Hirdetés

A cannes-i filmfesztiválra idén már nyolcadszor meghívott Mundruczó Kornél két társadalomkritikus urbánus fantasy (Fehér Isten, Jupiter holdja) és egy Amerikában forgatott mélylélektani dráma (Pieces of a Woman) után visszakanyarodott a kezdetekhez, és a filléres költségvetésből, mindössze tizenhárom nap alatt leforgatott Evolúció­ban két korábbi színdarabját adaptálta. Ujjgyakorlatról van szó tehát, amely során egyszerű eszközökkel próbál minél erőteljesebb érzelmi hatást kiváltani, csak többnyire félreüt a kalapáccsal. Az alkotás három összefüggő kisfilmen keresztül mesél a nemzedéken átívelő traumákról: a történet középpontjában az auschwitzi koncentrációs táborban született nagymama áll, aki paranoid nevelési módszereivel megnyomorította a lányát, a nő pedig ezt az örökséget tovább cipelve nehezen találja meg a közös hangot a saját gyerekével. A témaválasztás izgalmas, a rendező azonban képtelen tartani a mértéket a lélekmarcangoló drámai szegmensek és a szentimentalizmus terén. Monori Lili és Láng Annamária kettőse viszont olyan színésziskolát tart, amely önmagában megéri a jegy árát.

Korábban írtuk