– Nemzetközi sikerek színesítik az elmúlt évét. A 2009-es Hanga nevű bora Bordeaux-ban aranyérmet kapott. Álma az volt, hogy végre Magyarországon is elismerjék a munkáját. Az Év Fiatal Borásza díj elnyerésével az álom most beteljesülni látszik…

– Igen, de evés közben jön meg az étvágy! Az Év Bortermelője díj a legismertebb elismerés. De a fiatal borász díj, amivel a negyven év alatti borászokat díjazzák, csak tavaly óta létezik. Titokban reméltem, de nem gondoltam, hogy megkapom. Ezzel nemcsak engem, de az összes kollégámat is díjazták. Ez komoly erőt ad a folytatáshoz.

– A külföldi siker nemzetközi ízlésnek megfelelő bort feltételez, de ez ellenkezik azzal a kijelentésével, hogy nem szabad utánozni, egyedinek kell maradni.

– A kettő nem zárja ki egymást. A magyar és az egri bor megmutatása nem jelenti, hogy ne állnánk meg a helyünket a nemzetközi piacon. Egernek saját stílusa van, a bort úgy kell elkészíteni, hogy a nemzetközi ízlés is befogadja. Szent-Györgyi Albert mondta: ugyanazt látom, mint a többiek, csak másként gondolkodom róla. Én is ebben a szellemben próbálok dolgozni.

– Eger kimagasló borászaival nemrégiben létrehozták az Egri Dűlőklubot. Milyen céllal?

– Célunk feltárni Eger adottságait, és bemutatni a borfogyasztóknak. Ezt csak dűlőválogatott borokkal tudjuk megtenni, azaz ki kell derítenünk, hogy az összes dűlő és a jelenleg használt több mint hetven fajta szőlő közül melyek a legjobb párosítások, melyik fajta melyik dűlőben hozza a legjobb formáját, mutatja be a dűlő talajának jellegzetességeit és készíthető belőle a legnagyszerűbb bor. Ebből a hatalmas variációs lehetőségből kell leszűkítenünk a kört oda, hogy megtaláljuk Eger öt fehér és öt vörös szőlőfajtáját. Kérdés, hogy ezek világ- vagy Kárpát-medencei fajták-e? Ha igazán autentikusak akarunk lenni, akkor a Kárpát-medencei fajtákkal kell foglalkoznunk. Annyi már most biztos, hogy a leánykát, az olaszrizlinget vagy a hárslevelűt bármikor oda lehet tenni a chardonnay mellé és bőven meg fogják állni a helyüket.

– A vér nem válik vízzé, hisz ükapja 1896-ban a Mészhegyen szőlőt telepített.

– Szóbeszédből és földhivatali adatokból sikerült csak rekonstruálni ezt-azt. Annyi bizonyos, hogy a birtokot a XX. század során kétszer is elvették a családtól. De visszakerült hozzánk, ma a nagybátyám tulajdonát képezi. Tizenkét pince van családom apai ágán, ám ők többnyire kimérésre szánt borral foglalkoznak. Anyai ágon pedig egyáltalán nem maradt birtok.

– Szárnypróbálgatása kezdetén édesapjával vitába szállt. Állította, hogy csak jó minőségű szőlőből lehet jó bort készíteni. Honnan jött az inspiráció?

– Budafokon az iskolában a vizsgákra mindig az esélytelenek nyugalmával mentem el, mert nem nagyon érdekelt a petri csészék világa. Az év végi értékelésen mégis én készítettem a legjobb vizsgabort. Osztályfőnököm nemrégiben meglátogatott itt a pincémben, és beismerte, nem hitte, hogy idáig jutok. Családomban is sokan tudják, és mondják, hogy miből lehet jó bort készíteni, de kevesen tesznek érte. Mert ugye a minőségi szőlőt meg is kell ám termelni! Húsz pincével arrébb a nagybátyám nem igazán tud iható bort készíteni, pedig egy tőről fakadunk. Másképp kell látni a dolgokat, ha mindig ugyanúgy gondolkodunk, nem jutunk sehova. Huszonhárom éves voltam és kötöttem az ebet a karóhoz, édesapám ezt nehezen tűrte és fél évig nem beszéltünk egymással. Nem vagyok épp politikus alkat. Nem mindig úgy jön ki a hangnem, ahogy illene. Mostanában is előfordul, hogy túl közvetlen vagyok, és ezt sokan nem értik. Az e-mailjeimet is tegeződve írom. Még nősülésem előtt öcsém egy-egy új barátnő felbukkanásakor mindig felhívott és megkérdezte: Rozika megvan még, és tudja már, hogy hülye vagy? Az üzletben persze muszáj fegyelmezettnek lenni.

– Gyerekként utálta a szőlőmunkát, végül mégis mi indította ebbe az irányba?

– A világ első és legnagyobb mozgatórugója a nő. A második az alkohol. Ha már apámmal úgyis le kellett jönnöm a pincébe dolgozni, gondoltam, készítek magamnak és a barátaimnak bort, de úgy, ahogy én gondolom. El is készült három hektó és annyira jó lett, hogy nem tartott ki karácsonyig. Az első fejtést sem érte meg! Állandóan rájártunk a barátokkal. Megéreztem az alkotás örömét, és hogy ezzel másoknak is örömet tudok szerezni. Végül évről évre jobban belemélyedtem, és rájöttem, ez a hivatásom. Hasonlítok apai nagyapámra, aki azt mondta: „Szívből szeretem a bort”. És mindennap megitta a maga adagját.

– A Demeter-borokat, hogy jellemezné?

– Testesek, tömörek és érzékenyek, mint én. Boraink minden életszakasza, erjedéstől érésig fahordóban történik, ettől egyedi lesz. Hiszem, hogy a szőlő, a bor és az ember közti kapcsolat érződik a borokon. Egy nagy cégnél készült tömegborból hiányzik az a vibrálás, amit a borász egyénisége tud hozzátenni a kis családi pincészetnél.

– Öt éve elég elkeserítő véleménnyel volt a hazai állapotokról. Érez változást?

– Sajnos nem változott a helyzet. Az embereknek torz a valóságképe. Diákkoromban nem a kis mellű anorexiás lányok számítottak vonzónak. Ma ez a trend. De vegyük a gyógyszereket. Szerintem nem csak a gyógyszerek által lehet meggyógyulni! Vagy nézzük a hipermarketeket. Az igaz ugyan, hogy a hipermarketben nagy a választék és a jó az ár, de embertelen. Én jobban szeretem a sarki hentesnél megvenni a sonkát, mert az árus tudja, mit szeretek, ismer engem, és néha kínál valami újat, amiről azt gondolja, hogy szeretni fogom. És nem ad el nekem rosszat. Ha belépek a kocsmába, már töltik is a kedvencem, mert ismernek. Néha ugyan éjszaka, amikor egy-egy kóstolóról jövök haza, beugrom egy gyorsétterembe, de nem vinném oda negyedik születésnapját ünnepelni a gyerekem. Mindig van alternatíva, de ahhoz gondolkodni kell. Mert például, miért kell öt igazolvány: személyi, lakcímkártya, jogosítvány? Miért nem lehet ezt összevonni? Néha tele van a hócipőm az ilyen korszerűtlenségekkel. Pedig mennyi nagy koponyánk van! Büszke magyar vagyok. Külföldön mindig üdvözlöm a honfitársaimat, villogok, integetek. De sajnos sokan furcsán néznek.

– Úgy veszem ki a szavából, hogy a nő fontos életeleme.

– Egykor sokat csajoztunk, jól éreztem magam mindig női társaságban. Öt éve azonban már nős vagyok és két kislány, Hanga és Ajna édesapja. De a feleségemnek sokszor még ma is rám kell szólnia, hogy ne forogjak a lányok után. Be kell valljam, nem lenne teljes az életem a feleségem nélkül. Épp ideje volt már megnősülnöm. Egy teljesen új dimenzió nyílt meg a házassággal előttem. Jó este hazamenni a nyugodt, boldog, vidám légkörbe.

Tallián Hedvig