– Bartók Béla 1912 és 1920 között élt és alkotott a rákoshegyi, Hunyadi utca 50. szám alatti házban, ahol számos műve született, többek között a Kékszakállú herceg vára és A csodálatos mandarin. Mekkora az épület, és milyen állapotban van most?

– Ez a ház valaha egy gróf nyári lakosztálya volt, idillikus környezetben, hatalmas, gyönyörű kerttel, egy fő- és melléképülettel. Később Bartók a rákoskeresztúri elöljáróságtól bérelte a kúriát, ami gyümölcsfáival, nagy teraszával és legfőképp nyugalmával ideális hely volt az alkotáshoz. Feleségével nagy társasági életet éltek nyaranta, állandó vendégek voltak náluk Kodályék, Weiner Leó és a többi kortárs zeneszerző, költő. A főépületben most nincs villany és víz, csak a melléképületben.

– Az épület évekig üresen állt, a tulajdonos, a XVII. kerületi önkormányzat nem tudta vállalni a felújítás és a fenntartás költségeit. Több befektetővel is folytak tárgyalások a rekonstrukcióra, de a próbálkozások nem jártak sikerrel.

– Több civil szervezet pályázott az épületre, egyikük egy rehabilitációs központot akart itt létrehozni. A Rákoshegyen élő művészek azonban méltatlannak találták, hogy Bartók egykori lakóhelye ne zenei jellegű épületként működjön. A ház megmentése érdekében összefogtak, és levelet írtak a XVII. kerületi polgármesternek, dr. Hoffmann Attilának, majd felkeresték a Budapesti Városvédő Egyesületet is. Fáradozásuknak köszönhetően az önkormányzat egy közalapítvány létrehozása és az épület felújítása mellett döntött. 2004 decemberében alakult meg a Rákoshegyi Bartók Zeneház Közalapítvány, amely engem kért fel elnökéül. Én több szállal is kötődöm Rákoshegyhez – itt nőttem fel, és évek óta különféle hangversenyeket, nyári fesztiválokat rendeztem. Szívesen vállaltam ezt a posztot, ahhoz azonban ragaszkodtam, hogy az épület megkapja a zeneszerző nevét. Bartók neve ugyanis rengeteg külföldit vonz hazánkba, és biztos, hogy felkeresik ezt a házat. Tervem az, hogy az épület ne csak koncertteremként, hanem alkotóházként is működjön, ahol külföldi diákok, zenészek is tanulhatnának és lakhatnának. A közalapítvány kuratóriumában tagságot vállalt Vásárhelyi Gábor, Bartók jogutódja. Ő építette meg saját vagyonából a Csalán utcai Bartók Emlékházat, ahol elsősorban Bartók-relikviák és kiállított tárgyak láthatók. Kuratóriumi tag még Vitkai Katalin, a Városvédők ügyvezetője, Orosz Márta, a XVII. ker. Dózsa Művelődési Ház igazgatója és Szabó István, a Bartók Zeneiskola igazgatóhelyettese. Ő zenei könyvtárat is vezet, zenetörténeti kutatásokat folytat, ezért szeretnénk rábízni a tetőtérben létrehozandó archívum vezetését. A felügyelő bizottság elnöke Barna Andor alpolgármester, aki sokat segített céljaink megvalósításában.

– Megkezdődtek-e már a rekonstrukciós munkálatok?

– Sajnos még nem, mert az önkormányzat nem kerülheti meg a jogi formákat, közbeszerzést kell mindenre kiírni, s ez hosszú időt vesz igénybe. Az épület az önkormányzat tulajdona, az alapítvány csak működteti a házat és a felújítás anyagi hátterét biztosítja árverések, koncertek szervezésével. A zeneakadémiai gálaest, amelyen Rost Andrea is fellép, az eddigi legjelentősebb koncertünk lesz.

– A ház milyen zenei események rendezésére alkalmas?

– Elsősorban kamarazenei estekre, ugyanis a színpadon körülbelül 15 zenész fér el, és ez behatárolja a zenei műfajokat. Triók, vonósnégyesek, dalestek, kamaraoperák kapnának helyet a koncertek sorában. Emellett zenetörténeti előadásokat, szimpóziumokat is szeretnénk tartani havonta 1-2 alkalommal. Az archívumunkból levetítenénk régi Bartók- és Kodály-filmeket, operafilmeket és szerzői esteket. A főépület három szobájából egyik lenne a színpad, s a másik kettőből alakítanánk ki a nézőteret. A kistermekben a zongoristákkal gyakorolhatnának a hangszeresek. Ehhez szükségünk lenne egy zongorára és öt pianínóra is. Hoffmann Attila polgármester felajánlotta, hogy a saját zongoráját nekünk adja. Nyaranta három helyszínen lehetne koncertet tartani: a nagyteremben, a teraszon és az udvaron. A kertben szoborcsoportok, szökőkutak állnának, úgy nézne ki, mint egy angolpark. Azt szeretném, ha a Bartók Zeneház bekerülne a magyar és a nemzetközi zenei élet vérkeringésébe.