Fél lépés – Gondolatok Szlovákiáról

A közelmúltban átadott közös Duna-híd kapcsán beszédet mondott a két miniszterelnök.

A barátság megerősítésének megnyilvánulása volt, hogy a szlovák részről megemlítették az ezeréves közös múltat és a kapcsolatok szorosabbá tételét. Azóta közös létesítmény, a borsi Rákóczi-ház avatása is megtörtént.

Ezért érdekes, hogy napokkal később szomszédunkban újságcikkben írtak a két ország kapcsolatáról, hangot adva annak a szlovák félelemnek, hogy kettős állampolgárság esetén feltételezhető, a magyar területek leválasztása történne Szlovákiáról, ami igen érzékenyen érintené a szlovákokat.

Érdekes, hogy néhány generációval előbb nem voltak érzékenyek az ezeréves ország átrajzolásánál. Azok az események azóta sem hagyják nyugton a lelkiismeretüket. A Beneš-dekrétumok és hatásuk is rendbetételt igényelnek.

Megoldási javaslat népszavazást szervezni a Felvidéken, beleértve a szlovákokat is, elvárva az őszinte válaszokat. Ebből az jönne ki, hogy a két nép szállásterületei egymásba ékelődtek. Ezen az alapon az látszik, hogy nem lehet észszerűen szétválasztani a két népet. De hát tényleg ezer évig nem volt (ismeretem szerint) incidens. Miért is kellene szétválasztani?

Tisztességgel rendezni kell közös dolgainkat. Államszerződéssel (nem kommunistával!) egymást támogatva. Akkor nem kell aggódni, lehet építeni a jövőnket, és nem azon gondolkodni, hogy milyen nehézséget támasszunk a magyaroknak állampolgárság ügyében, hogy kapjanak is, meg ne is.

Szomszédainknak működik a lelkiismeretük, belül vívódnak, de nem akarják a legegyszerűbb megoldást meglépni, mert be kellene vallaniuk az elmúlt száz évben a magyarok kárára elkövetett gaztetteiket. Ezért nehéz a kiegyezés. Fél lépést már megtettünk a visegrádi négyek keretében történő együttműködéssel. Ezt kellene folytatni a két ország javára.

Kiegyezést jóhiszeműen, a Kárpát-medence egyesítésének első lépéseként!