Testről és lélekről
A keresztények számára a böjt eredetileg a húsvét előtti negyvennapos lelki felkészülési időszak. A szekularizált világban átalakult ez a fogalom, és ma már így nevezzük a pusztán a testre koncentráló aszkézist is. Hogy mit jelentett egykor, és mit jelent ma a böjt, annak jártunk utána.
Tavasszal léböjtkúrával, hús- és cukormentes étkezéssel, sporttal, fogyókúrával igyekszik a társadalom túlnyomó része formába hozni magát. A természet újjászületése az emberben is felébreszti a megújulás vágyát, ami rímel a hosszú évszázadokon át belénk kódolt ritmusra: tél végére az éléskamrában elfogyott az élelem, a kényszerű táplálékhiány pedig észrevétlenül összekapcsolódott az egészségre nézve amúgy jótékony böjtölés szokásával, erre pedig ráépült az egyház szokásrendje.
A húsvétot megelőző negyvennapos időszakban – a keresztény hagyomány szerint – lelki felkészülésben veszünk részt, így emlékezvén Krisztus szenvedéseire, a pusztában negyven napig tartó böjtjére is. A húsvét úgynevezett mozgó ünnep, a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap volt húsvétvasárnap, ami a mai naptár szerint március 22. és április 25. közé eshet. Az ünnepet megelőző nagyböjt hamvazószerdától számolva valójában negyvenhat napot tesz ki, de a vasárnapok nem számítottak böjti napnak, így kapjuk meg a negyvenet. A protestáns felekezetek tagjai csak nagypénteken böjtölnek, a katolikusok advent idején és a hét egyes napjaihoz kötődően is. A legkülönbözőbb vallások előírásaiban is jelen van a böjt: Mózes, Konfuciusz, Mohamed is alkalmazta a megtisztulás e formáját, ez is mutatja, hogy nélkülözhetetlen a spiritualitás eléréséhez.
Az üdvösség ígérete
– A böjti előírások tehát nem csak a keresztény vallásban jelennek meg: tilalmas ételek, napok, cselekedetek más kultúrában is jellemzőek voltak. A kereszténység felvételével e szabályozást az általános római kánon írta elő, amelyhez csatlakoztak helyi szokások. A negyvennapos böjtöt 1091-ben II. Orbán pápa iktatta törvénybe a húsvétot megelőző időszakra. A kora középkorban százhatvan húsmentes nap volt: szerda, péntek, szombat, az advent időszaka, a nagy ünnepek vigíliái és persze a nagyböjt – mesél a böjt történetéről Báti Anikó, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének (ELKH) kutatója. Egészen másfajta előírások vonatkoztak a laikusokra, és mások a klérus tagjaira.
– Innen is ered a kétféle latin elnevezés. Az absztinencia bizonyos tilalmas ételektől és a testi vágyaktól való önkéntes tartózkodást jelentett, a ieiunium, azaz a napi étkezések számának csökkentése és jóllakás korlátozása pedig jobbára a klérus tagjaira, legszigorúbban a szerzetesekre vonatkozott – magyarázza Báti Anikó. És hogy ez mennyire nem volt észszerűtlen kívánalom, bizonyítja, hogy a nehéz fizikai munkát végzők, a gyerekek, az öregek is felmentést kaptak a szigorú böjt alól. Azaz a böjt az életvitelhez alkalmazkodott, miközben a hívő szeme előtt a Krisztus szenvedéseiben való részvállalás és az üdvösség ígérete lebegett – mindez elég motivációt jelentett számára.
– A középkorban szigorúbb volt a böjt, csupán növényi eredetű táplálékot fogyasztottak. 1611-ben adott engedélyt a pápa a tejtermékek és a tojás fogyasztására. Ez nagy engedmény volt, ám a hús fogyasztásának tilalma továbbra is érvényben maradt, és vannak adatok arra is, hogy a nagyböjt legszigorúbb napján, nagypénteken valóban csak növényi eredetű táplálékot vettek magukhoz. Ügyeltek arra, hogy zsírmentesen főzzenek: főként az olajat, az ország egyes nyugati területein a vajat használták zsír helyett, sőt néhol homokkal, hamuval súrolták ki a lábast, hogy nyoma se maradjon a zsírnak az edényben – fűzi hozzá Bognár Anikó néprajzkutató, a Kecskeméti Katona József Múzeum igazgatóhelyettese.
Hód az asztalon
– A böjtben nemcsak az étkezést csökkentették, mulatságokat sem tartottak: nem volt szabad zenélni, táncolni, nagypénteken az asszonyok feketében mentek templomba. A nagyböjt e legfontosabb napján az ország egyes tájain még a tüzet is eloltották, csak a szombati tűzszentelés után gyújtották meg újra a konyhai tűzhelyet – meséli Bognár Anikó. Elmondja azt is, a régiek böjti ételek között kovász nélküli lepénykenyeret, hüvelyeseket, káposztaételeket, kásaféléket, aszalt gyümölcsöt, korpából készült savanyú levest, tésztát találunk. A XVII. századi enyhítések után került a böjti étrendbe Erdélyben a sóval konzervált juhtúró, nyugatabbra pedig a tehéntúró. A böjti étrendhez hozzátartozott a hal is, pláne mert a középkorban rengeteg halféle élt vizeinkben.
– Galeotto Marzio olasz humanista szerző egyenesen azt írja, Magyarország olyannyira bővelkedik a legjobb halakban, hogy a böjt itt lakomának számít. Herman Ottó A magyar halászat könyve című munkájában összesíti egy XVII. századi szakácskönyv adatait: harminc halfaj receptjeit tartalmazza, csak csukából huszonhétféle fogást sorolnak fel – teszi hozzá Bognár Anikó. Még egy érdekes példát említ. Eszerint 1603-ban Galgóc várkapitányának, Thurzó Szaniszlónak böjti lakomáján tizenkilenc fogást tálaltak fel, ezek közül tizenhárom készült halból, az alapanyagok között kecsege, viza, csíkhal, süllő, ponty, csuka egyaránt szerepelt.
– A szakácskönyvek tanúsága szerint a böjti alapanyagok között sok vízi élőlény elfogadott volt, így a bukómadarak, a rák, a béka, sőt a hód is. Ez utóbbinak a farokrészét készítették el, ahogy Bornemissza Anna 1680-ból származó szakácskönyvében is szerepel. A hód és a vízimadarak talán nem a szabályok valamiféle csalafinta megkerülése okán kerültek a böjti ételsorba, hanem vélhetően a biológiai ismeretek hiánya miatt – magyarázza Bognár Anikó. Szerinte a korabeli emberek nem kényszerből böjtöltek, mindez világképükből, belső késztetésükből fakadt, ráadásul alkalmazkodva a természet rendjéhez. Mégis akad egy-két kedves történet, mikor a háziasszony bizony elrejtette a kamra kulcsát, hogy így szorítsa rá a családtagjait a böjt betartására.
– A reformkori folyószabályozások után a halászat az úriszék kiváltsága lett, így a hal eltűnt a szegényebbek konyhájából. Mindez máig hat: talán csak a karácsony vigíliáján fogyasztott halászlé utal a halra mint böjti ételre. Halból egyébként nagyon keveset fogyasztunk, az évi 1,7 kg egy főre lebontva igen alacsony szám – mondja Báti Anikó, hozzáfűzve: a főtt tészta a XVII. században Itáliából érkezett hazánkba és kapott helyet a böjti étrendben. Kialakul a tésztaevő nap szokása, olyannyira, hogy Közép-Európában a heti étrend a húsos és a hústalan napok váltakozása a XIX–XX. század első felében a legszélesebb társadalmi körökben általános gyakorlat volt. 1966-ban a katolikus egyház eltörölte a pénteki napokra előírt húsmentességet, ám a szokásrendben a mai napig fennmaradt.
Léböjt és társai
A XX. század második felében, az államszocializmus idején gyökeresen megváltozott az egyház megítélése, így a böjt gyakorlata is átalakult.
– Az ötvenes évek erőltetett iparosításának következményeként gombamód nőttek ki a földből a gyárak. A falvakból tömegek költöztek a városokba, hogy a szolgáltató szektorban vagy az iparban vállaljanak munkát. Az üzemi étkezdékben nem foglalkoztak a böjti étrenddel, abból főztek, amihez szezonálisan hozzájutottak, az iskolai menzán is csak uniformizált menü volt. A családokban megmaradt a szokás, hogy a vasárnap a húsos étrendé, hétköznap vacsorára pedig hideg étel kerül az asztalra. Vagyis a böjt a politikai, társadalmi változásokkal együtt kikopott a mindennapokból – meséli Báti Anikó. A szekularizáció évtizedeit túlélve aztán mégis visszatért az életünkbe, ám a vallásos tartalom, a lelkiség elveszni látszik belőle.
– A különböző fogyókúráknak, változatos diétáknak van létjogosultságuk, de ezek nem keverendők össze a húsvéti időszakot megelőző böjttel. A szó sokaknak ismerős, ám a történeti hagyományokra, az egyházi szokásrendre épülő háttere nem világos. Így könnyen összecsúszhatnak a fogalmak, és ezért virágozhatnak az olyan extremitások az elnevezésekben, mint a különböző léböjtkúrák – így Báti Anikó. Úgy látja: a sokszor táplálkozástudományi vagy dietetikai szempontból is aggályos léböjtökkel akár kárt is okozhatunk magunknak, hiszen az aszkézissel rövid idő alatt nehezen leszenvedett kilókat azonnal visszaszedjük, ha visszatérünk a korábbi, nem túl egészséges életmódunkhoz.
– A hatékony fogyókúra titka: a bevitt energia mennyiségét csökkenteni, és az energiafelhasználást növelni. Ezt a receptet követte a régiek táplálkozása is anélkül, hogy tudatában lettek volna az egészséges étrend fogalmának vagy a mai dietetikai szabályoknak. A sovány szépségideál a 1950–60-as évek Amerikájából ered, a nemi szerepek megváltozásának és a generációk szembenállásának idejéből, amikor a túltermelés és a társadalom túlfogyasztása, az elhízás megjelenése tendenciává vált. Korábban, a paraszti kultúrában a szépségeszmény a telt idomú leányokhoz kötődött, akik képesek voltak elvezetni a háztartást, és ellátni a gyerekeket – mutat rá Báti Anikó a böjt és a tavaszi diéták közti alapvető különbségekre. A böjt tehát nem az örök fiatalság, a divatos testalkat önsanyargatás útján való megszerzésének eszköze, hanem a közösség által egyöntetűen elfogadott erkölcsi meggondolásból fakadó önmegtartóztatás, az ünnepre való felkészülésben a lélek felemelése. A keresztény hagyományban pedig ez nem más, mint az Istenhez vezető út.