Hirdetés

„Minden megvan benne, hogy klasszikussá váljon” – állítja Joanna Quinn könyvéről Sarah Winman angol író, akinek nevéhez olyan regények köthetők, mint a Csendélet és a Bádogember. És annak ellenére egyet kell érteni vele, hogy A Bálnacsont színház a Londonban született, eddig újságíróként dolgozó szerző első könyve. Merthogy az évtizedeket átfogó családregény története egy percig sem unalmas, stílusa élvezetes, karakterekei pedig átfogó részletességgel megrajzolt, hús-vér emberek. A regény főhőse Cristabel Seagrave, egy árva kislány, aki féltestvérével és öccsével Dorsetben, a Chilcombe kastélyban nevelkedik. Mivel a nevelőszülei nem sokat foglalkoznak velük, így Flossie-val és Digbyvel színházat alapítanak: előbb papírdobozok, majd egy partra sodort bálna csontjai között. A Bálnacsont színházban a lány menedéket talál, és olyan tapasztalatokat szerez, amelyekről még nem is sejti, hogy a II. világháborúban talán az életét mentik meg. Az erős akaratú nővé cseperedett Cristabelt és Digbyt ugyanis brit titkosügynöknek szervezik be, feladatuk, hogy küldetéseken vegyenek rész a náci Franciaországban. Hamar kiderül, hogy az ügynökösködés hasonló egy színházi alakításhoz, csak egy kicsit veszélyesebb. A regény végére aztán mindannyian megtapasztalhatjuk a művészet hatalmát és csodáját, amely a történelem legsötétebb időszakain is átsegít mindenkit.

Korábban írtuk