Utazás Tündérországba
A székelyudvarhelyi születésű énekesnő popkarrierje kapcsán vált ugyan ismertté, ám az elmúlt években zeneileg visszatért gyökereihez. Ma már legfontosabb életcélja, hogy a XXI. századi fiatalokkal is megismertesse és megszerettesse az autentikus erdélyi-székely dallamvilágot, persze számukra fogyaszthatóbb formában, modern köntösbe csomagolva. A Széki Lánnyal, azaz Varga Szidóniával az NKA támogatásával nemrégiben megjelent első albuma apropóján az általa indított kulturális misszióról, vagyis a modern hagyományőrzésről és a székely ízvilágról beszélgettünk.
– A székelyek fővárosában, Székelyudvarhelyen született, és ott is élt egészen 28 éves koráig. Az itt szerzett élményeiről mesélnek első albumának dalai is, mint például az Itthon vagy az Erdőn jártam. Mire emlékszik vissza gyermekkorából a legszívesebben?
– Kilenc éve élek Budapesten, de minden emlékem és élményem, amelyekből a mai napig táplálkozom, a székelyföldi léthez kötődik. Az Erdőn jártam című dalom például eszembe juttatja az otthoni Kerekerdőt, ahová gyerekként rendszeresen kirándultunk a szüleimmel. Aztán a következő pillanatban már azon kapom magam, hogy a Hargita fenyves erdeiben taposom osztálytársaimmal a hatalmas havat. Így amikor manapság Erdélyben túrázok, járom a hegyeket, völgyeket, tudom, otthon vagyok. Talán nem véletlen, hogy férjemmel úgy alakítottuk ki magyarországi otthonunkat is, mintha egy kicsit Erdélyben lennénk: egy akácerdő mellett, óriási fenyőfák árnyékában élünk. De amikor valami rossz dolog történik az életben, akkor is nagyszüleim örök érvényű bölcsességéből merítek erőt: „A székely ember nem hajlik, csak törik.”
– Gondolom, a zene szeretetét is otthonról hozta.
– Édesanyámtól tudom, ha megszólalt a zene, már csecsemőként is aktívan reagáltam. Így amikor megkérdezték, mi szeretnék lenni, már egészen kis gyerekként is gondolkodás nélkül rávágtam, hogy énekesnő. A zenében mindenevő voltam, nem számított a stílus, csak énekelhessek. Persze, mint általában az emberekhez, így hozzám is mindig a népzene állt a legközelebb. Míg másoknak Madonna vagy esetleg Britney Spears volt a kedvence, nálam Sebestyén Márta volt a menő. Mivel unitárius családból származom, a népdalok mellett a vallás és az egyházi énekek is nagyon meghatározták a gyerekkoromat. Ha az általános iskolás műsorokban szerepelni kellett, mindig én énekeltem, de Székelyudvarhelyet is mindig én képviseltem a megyei vagy éppen az országos népdalversenyeken. Ezekből rengeteget tanultam, hiszen a zsűriben olyan neves szakemberek ültek, mint például Haáz Sándor, a Magyar Örökség-díjas Szentegyházi Gyermekfilharmónia kórus karnagya. Ők pedig nemcsak dicsértek, de építő jelleggel kritizáltak is.
– Profi karrierjét mégis popénekesként kezdte. Mikor és miért kanyarodott vissza a népzenéhez, azon belül is az erdélyi népdalokhoz?
– Színpadi előadóként a Covid-járvány engem is visszavonulásra kényszerített. Ráadásul éppen ebben a kaotikus időszakban, 2020 őszén határoztuk el férjemmel, hogy nyitunk egy székely ízvilágot kínáló éttermet. Az első, ami biztos volt, hogy a helynek saját zenéje lesz, olyan, amit csak itt lehet hallgatni. Hosszú ideig dolgoztunk is rajta. A járvány alatti bezártság rémálom volt. Ugyanakkor egy alkotó, kreatív embernek a várakozási idő nem szólhatott a tehetetlenségről, így folyamatosan késztetést éreztem arra, hogy csináljak valamit. Néhány kollégámmal ültünk a frissen nyíló, ugyanakkor szinte azonnal be is záró étteremben, közben a háttérben folyamatosan szólt a zene. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy új dallamot dúdolok rá, amelyre aztán kis versek, versszakaszok is születtek. Újra felfedeztem a gyökereimet, egyik dal után jött a másik. Ezek továbbgondolása lett a Széki Lány összes dala. Alkotótársammal, Kenedi Krisztiánnal pedig sikerült a Nemzeti Kulturális Alaptól támogatást szereznünk, így elkészíthettünk belőlük egy teljes zenei albumot. Az Erdőn jártam című dalhoz pedig tavaly leforgattuk az első videóklipemet is, amit a reményeink szerint hamarosan újabbak követnek majd.
– Az album dalait urbánus népzeneként határozza meg, merthogy az alap ugyan az autentikus erdélyi-székely dallamvilág, ugyanakkor a XXI. századi fiatalok számára mégis fogyaszthatóbb formában, modern köntösbe csomagolva. Miért tartotta ezt különösen is fontosnak?
– Szeretnék hinni abban, hogy a dalaim modern hangszerelése hidat teremt a mai fiatalok ízlésvilága és az ősi népdalok dallama, illetve szövege között. Célom, hogy az általuk megszokott hangzásvilág segítségével elrepítsem őket Székelyföldre, vagyis egy igazi Tündérországba. A dalaim olyan motívumokból és szimbólumokból épülnek fel, amelyek megvannak ugyan a székely népdalokban, de én mégis arra használom őket, hogy elmeséljem velük, hol születtem, hogyan nevelkedtem, vagy hogy mit köszönhetek a szüleimnek és a nagyszüleimnek.
– Vagyis dalai az erdélyi népdalok dallamára írt egyfajta önéletrajzi történetek.
– Pontosan. Mert a népdalt mindig is úgy képzeltem el, mint valakinek a személyes imádságát. Éppen ezért általa nagyon sok mindent megtudhatunk a másikról. Elég, ha megvizsgáljuk, hogy egy-egy tájegységen belül melyek maradtak fenn, miért éppen azokat őrizte meg magának a közösség emlékezete. A dalokat először én is csak a magam örömére írtam, nem az volt a célom, hogy megjelenjek velük a nyilvánosság előtt. Aztán alkotó emberként mégiscsak kötelességemnek éreztem, hogy átadjam ezeket az értékeket másoknak is, így ma már az összes streamingfelületen megtalálhatók, de folyamatosan épül a honlapom is. Visszatérve a szimbólumokra: nemcsak a dalaim épülnek fel ezekből, hanem az Erdőn jártam című klipben szereplő ruhám is, amelyet a többszörös Hungarikum-díjas iparművész, Németh Hajnal Auróra készített. De ha már a klipnél tartunk, fontos megemlítenem, hogy a benne szereplő táncosok nemcsak székely ruhába bújt statiszták, hanem az ócsai Küstörgő néptánccsoport tagjai, akik a felkérésemre azonnal újrafényesítették a Covid miatt szögre akasztott táncoscsizmájukat, és kivasalták székely ruháikat.
– A zene szeretete mellett másik szenvedélye a konyhaművészet. Gasztronómiai tudásáról évekkel ezelőtt az egyik kereskedelmi csatorna gasztróműsorában, most a saját, a székely ízvilágot idéző, a Dining Guide által a 120 legjobb magyar közé választott éttermében győződhet meg a nagyközönség. Milyen receptekkel dolgoznak?
– A legnagyobb szakácskönyv a fejemben van. Ugyanazokat az ízeket és hangulatokat szeretném ma is valósággá tenni, amiket gyermekként éreztem. Persze újragondolva, a mai stílusnak megfelelően. Ebben nagy segítségemre van séfünk, Réti Sebestyén, aki korábban a Déryné Bisztró, a Food Boutique és a Nad’or Boutique Bistro konyháját is vezette, de dolgozott Franciaországban és Erdélyben is, így volt mihez visszanyúlnia, amikor a Szék étlapján gondolkoztunk. Minden évszakban megújulunk, olyan alapanyagokat használunk, amelyek abban az időszakban frissek, könnyen beszerezhetők. De ahhoz ragaszkodom, hogy legyenek székelyföldi beszállítóink, illetve olyan sajtjaink, kolbászaink, zakuszkánk, padlizsánkrémünk, amelyeknek vagy a receptje vagy az alapanyagai onnan származnak. Imádok főzni, nagyon szeretem a jó ízeket, így Sebestyénnel mindig közösen alkotjuk meg az ételeket. A főzés szeretete egyébként szintén a szüleimnek köszönhető, akik rengeteget túlóráztak, így általában én értem haza öcsémmel a leghamarabb. Emlékszem arra az örömre, amit azzal szereztem nekik, hogy mire fáradtan megjöttek, megfőztem vagy megsütöttem valamit. Az étteremben és az éneklésben egyaránt ez az örömszerzés motivál. Hangulatfüggő, hogy éppen mit szeretek énekelni és enni, de a hangulatomat meg is tudom változtatni egy-egy dal vagy jó étel segítségével.