Varázsos pillanatok
Az elmúlt öt évben a hazai jazzbarátok megismerték a Get Closer Concerts rendezvényszervező vállalkozás nevét, és nagyrészt ezzel összefüggésben a budai oldal patinás művelődési központja, a MOMKult is felkerült a főváros kulturális térképére. A világszínvonalú koncertek szervezőjével, a Get Closer alapítójával és művészeti vezetőjével, Kleb Attilával beszélgettünk.
– Honnan datálódik vonzalma a jazz műfaj iránt?
– Harmincnégy éve annak, hogy hivatásos fotósként a Magyar Távirati Iroda kultúrrovatához kerültem, ahol azonnal a mély vízbe dobtak: a nálunk fellépő kiváló rock- és jazz-zenészek koncertjeiről kellett tudósítanom. Eleinte ugyan kicsit elfogódott voltam, amikor Stinget vagy éppen Peter Gabrielt kellett „dirigálnom”, de aztán belejöttem. Az ott töltött öt év alatt rengeteg koncerten dolgoztam, ahol még inkább elmélyült a minőségi könnyűzene, majd a jazz iránti szerelmem. Nemcsak megismertem a műfajt és beleszerettem, hanem megszállottan gyűjtöttem a lemezeket, sőt egy ideig még egy kis CD-boltom is volt. Aztán úgy határoztunk barátaimmal, hogy a koncertszervezés területén is szerencsét próbálunk.
– Miért pont a Get Closer nevet kapta a koncertiroda?
– Miközben ez a műfaj kifejezetten igényli a zenészek és a hallgatóság közötti szoros kapcsolatot, úgy éreztük, a néhány évtizeddel korábbiakhoz képest bizonyos fokig eltávolodott egymástól előadó és „fogyasztó”. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy a kialakult távolságot csökkentsük, és közel hozzuk egymáshoz a minőségi zenét és az azt igénylő közönséget. Ezt fejezi ki vállalkozásunk angol elnevezése.
– Tevékenységük révén jóformán egymást érik az olyan jelentős előadóművészeket felvonultató koncertek, amelyek valaha csak maximum évente egyszer-kétszer kerültek sorra.
– Az eddigi öt Get Closer Jazzfesztivál és a többtucatnyi jazzkoncert során valóban sikerült a legnagyobb neveket elhozni, közöttük több olyan ikont is, aki már nem először lép fel magyar színpadon, és persze voltak olyanok is, akiket már mi hívtunk meg ismételten. A nagy formátumú zenészek ugyanis sokszor akár évenként is újabb formációval és „projekttel” indulnak koncertkörútjaikra, amelyeken gyakran éppen legújabb lemezüket mutatják be. Ezért az igényesebb zenebarátok nem feltétlenül az előző műsoruk ismétlését várják tőlük. A legjobb példa Chick Corea, aki már számos alkalommal vendégszerepelt hazánkban, és a mi meghívásunknak is kétszer tett eleget. Először trióban lépett fel, majd egy tíztagú „Spanish Heart Banddel” szerepelt, természetesen egészen más repertoárral, és a két telt házas koncert között alig két év telt el.
– Számos egyéb világsztár, köztük John McLaughlin, Ben Williams, Randy Brecker, Dave Holland, Chris Potter, Omara Portuondo vagy Al Di Meola érkezett csak tavaly a Get Closer szervezésében hozzánk, nem beszélve a magyar jazzművészek legjobbjainak fellépéseiről. Mi a helyzet az egyéb műfajokkal?
– Valóban, az elmúlt évben rekordot döntöttünk mind koncertjeink számát, mind pedig a fellépő jazzsztárok rangját illetően. De természetesen rendezünk más műfajokat érintő koncerteket is. Legjobb példa erre a nagy sikerű Cseh Tamás-emlékest vagy az a Time after Time című, karácsony előtti jótékonysági est, amelyen a művészvilág számos képviselője lépett fel Gryllus Dorkától Tasnádi Bencén át a Trokán nővérekig. Ennek bevételét a nyíregyházi Új Éfoész Tarnai Ottó Egyesületnek ajánlottuk fel, a szervezet az Észak-Alföld és Észak-Magyarország régió területén élő elsősorban autista, illetve értelmi fogyatékos gyermekeket és felnőtteket segíti.
– A zene mellett a másik nagy szerelme a fotózás, ami persze ugyancsak ehhez a világhoz kapcsolódik.
– Eredeti hivatásom gyakorlása nagy élvezet. Minden koncerten dolgozom, pedig nem könnyű a felügyelet mellett még a varázsos pillanatok megörökítésében is részt venni, különösen mert általában maga a zene is lebilincsel. Az már csak a hab a tortán, hogy minden zenészt megkérek arra, hogy egy fekete függöny előtt portrét készíthessek róla. Ezek a rendkívül elfoglalt művészek nem tudnak stúdióba vonulni, sokszor a repülőtérről jönnek a koncert színhelyére, majd a hotelbe távoznak, és másnap elutaznak. De bármilyen fáradtak is, rendszerint hajlandóak pár percig modellt állni a színfalak mögött. Ebből született az a kollekció, amelynek kiállításán közel kétszáz ilyen óriási nagyítás került a falakra. Valamennyi azonos elvek alapján készült, fekete háttér előtt. Tudomásom szerint ritka az ilyen sorozat zenészekről, inkább játék közben szokták fényképezni őket. Természetesen magam is készítek hasonló „akciófotókat”, ezek a koncertbeszámolókat kísérik az újságokban vagy az interneten. Az említett tárlatnak egyébként a Godot Kortárs Művészeti Intézet adott otthont az idei, március eleji Get Closer Jazzfesztivál apropóján. Óbudán, a Goldberger-gyár hétszáz négyzetméteres egykori üzemcsarnokából átépített teremben főként jazz-zenészek portréit állítottam ki, de hazai színészek, énekesek is láthatók Cseh Tamástól Ónodi Eszterig. Sajnos, mindezt most kénytelenek voltunk ideiglenesen bezárni.
– És a rendezőirodát hogyan érinti a jelenlegi helyzet, milyen bevételkieséssel, hosszú távú következményekkel jár a már lekötött alkalmak elmaradása?
– Hosszú, éjszakákon átnyúló egyeztetést folytattunk a nyugati menedzserirodákkal. E tárgyalásoknak köszönhetően sikerült az összes tavaszra tervezett koncertünknek új időpontot találni, így a veszteségek is minimalizálódnak. És ami a legfontosabb: a zenekedvelőket sem fosztjuk meg a várva várt koncertélményektől.