Világvége-hangulat

A Hatodik érzék és A sebezhetetlen rendezőjét, M. Night Shyamalant arról ismertük meg az ezredforduló környékén, hogy mindig borzasztóan erős alapkoncepciókat agyalt ki, amelyeket végül olyan fordulattal fejelt meg, hogy a néző a moziban felejtette az állát. Később azonban egyre hajmeresztőbb csavarokkal operált, gyakorta önparódiába fullasztva műveit. Másfél évtized kellett ahhoz, hogy végre tanuljon a hibáiból, így a Kopogás a kunyhóban hosszú ideje a legvisszafogottabb, ugyanakkor ezúttal is izgalmas rendezése. Egy meleg pár az örökbefogadott gyermekével egy erdei faházban vakációzik, amikor négy idegen rájuk tör azzal, ha nem áldozzák fel az egyik családtagjukat, eljön a világvége. Shymalan ezúttal is biztos kézzel fokozza a feszültséget és teremti meg az apokaliptikus hangulatot, de nem él túlságos extravagáns csavarokkal: új rendezése ezért nem is olyan hatásos és feledhetetlen, mint a korai filmjei, de legalább egy percre sem válik kínossá, mint a legutóbbi agymenései; mondhatni, korrekt félsiker.