nagy társasági összejövetelekről, a karácsony hangulata nem vész el, sőt: a családi vacsorák így talán még meghittebbek lesznek. Nagyon remélem, hogy nem csak számunkra, és minél kevesebb vacsoraasztalt ülnek körül szomorúan a koronavírus-járvány okozta károk miatt.