Hirdetés

Az orosz–ukrán kiegyezés előbb-utóbb csak megszületik. Elhallgatnak a fegyverek, és a belpolitikai helyzet is lassan visszaáll a régi kerékvágásba. Újrakezdődik, ami eddig volt, folytatódik a kárpátaljai magyarok elleni általános támadás. Nem csodálkoznék, ha az „új, denácifikált” kormány nem engedné vissza a Magyarországra menekült magyarokat. Nemcsak az ukránok fognak büntetni minket a fegyverszállítások megtagadásáért, de az EU sem véd majd bennünket az orosz gáz további vásárlása miatt. Igaz, a németek ugyanezt csinálták, de ők nagyhatalom, amellyel nem tudnak packázni.

Az oroszok sem fognak sokat törődni velünk, mert a nem védett kárpátaljai hágókra szükségük van egy esetleges rájuk kényszerített Európa-ellenes támadás esetén. Ugyanis a második világháború során a jól elhelyezett Árpád-vonalon nem tudtak áttörni. A Vörös Hadsereg kénytelen volt a román átállással megnyíló Dél-Kárpátok hágóin lassan átszivárogni. Tehát az EU elsőrendű, fontos érdeke volna Kárpátaljáról kiszorítani minden keleti haderőt.

Az egyedüli megoldást egy általános népszavazás adná. Ukrajna egy szovjet adminisztratív egység volt, nem valamely történelmi ország helyreállítása. A Nyugat csak azért fogadta el zokszó nélkül a jelenlegi ukrán határokat, hogy lehetetlenné tegye a környező államokkal való békés együttélést. Tehát egy háború magvait ültették el, mint ahogyan a Kárpát-medencével tették Trianonban és Párizsban. A régi római közmondás szerint: oszd meg és uralkodj. Már megint?

Korábban írtuk