Kanizsáig

Hallottuk, Lendvai Ildikó kolléganői versfaragásra adták a fejüket, csasztuskát „alkottak” a Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára dallamára. Reméltem, hogy az elöl ülő masiniszta Medgyessy lesz, s kiderül róla, hogy valamihez mégis ért. Mert hogy mi mindenről nincs fogalma sem, azt már tudjuk. Amikor pl. összeállt az MSZP ígéretcsomagja a választási kampány során, azt már egy általános iskolás is láthatta, hogy azt legfeljebb az USA büdzséje fedezheti, a miénk nem. Medgyessy közgazdász mégse látta. Aztán ugyanő aláírta a nyolcak hírhedt levelét, s ezzel bebizonyította, hogy a külpolitika is idegen számára. És most masiniszta sem lesz. Talán szónok? A csasztuskában nem kis rémülettel fedeztem fel a szocreálra jellemző lángoló optimizmust: „Nem kell félni, lesz majd lóvé”. Csak azt nem mondták meg, kinek lesz. Pedig az egyszerű, esetleg szintén dalos kedvű polgár kíváncsi lesz erre. Hogy neki is jön a lóvé, vagy ezután is oda megy, ahol már eddig is felgyülemlett – a Kádár-kori funkciókból átvedlett tőkésekhez, az ilyen családba házasodott hozományvadászokhoz, a VIP-listásokhoz, a Pannonplast-betyárokhoz, a posztkommunista maffia zsoldjában dolgozó bértollnokokhoz és annak un. médiasztárjaihoz, a saját fizetésüket 100%-osan emelő kormánytagokhoz? Attól tartok, ahogy a lóvé útját követi az egyszerű polgár, a dalos kedve alábbhagy, és inkább az egyik népszerű publicistánk nagyapja jut eszébe a gőzös végállomását illetőleg. „Kisunokám – mondta -, Magyarországon akkor lesz jó világ, ha Budapesttől Kanizsáig minden fán egy kommunista lóg.” Túl kemény a mondat? Vannak, voltak-e itt kommunisták? Lehet-e ilyesmivel viccelődni? (A buszban egy házaspár ült, az asszony az idézett mondatot olvassa, a férj pedig bólogat: Mondtam én mindig, fát kell ültetni. Sokat.)

Dr. Freppán György, Pécs

Erdély

A jobbik Sajtóklubban Bayer Zsolt a balliberális sajtó Erdéllyel kapcsolatos mocskolódásaira felsorolt néhány, magyar szívet megdobogtató erdélyi helyet, ahová elvinné ezeket a mocskolódókat és megnézné, hogyan reagálnak erre. Többek között megemlítette a gyimesi hágót és az indóházat, az ezeréves határkövet, Udvarhelyen a Vasszékelyt, a Hargitát, Csíksomlyót stb. Nekem megadatott, hogy az általa említett helyeket, sőt egész Erdélyt bejárjam. A liberálisok utaztatási programjába hát ajánlanék még néhány helyet. Gyergyóba menet álljanak meg Gyorgyóalfaluban és a templomkertben nézzék meg azt a márványtáblát – amely a kommunista érában is ott volt – a következő felirattal: EMBER, VÉSD SZÍVEDBE, HOGY EZ A FÖLD MINDIG SZÉKELY VOLT ÉS AZ IS MARAD! Gyergyóban még a templomba is el lehet vinni őket, mégpedig a Gyergyóditrótban épített monumentális templomba, amit közadakozásból építettek – természetesen székelyek és magyarok. Egyébként egész Erdélyben temetőlátogatásra is el kellene vinni őket, hogy meggyőződhessenek arról, kik is éltek ezer éve ezen a vidéken.

Keébe György, Budapest

Győri Bélának

Olvastam a cikkét a Magyar fórumban, melyben reflektáltak Franka Tibor Pannon Rádióból való távozásának indokaira. Jómagam és a környezetemben sokak véleményét fogalmazom meg, amikor írok. Először is nem kellett volna besároznia Franka Tibort, mint annyi mindenkit, akik otthagyják önöket. Akár a rádiót, akár a pártjukat, gondolok itt Balczóra, Gidaira, Lakatosra – és most Franka Tibor is lelépett, sokunk sajnálatára. Sokkal szimpatikusabb lett volna, ha sajnálkoztak volna távozása miatt, hisz szegényebb lett a rádió egy színfolttal. Franka Tibor szombati interjúját néztem a Nap-keltében, ahol, ellentétben önökkel, nem sározott be senkit, csupán elmondta, hiányos a tájékoztatás a rádió beindulását illetőleg – amit magam is vallok – , és mivel ő áll kapcsolatban a hallgatókkal, kissé blamázs, hogy nem tud számot adni, hol tart a dolog. A műsoridő csökkentéséről szintúgy. Magam is rendszeres olvasója voltam, vagyok a Magyar Fórumnak, ahol hiába kerestem a tájékoztatást a műholdas rádió beindulásáról. Leginkább az internetes rádiózás mellett kampányolnak, de azt rendszeresen, hogy kb. 40 ezer forintos befektetéssel már lehet interneten hallgatni a Pannon Rádiót stb. Nem erről volt szó, Győri úr, ugye emlékszik? – mikor a gyűjtés kezdődött! Idézek öntől: „Az internetes rádiózás a rádió szerkesztőivel szemben az átlagostól eltérő, magasabb intellektuális színvonalat vár el, ezért sem lepődtem meg Franka úr felmondásán.” Hát ez kissé erős volt és ízléstelen. A keddi és csütörtöki rádióadás volt a leghallgatottabb – mint ön is jól tudja -, ami kifejezetten Franka Tibor személyének volt köszönhető. Akár a mindig frappáns jegyzeteire vagy érdekes riportalanyaira, vitaműsoraira gondolok. Rokonaim és népes társaságuk egy másik földrészen is kifejezetten e két nap adását hallgatták, és ez, Győri úr, a fent említett szerkesztő érdeme volt. Egyébként gyanítom, mire beindul a műholdas rádióadás – ha egyáltalán beindul -, nem lesz hallgatóságuk, ha így folytatják.

G. Magdolna, Bp.

Böjtkúra

A július 17-i számukban található Csodatévő léböjt című cikkre szeretnék reagálni és a cikket kiegészíteni az olvasók számára. Érdekes lehet számukra pl. hogy két magyar orvos is volt, aki nemzetközi szinten is gyógyított böjtkúra segítségével. Az egyik dr. Bródy volt, aki a francia gyarmatokon gyógyított böjttel, komoly eredménnyel, még leprások között is ért el sikereket. Könyvének címe Gyönyörök vezeklői, ami a koplalásra utal. Másik szintén erdélyi magyar származású orvos Székely Edmund Bordeaux volt, aki rövid francia praxis után az USA déli részén, a tengerparton telepedett le, szanatóriuma az USA 10 leghíresebb regeneráló intézeteinek egyike, ahol koplalással, diétával és víz alatti speciális tornagyakorlatokkal újítja meg az amerikai sztárokat, akik tódulnak hozzá. A módszereiről írott könyvei angol és magyar nyelven is megtalálhatók a Széchényi könyvtárban. Érdemes volna őket újból kiadni. Még ide illik talán dr. Halász Henrik orvos neve is, aki még 90 éves korában is böjtkúrával gyógyított kezdődő rákos betegeket, s aki maga is példát mutatott a böjtölésben a XX. század első felében. Jó lenne, ha Bartos Éva a tapasztalatait megírná könyvben, s akkor mihamarabb hozzájutnánk.

Dr. Gálffy Sándor, Budapest

Aranypart – kinek?

Több cikküket olvastam a Balatonról. A médiában naponta hirdetnek 36 négyzetméteres és nagyobb „siófoki lakásokat” kedvezményes kamatozású építési kölcsönnel. Ezek valójában nem lakások, hanem üdülők, csak 2,75%-os kedvezményes kamatozású hiteleket lehet igénybe venni, ha nem üdülőre, hanem lakásra kérik az építési engedélyt. Ismerve Siófokot, az önkormányzat minden talpalatnyi eddig üres területet eladott, és ahol eddig park, liget, zöld, füves térség, autóparkoló volt Siófok Aranyparton, ott most egymás után adják át a kacsalábon forgó luxusvillákat és 8-12 lakásos „társasházakat”, a kerítéssel védett, 20-30 lakásos mini „üdülőparkokat”. Az Aranyparton szinte már egy négyzetméteres zöld park, füves, bokros terület nem maradt épen. Nemrég felparcellázták és beépítik a Darnay téri óriási és eddig betonmentes autóparkolót és más parkolókat is, ahova eddig sokan leruccantak egy napra megállva, hogy a Balatonban fürödjenek. A parton már 10 négyzetméternél nagyobb fás liget, üdítő zöld terület nincs. Ami Siófokon vonzó volt a turisták számára, az a mohó beépítéssel elveszett. Egymást érik a szebbnél szebb villák, üdülők és a part összességében egy beépített, túlzsúfolt belvárossá vált, ahol az üdülést és a vizet kedvelők a természet helyett mindenütt cikornyás villákat, fürdőmedencés, légkondis társasüdülőket és autócsodákat felvonultató zárt magánparkolókat és falakat láthatnak. Persze a tőke, a befektetők, a kivitelezők biztos sokat kerestek az Aranypart belvárossá válásán. A többi meg nem érdekes!

Dr. Nagy János, Budapest

Megszokott hülyeség

Amikor az István, a királyt előadták Erdélyben, Bródy mondott egy tőle megszokott hülyeséget. Krónikusan azt képzeli, hogy a gitártépés felér a szó pengetésével. 2003. július 5-én azt komponálta össze szóban és köpte világgá a tv2-n: „milyen jó az, ha a román nemzeti ünnepet Magyarországon ünneplik meg és hogy a magyart Romániában.” Mármost, kedves Bródy, július 5-e nem magyar nemzeti ünnep, miközben december elseje a románoknál igen. A történelmet nem lehet hallás után bazseválni, kedves zenebohóc (rajta nőttem föl, de nem estem áldozatául), a történelemben kottát kell ismerni és belőle improvizálni, ha hitelesként szeretnél kedvezményes nemzeti sírhelyet magadnak a temetőben. Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel és porold ki magad. Ma már egy másik b betűs, Bayer szebben muzsikál nálad Erdélyben!

T. O., Mikháza