– Ahogy a mi fiatalkorunkban Reményik Sándor volt az erdélyi költő, úgy Wass Albert ennek a kornak a Reményik Sándora. Munkáiban másféle irodalmi minőség dolgozik, mint amit Magyarországon gyakorolnak. Sajátosan Erdélyhez, annak nyelvéhez, elnyomorítottságához, elnyomottságához, vallásához, hitbuzgalmához kötődik, Tamási Áron-os, Nyírő József-es ízeket hordozva magában. Valláscsináló irodalom ez a maga világi nyelvén. Valóságos elemekből tevődik össze, de mindig megcsillan rajta egy romantikus nemzeti irodalmat sejtető pátosz fénye, egy másfajta ragyogás. Olyan, mint egy bozótban törtető vad, amelyre úgy kell odafigyelni, mint az élet és a halál veszedelmére, hiszen ebben a szorítottságban, űzöttségben élt, így ez lett a természetes nyelve – méltatta az igazságtalanul agyonhallgatott műveket Gyurkovics Tibor, a kuratórium elnöke.

Az alapítvány történetéről a Kossuth-díjas író elmondta: egy 1996-os vajai vendégeskedés során merült fel a létrehozásának gondolata, mivel úgy vélték, rengeteg az olyan író, költő, akiket megilletne az elismerés, mégis a hivatalos kultúrkormányzat reflektorfényén kívül esnek. Ebből az elgondolásból jött létre – Földvári Györgyi kezdeményezésére és Balogh Gyula akkori vajai polgármester segítségével – az Alternatív Kossuth-díj, amely kuratóriumának tagjai Jankovics Marcell, Makovecz Imre, Melocco Miklós és Schrammel Imre. Eleinte mindenki megkapta az állami Kossuth-díjnak megfelelő összeget plusz egy forintot, de mivel a magánalapítvány ezt már nem győzte anyagilag, ezért idén a pénzt, méltó módon, Schrammel Imre alkotása pótolta.

– Ennek a homokégetéses eljárással készült korpusznak az eredeti, fából faragott változata Tirolból származik, az 1700-as évek elejéről. Ez terjedt el hazánkban is, mivel a magyar paraszt szemében ez volt az a Krisztus, amit mindig felismert. A kereszt a szemet elviszi jobb és bal irányba, nincs megnyugtató pontja, egy ilyen kar nélküli Krisztussal viszont a függőleges tengely fogható meg, ami egy ég és föld közötti összeköttetést szimbolizál – avatott be szobra rejtelmeibe az iparművész.

A közönségdíjnak is beillő elismerést – hiszen Wass Albert művei az utóbbi évtizedben oly népszerűségre tettek szert, amit talán csak Márai Sándoréhoz lehet mérni – az író Németországban élő fia, Wass Endre vette át. A Kráter Műhely Egyesület kiadója pedig – mely az író harminckét kötetes életműsorozatát megjelentette -, munkája megbecsülésének jeleként, oklevelet vehetett át.

Bár az író mindig is Erdélyt vallotta igazi hazájának, talán mégis megkockáztathatjuk: annyi méltánytalan mellőzöttségben eltelt évtized után 2003. március 14-én, a budapesti Szentháromság téren az őt körülvevő szeretetben, ha halálában is, de Wass Albert hazatért.