Az egyik multinacionális áruházlánc óriási üzlethelyiségének újra és újra átrendezett polcai közt bóklászva a játékosztályra tévedünk. Egyik-másik termék saját gyermekkorunkat juttatja eszünkbe, bár szó, mi szó, ezek is, mint minden más, puritán elődeikhez képest már modern köntösben kelletik magukat. Csakúgy, mint a mára feltűnően ízléstelenné vált Barbie-babák, amik a legújabb trendnek megfelelően változtak az elmúlt évek során.

Már lehet kapni shoppingolós változatot bevásárlókosárral, wellnessezőt rózsaszín póthajtincsekkel, és partiruhásat is. A játékosztály gondolái között bóklászva azonban rá kell jönnünk, Barbie ma már a konzervatívok táborához tartozik, a rózsaszín giccsparádé után ugyanis rémülten bámulunk egy másfajta babára.

A konkurencia gyártói minden bizonnyal megunták, hogy örökös másodikok a piacon, ezért sok év után formabontó újdonsággal rukkoltak elő. Ez a baba nem szőke hajú, hanem fekete, amint az öltözéke is. Egyik lábán térdig érő harisnya van, combján és vállán hatalmas tetoválás, arca erősen sminkelt, ruhája kihívó. A hatást fokozza a kiegészítő, amivel együtt árulják: egy öltözőszekrény, ami nem más, mint egy sötét koporsó, fedelén kereszttel. A márka emblémája amúgy egy halálfej, de ezen már meg sem lepődünk, azon viszont igen, hogy a terméket hároméves kortól ajánlják megvételre.

Utánanézünk az interneten is, mit írnak erről a játékról. Az egyik webáruház oldalán ezt olvashatjuk: „Divatosan ijesztő babák trendi kiegészítőkkel megérkeztek! Most trendi fekete rucikat és kiegészítőket tartalmaz. Pl.: hosszú szárú csizma, tüllszoknya, harisnya, koponyamintás fésűvel. Mindez egy most divatos koporsó formájú díszdobozban. Természetesen a csontvázas hajkefe is elmaradhatatlan tartozéka a készletnek.”

Nem kell sokáig bújni a webet, hogy hasonló játékokra találjunk, az internetes kereső ugyanis több ezer találatot ad ki ezzel kapcsolatban. Kiderül, tudatlanságunk csak a generációs különbségnek köszönhető, ugyanis a figurákat megjelenítő rajzfilm most az egyik legnagyobb őrület a kislányok körében.

Az epizódok egy iskolában játszódnak, ahol szörnyek lányai és fiai tanulnak, s ahol minél rémesebb valami vagy valaki, annál trendibb. A sorozat honlapján a kicsik megismerkedhetnek a mese szereplőivel, akiknek bemutatkozó szövegeik valóban hajmeresztőek, legalábbis egy mentálisan még ép felnőtt biztosan megbotránkozik rajtuk.

A jellemrajzok mindegyike ellenkezik a társadalmi normákkal, s torz képet fest a gyerekek életkori sajátosságairól. Olyan dolgokra irányítják rá a figyelmet, amivel egy egészséges kislánynak még nem kéne foglalkoznia, mint például a szexualitás, a társadalmi különbségek vagy a halál gondolata.

– Korábban a gyermekjátékoknak az volt a céljuk, hogy a kicsiket játszva készítsék föl a felnőttkori életre. A játékkal a gyerekek a nagyokat utánozták. A gyerekszobákban ott voltak a játékipar termékei, s ezek összekapcsolták a gyerekeket egy reális világgal. A koporsós babák azonban olyan fantáziavilággal kötik össze őket, aminek semmilyen valóságalapja nincs, és ami még csak nem is a mesék világába vezeti el őket – fogalmaz dr. Györgyi Erzsébet, a Kiss Áron Magyar Játék Társaság elnöke.

Az elnök asszony szerint fontos szerepet töltenek be a játékok a nemi szerepek kialakulásában.

– Vannak, akik arra törekednek, hogy az egyenlőség szellemiségében a szülők és pedagógusok ne különböztessék meg a kisfiúkat és kislányokat nemük szerint. Pedig ahogy már említettem, a játékkal mindkét fél felnőttkori szerepeinek betöltésére készül. A fiúk az apaságra, a lányok a női életre, az anyaságra. Ma már a legtöbb kisgyerek szívesebben játszik baba helyett állatfigurával. És ha egy parkban sétálunk, mit tapasztalunk? Azt, hogy számos fiatal pár babakocsi-tologatás helyett kutyát sétáltat – mondja a szakember.

Civil szervezetük olyan emberekből verbuválódott össze, akik ismerik a hagyományos, generációkat összekötő játékokat s azon munkálkodnak, hogy amit megmentettek a régi játékkultúrából, azt megismertessék a mai fiatalokkal is.

A néprajzkutató muzeológus szerint ezek a tárgyak alkalmasak voltak arra, hogy a gyerekek képességeit fejlesszék, s rajtuk keresztül megfelelően szocializálódjanak.

– Ilyenek voltak azok a nagyon egyszerű játékok, amiket az édesanyák, édesapák, nagyszülők és a gyerekek saját kezűleg készítettek el. A kicsik a barkácsolás során eszköz- és anyaghasználatot tanultak, miközben a játék önfegyelemre és türelemre nevelte őket – mondja Györgyi Erzsébet.

Ma is vannak olyan szülők, akik erre inspirálják gyermeküket, de inkább az a jellemző, hogy megveszik nekik a kész, bolti termékeket. Ezek néhány hétig izgalmasak a kicsik számára, aztán unalmassá válnak vagy tönkremennek, sa szülő rákényszerül, hogy újabb méregdrága játékot vegyen.

– A legtöbb mai játékot túltervezik, így a gyártók elveszik a gyerekektől az alkotás örömét. Ma már a kiváló készségfejlesztő Legót is olyan mértékig részletesen kidolgozva készítik, hogy nincs a kisgyermek fantáziájára bízva, mit épít belőle. Az eszeveszett baleset-mentesítés is korunk torzulása, túlságosan óvják a kicsiket minden veszélyforrástól. Pedig hibáiból tanul minden ember, még a gyerek is. Azokat a fákat sem hitelesítette semmilyen hatóság, amikre mi gyerekként felmásztunk – mondja mosolyogva a játéktársaság elnöke, aki szerint a régi játékkultúra terjesztésében óriási szerepük van a játékmúzeumoknak is.

Ilyen múzeum működik többek között Kecskeméten is. A Szórakaténusz ráadásul nem csupán egy hatalmas kiállítást foglal magába, hanem műhely is egyben. A gyermekeknek rendszeresen tartanak kézműves foglalkozásokat, amiken a kicsik különböző anyagokból, nemezből, agyagból, textilből vagy ilyen-olyan terményekből készíthetnek saját kezűleg játékokat. A múzeumban megismerkedhetnek közel húszezer játékkal is, amik különböző technikával, más-más korban készültek.

A tárlat részét képezik azok a híres bábok is, amiket Antoni Rozi és Nádas László formatervezők készítettek s ajándékoztak az intézménynek.

– A bábozás, mint szerepjáték, éppen olyan fontos lenne a gyermekek nevelése során, mint például a babaszoba vagy az építőkocka használata – mondja egy budapesti óvónő, aki elkeseredve meséli, kollégái mennyire elfeledkeznek erről a gyermekek számára hasznos és egyben rendkívül szórakoztató elfoglaltságról. A pedagógus hozzáteszi, az általa vezetett óvodai foglalkozásokon sokszor a gyerekek maguk készítenek bábot kockasajtos dobozból, fakanálból, de természetesen vannak boltban vásárolt eszközeik is, amiket az említett játéktervező házaspár készített.

Antoni Rozi és Nádas László évtizedek óta a hazai ipari formatervezés meghatározó alakja. Több hazai és nemzetközi díjat kiérdemlő, jellegzetes, a népmesék és a gyermekirodalom szereplőit megformáló bábjaik, fajátékaik és játszótéri mászókáik már negyven évvel ezelőtt is belopták magukat a kisgyermekek szívébe. Ma már azonban sokkal kevesebb óvodás találkozik kezük munkájával, mivel a gyermekintézmények szabadon döntik el, milyen játékokat szereznek be, s a bábok sok esetben nem szerepelnek a listán.

– A gyermek másfél éves koráig csak néz, tapint, tehát csak szín- és formaélmény éri. Hatéves koráig is csak hallja a nyelvet, nem olvas, csak a tárgyakkal foglalkozik. A megfelelő formájú és színű játékok nagyon sokat tehetnek a vizuális kultúra és harmónia megteremtésében, az ízlés formálásában. Mivel ma már a szülők nem tudnak gyermekeiknek játékot készíteni, az iparra hárul a feladat, hogy előállítsa őket – mondja Nádas László.

Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a világ megváltozott, s megváltoztak a gyermekek igényei is. A kicsik között óriási rivalizálás kezdődik, ahogy belépnek az óvodába, és sokszor aszerint ítélik meg egymást, kinek milyen játéka van. Mivel a technikai civilizáció évtizedekkel ezelőtt elérte csúcspontját, sajnos folyamatosan csúszunk lefelé, ezért ne csodálkozzunk azon, hogy szörnyűbbnél szörnyűbb játékok ma egyre népszerűbbek, mondja a szakember, hozzáfűzve, a játék tükör. Tükör a társadalomról, és tükör a szülőről is.

Antoni Rozi úgy véli, ők is sokkal felkapottabbak lennének, ha a tervezés során alkalmazkodnának a XXI. századi torz játékdivathoz, de képtelenek erre.

– A formatervezés lényege, hogy olyan értéket vigyen bele a tárgyba, ami abszolút demokratikusan jut el mindenkihez. Az a célunk, hogy a használati tárgyak egyszerű, természetes formában kerüljenek az emberek kezébe. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a környezetét megismerő kisgyerek a kezdetektől fogva kizárólag jó és szép játékokkal találkozzon. Egyszerű eszközökkel karakterfigurákat szeretnék tervezni és funkcionális játékokat, amelyek egyben hasznosak is. A malac, a kutya és a cica egyben ülőszék is a gyerekszobában. A kormányozható, gurulós játék pedig stilizált formában fejleszti a gyerek súly- és egyensúlyérzékét, erősíti az izomzatát. A furatokkal készített geometriai idomokból pálcikák segítségével gazdag formavilág alakítható ki. Egyszerű szerszámok használatára tanít és fejleszti a kézügyességet – fogalmaz Antoni Rozi.

A tervezők első játékaikat egyébként saját gyermekeiknek készítették. Azt mondják, akkoriban nagyon silány termékfelhozatal volt ezen a téren, ez késztette őket saját játékok megalkotására. A házaspár úgy látja, ma túlkínálat van a játékboltokban, ám minden egyforma és sokszor gagyi. Arra pedig, hogy az ő eszközeik játékboltokba kerüljenek, gyakorlatilag semmi esély, ugyanis a rendkívül szigorú és a gyártó számára iszonyúan drága hatósági ellenőrzések a kommersz irányába tolják az egyedi megoldásokat, így a bábkészítők termékei nem mennek át a szűrőn.

– Örvénybe kerültünk mindannyian. Ma már egyszerűbb a szülőknek bekapcsolni a televíziót, s odaültetni a gyereket a képernyő elé vagy bemenni a boltba és megvenni a giccses játékokat. A gyártók nem végeznek gyermeklélektan-kutatást, csak öntik az üzletekbe a feltűnést keltő, silány, esetleg ártalmas játékokat.

A játékipar eltorzulása valójában csak tünete a civilizáció eltorzulásának. Ez a jelenség olyan, mint a király új ruhájáról szóló mese. Mindenki tudja, hogy baj van, de senki nem meri kinyitni a száját. Pedig tényleg baj van. Tessék bemenni egy játékboltba.

Szencz Dóra