Hirdetés

Varázslatos két hetet töltöttünk Mexikóban. A 2,5 milliós Mexikóvárostól Cancúnig bejártuk ezt a varázslatos országot. Meglátogattuk az azték és maja piramisokat. Megkóstoltuk a jellegzetes ételeiket, italaikat. Láttunk füstölgő vulkánt, 4000-5000 méteres hegyeket. Szavannát és mangroveerdőt. Kaktuszt, pálmát, sokfélét.

Jellemző, hogy minden településen tágas terek vannak, mert a mexikói emberek szeretnek együtt lenni, beszélgetni. Imádják, szinte vallásosan szeretik a sportot, a sportolóikat. Nem véletlenül az egyetlen ország a világon, amely 2026-ban immár harmadszor rendezhet labdarúgó-vb-t (1968-ban pedig olimpiát rendeztek, ahol Magyarország is eredményesen szerepelt).

Jó volt a Karib-tengernél a pálmafák alatt koktélozni, ahol sok ország turistái között bizony rengeteg oroszt is láttunk. Utazásunknak volt egy szívbe markoló pontja, amikor a helyi idegenvezető szóba hozta az európaiak, a spanyolok örök szégyenét. A barbár hódítást, Közép-Amerika indiánjainak szinte teljes kiirtását. Bányáik kirablását, pogány templomaik lerombolását. A fővárosban már ledöntötték Kolumbusz szobrát, a kegyetlen Pisarróra semmi nem emlékeztet, csak a maják örök fájdalma. Eddig is tudtam az európai gyarmatosítók rablásairól, népirtásairól, de ott a helyszínen szembesülni mindezzel bizony sokkoló volt…

Az utazás végén adtam az idegenvezetőnek Demokratát (Orbán Viktorral a címlapon), és felismerte a magyar miniszterelnököt!

Korábban írtuk