Mi sem egyszerűbb ennél – egészen addig, míg a férj baleset áldozata nem lesz. Innentől kezdve egy egészen más történet bontakozik ki: a végzetes tragédia árnyékában kibontakozó második, jóval kifinomultabban megfogalmazott főszálnak sikerül visszarántania a giccshatárról a megszokott kellékekkel operáló, lapos és közhelyes kezdő sztorit. A szerethető, humor és komolyság metszéspontján egyensúlyozó alkotás ugyanis akkor indul be igazán, amikor a gyász elől a munkába menekülő Nathalie összejön a csúnyácska Markussal, akivel újrajátsszák egy alakuló kapcsolat hullámzó stációit. Mindebből egy Audrey Tatou báját éppen a megfelelő mértékben kihasználó szép és kedves film születik, ami az emberi érzésekről, a habkönnyű és ólomnehéz szerelemről mesél. És persze az újrakezdésről.

Ayhan Gökhan

Nathalie második élete – színes, francia–svéd romantikus vígjáték, 2011

ZENE – Hagyományőrző

A pop mint műfaj kialakulásakor könnyen megjegyezhető, ám zeneileg értékes dallamok váltották egymást a sikerlistákon. Ennek igazolására elég belehallgatni az 1960–70-es évek válogatáslemezeibe. A másfél évtizede alakult amerikai Train kezdetektől fogva ezt az irányt követve lett a pop egyik óriása, hiszen minden lemezük befutott. Csak ritkán rockosabbra véve a figurát, lényegében az egy akusztikus gitárral is eldanolható nótákat részesítik előnyben. Refrénjeik nagyon ülnek, az énekes pedig hanyagol minden mostanában divatos mesterséges nyöszörgést és természetellenességet. Hangszerelésük nem túlzó, de a gitár-dob-basszus mellé időnként vonósokat és fúvósokat is szerződtetnek. Az év eddigi legjobb poplemeze.

Szakács Gábor

Train: California 37 – Sony Music, 2012

ZENE – Leletmentés

Ha a szakértelem, a lelkesedés és a kultúra szeretete találkozik, időtálló dolgok születhetnek – főleg, ha mindez a magyar kultúra értékmentésével is párosul. Ez történt Béres József Szép magyar ének című daloskönyvével is – az üzletember pár évvel ezelőtt énekeskönyvben gyűjtötte össze a magyar kultúra dalkincsét. A kötet anyaga már akkor is több volt, mint egy csokorra való a különféle ünnepi, baráti alkalmakhoz. Mára azonban a magyar énekes hagyomány egyfajta leletmentésévé vált: mintegy tízórányi felvétellel megszületett az énekeskönyv hangzóanyag változata, két darab mp3 formátumú CD-lemezen. Ezek négyszázharminc tételt tartalmaznak, többek közt népszokásokhoz kötődő népdalokból, népies és gyermekdalokból, felekezetek szerinti egyházi énekekből – a legrégebbi közülük középkori eredetű. „…amíg egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik,” emlékeztet a bevezetőben Béres József Sütő András soraira, mi pedig hozzátehetjük: boldog lehet, hogy kulturális örökségének ilyen áldozatkész megmentői akadnak.

Szentei Anna

Béres József: Szép magyar ének, Akovita kiadó, 2012

ZENE – Riói hangulat

A brazil eredetű bossa nova az igényes jazzes „könnyűzene” új hulláma lett az 50-es, 60-as évek fordulóján, amely elnevezésében is ezt a jelentést hordozza. A dallamos, fülbemászó muzsikát világszerte sokan művelik magas színvonalon. Ezek sorában is előkelő helyezést érdemel a népszerű stílusirányzat hazai képviselője a Budapest Bossanova Quintet. Új albumukon természetesen nagyrészt Antonio Carlos Jobim örökzöld melódiái szerepelnek, de akad francia dal is ebben a válogatásban. Az együttes a ma már klasszikusnak számító – Stan Getz és Joao Gilberto nevével fémjelzett – feldolgozásokat követi, ezt viszont nagyon élvezhetően teszi. Hurták Gábor autentikus előadásban, kitűnő portugál szövegmondással énekel (valamint a ritmusgitáros szerepét is betölti), Tűzkő Csaba pedig hitelesen idézi a nagy tenorszaxofonos Stan Getz játékmódját. Szalay Gábor jóízű gitárszólói és a két Balázs (Földváry és Bágyi) bőgő-dob tandemje nagyban járul hozzá az igazi latin „feeling” megteremtéséhez.

Márton Attila

Budapest Bossanova Quintet: Desafinado, Artfókusz, 2011

SZÍNHÁZ – Mintha pásztortűz ég

Sokat markol, de keveset fog. Leginkább így fogalmazhatnánk meg a Toldi című zenés költemény summázatát, amely a bőségesen adagolt látványelemek ellenére sem éri el kitűzött célját: egy fiú férfivá válásának hiteles bemutatását. Pedig a Szarka Gyula (Ghymes) által megzenésített, Meskó Zsolt rendezte és Román Sándor (ExperiDance) koreografálásában színpadra állított darab ígéretes kezdeményezés lehetne, ha a kis térbe bezsúfolt szereplők, a hol népies, hol rockos dallamokra csak nehézkesen ráfekvő szöveg, valamint a túlzottan teátrálisra kifeszített jelenetek éppen nem a történet lényegét vennék el. Az Arany János-i eredeti fő csomópontjait megtartó átirat legérdekesebb vonulata a főszereplők megkettőzése: a vörösbe öltözött énekes színészek mindegyikének van egy táncos alteregója is. Az igazi férfit kereső narrátor lány, a címszereplőt körbetáncoló fekete démonok és az ExperiDance csuklóból profitánckara egészíti ki mindezt, ám hiába az élénk színekkel, ötletes megoldásokkal (paravánok forgatása, elsüllyedő cseh vitéz) és korhű jelmezekkel (Zoób Kati) operáló látvány, ha éppen Toldi Miklós (György-Rózsa Sándor/ Bot Gábor) figurája válik közben a legerőtlenebbé. Hogy valamiféle egyensúly mégis megteremtődik, az a kiváló énekhangoknak (különösen Fehér Adrienné) és az egyik legszebb magyar mondának új közönséget kereső, dicséretes alkotói szándéknak köszönhető.

Farkas Anita

Szarka Gyula – Arany János: Toldi – musical költemény két felvonásban, Ram Colosseum, játszási időpontok: június 2., 15.

ÉTTEREM – Katartikus

Nicolas Rafael Delgado neve a magyar ínyencek körében összeforrott az első Michelin-csillaggal, hisz ő vezette e nagy elismerés odaítélésének idején a Costes konyháját. Delgado némi vargabetű után Nagyváradon kötött ki, majd Németországba távozott úgy, hogy közben megőrizte a kreatív séf pozícióját a Graf vendéglőben. A kulinária eme új fellegvára pedig nem is okoz csalódást – megfizethető és egyenesen katartikus. A belső tér elegáns, a háttérzene megfelelő, a kiszolgálás kifogástalan, a pincéreknek tartásuk van, de képesek reagálni, kellően kommunikatívak, felkészültek, a konyha pedig brillírozik. Ettünk bruschettákat, libamájterrint, spárgalevest fürjtojáshabbal, ricottás raviolit zsályás vajjal, csokoládémousse-t paprikáscsípős málnaöntettel, csokoládévulkánt mentás fagylalttal és egy szezonális pohárkrémet. Az ételek állaga, íze remek volt, tálalásuk ötletes és esztétikus, akárcsak az ajándék falatkáké: bevezetésnek kétféle tapenade-t (olivabogyókrémet) és gombahabot kaptunk házi sütésű kenyérrel, levezetésnek pedig két macaront. Három különleges német sörrel és egy kávéval együtt a számla 12 000 Ft-nak megfelelő lej volt, a busás borravalót önként szavaztuk meg, az ilyen szintű helyeken megszokott felszolgálási díj nem szerepelt a számlán. Mindent összevetve a Graf nem egyszerűen a legjobb hely, ahol Erdélyben megfordultam, de az egyik legjobb a Kárpát-medencében.

Dorozsmai Endre

Graf, Nagyvárad, Csengery Antal (Delavrancea) u. 3.