Általános szokássá vált a világpolitikában, hogy a különböző társadalmi csoportokat, különböző nemzetiségűeket, vallásúakat, sőt magukat a nemzeteket egymás ellen hergelik, uszítják. Hazánkban (is) mindenkit szabad nyilvános fórumokon szidni, becsmérelni, megválasztott képviselőket tiszteletlenül említeni – méghozzá a szabad véleménynyilvánítás, a demokrácia nevében. Csak két csoportot illetlenség, bűn (esetleg még veszélyes is) negatív tetteiért elítélni. Tilos antiszemitának és rasszistának lenni (neveztetni), holott valódi antiszemitizmus nincs is jelen országunkban, és a színes bőrűek (azelőtt négerek) jó testi, lelki és anyagi kondíciók között élnek.

Hirdetés

A több mint fél évszázada látható igyekezet kezd reakcióssá, a haladás kerékkötőjévé, esetenként már bohóckodássá fajulni, amivel pedig csak a saját pozícióikat gyengítik. Mi, magyarok – akiket száztíz éve vádolnak, uszítják ellenünk a jó szomszédainkat és a velünk együtt élő zsidó magyarokat – mindezt elég jól tűrjük, persze természetesen nehezen viseljük el a magyarellenességet.

Külföldön az EU-liberálisaink s az itthoniak Jakabjai és Fekete-Győrjei meg úgy viselkednek, panaszkodnak, mintha nem jönnének ki „szerény” fizetésükből. Miért?

Korábban írtuk