Gazemberség

Amit Szent-Iványi és Tabajdi Csaba művel Brüsszelben, az a legnagyobb gazemberség, de ennél is sokkal szomorúbb a tény, hogy ilyen alakokra szavaznak és utána képesek külföldi „tevékenységre” küldeni. Mindez több mint szégyen. Gál Kinga és Csapó György egyelőre hálánkat érdemli, később majd egy tisztességes kormánykitüntetést. Nyárády Elemér, Bolton, USA

Bolsevik demagógia

Népnyomorgató MSZP-nk egyik ez alkalomra kijelölt eddig ismeretlen tagja szólalt fel a gazdatüntetések idején egy parlamenti ülésen. Az őszinte érdeklődőt megjátszva így fordult a belügyes államtitkárhoz: Hány millió forintjába került az adófizetőknek a gazda-show? A válasz: 232 millióba. 13 ezer rendőr 146 ezer km-t ment 7 milliós benzinköltséggel. Juhász Gábor államtitkár emiatt a gazdákat drágáimnak nevezte. A rendőrségi túlbiztosításról és felesleges gépkocsihasználatról nemigen esett szó. (A 200 traktor Kossuth térről történő visszavonulásánál felesleges volt pl. 10-15 traktoronként két-két rendőrautót „bevetni” a csendes vasárnap esti forgalomban.) Csak reménykedni tudunk, hogy az önként felszólaló akkor is óvja majd az adófizetők pénzét, amikor a folyamatos szereplési kényszertől vezérelt főnöke, Gyurcsány 3 milliárd forintért 150 fős magyar megszállócsapatot indít egy számunkra semleges országba, Irakba? Bolsevik demagógia és kettős mérce. K. S., Budapest

Visszatértek

Lendületben az ország, sínen vagyunk: egy echte kommunista „szakember” került a pénzügyi tárca élére. Nem akárki ő – 22 évesen, egyetemistaként lett tagja az MSZMP-nek. Számításból, mert 22 évesen épelméjű ember nem lépett be a pártba, főként nem Debrecenben, az agráregyetemen (ahova én is jártam). A KISZ-eseket Buzgó Mócsingnak csúfoltuk, mert pártfeladatként mindig szervezkedtek: paradicsomszedés az angolai harcosok megsegítésére, tüntetés az amerikai imperializmus ellen – mi meg addig söröztünk. Bizonyára a mostani pénzügyminiszter is ott buzgólkodott velük, pártpolitikai szinten lett a magyar mezőgazdaság mérnöke. Szükség volt ilyen elvtársakra, mert 80-tól kezdve kezdtek a dolgok rosszul menni a termelésben és a bizonyítványt meg kellett magyarázni az elvtáraknak. Veres erre a feladatra igen alkalmas volt. Van annak valami bája, ahogy az elvtársak ki tudják választani maguk közül az ügyeletes megmondóembereket. A PM-államtitkárral, Katona elvtárssal két dologban megegyeznek: 1. mindenki más hülye a pénzügyhöz, 2. a Fidesz különösen. Most aztán majd hallgathatjuk a kioktatást, a nagyképű nyilatkozatokat, a minden rendben stílusú kormányszóvivői kijelentéseket. Veres kinevezésével – ha még eddig nem éreztük volna – abszolút visszatértek a tényleges hatalomba a régi pártállami beidegződések. Gyurcsány, Szilvásy, Veres, Katona, Kiss P., Persányi stb. Hogy ezektől a haramiáktól hogyan fogunk megszabadulni, az igen nehéz kérdés. Szabó István, Vép

Utólagos „kötekedés”

Minden különösebb – az ügy szereplőihez, pártállásukhoz, nézeteikhez – kapcsolódási pont nélkül, de igen meglepődtem annak idején a Mécs-Bencsik-ügy ítéletén. Bencsik urat elítélték „rágalmazásért”. Azért az idézőjel, mert a köznyelv szerint a rágalmazás: valótlant állítani, terjeszteni valakiről… A Btk. 179§-a (1) szövege tartalmilag teljesen ellentétes álláspontot tekint büntetendőnek, mint amit a köznyelv annak tart: „…a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel…” Vagyis az említett jogszabályból véletlenül kimaradt a „tény” szót megelőző „valótlan” jelző. Vagy nem is véletlenül? Ezért lehetett elítélni Bencsik urat olyan cselekmény megírásáért, amelynek a perben az elkövetését (ha mégoly helytelen is volt), de maga a felperes, Mécs úr is elismerte: nem büszke rá, de megtette! Az pedig, hogy Bencsik úr közreműködésével ezt a tényt ezt már többen tudják, mint korábban – de hát éppen ez a tájékoztatás az ő munkaköri kötelessége, mert újságíró -, az illető erkölcsi minőségén nem változtat. Mert mindenkit a saját tettei és nem mások véleménye, állításai minősítenek! Egy közszereplő pedig legyen feddhetetlen! (Csak emlékeztetőül: az egyik leghíresebb személy, aki valós tény állításáért valaha bíróság előtt állt, Galileo Galilei volt, aki – élete megmentése érdekében – kénytelen volt ugyan visszavonni a tanait, de akkor is igaz volt és ma is igaz, hogy a Föld kering a Nap körül és nem fordítva. A tény önmagáért áll helyt.) A Ptk. a 78.§-ában a „jó hírnév” védelmében már csak a valótlan tény állítását rendeli büntetni, a 79.§-ban lehetőséget ad pl. éppen a sajtóban történt – de valótlan – adatok helyesbítésére. Ez abszolút ellentmondás is: ugyanarra a cselekedetre a két joganyagban (Btk. és Ptk.) ellentétes tartalmú a bűnösséget meghatározó szöveg! Á. P., Budapest

Pofára esés

A Nagy Könyv közvélemény-kutatás listáját olvastam az újságban, s közben kilencéves kislányom kérdezte, milyen könyvekről van szó. Elmondtam. Aztán felolvastam néhány címet: Légy jó mindhalálig, Micimackó, Rejtő nevét is ismerte. És persze A Pál utcai fiúkat. Azonnal rávágta – nagy örömömre -, hogy Molnár Ferenc írta. Aztán hozzátette: Caramel. Mert sajnos nemcsak olvas, tévézik is. Egyelőre így állunk. Még minden megeshetik. P. Zs., Budapest

Ez a helyzet

Meg kell hogy mondjam, az a helyzet, én azt gondolom, hogy őszintén szólva a lényeg a lényeg. Így összehozva már jobban szemet szúr, hogy milyen idétlen szófordulatokból csinálunk országos és hosszú évekig, évtizedekig tartó divatot. Így szokás manapság nálunk mondatot kezdeni. 1. Meg kell, hogy mondjam, nem kell, nem okvetlenül szükséges, de hát mondd csak el, aztán már úgyis mindegy. 2. Az a helyzet, hogy valahol, valamikor mindig van helyzet, tulajdonképpen nem tévedünk nagyot, csak borzalmasan unalmas a dolog. 3. Én azt gondolom, hogy a szerénység megint előtört az emberekből, merthogy muszáj én-nel kezdeni. Az ige személyragja túl elvont, még azt hiszik, hogy más gondolja a dolgot, holott én. (Azt gondolom, azt hiszem, úgy vélem, szerintem – millióképpen lehetne kezdeni a mondandót, de jobb a kipróbált szóvirágmankó.) 4. Őszintén szólva ez is kissé időhúzó panel, s főleg az is benne van, hogy ha valaki őszinte, hát az én vagyok. Halál unalmas. 5. A lényeg a lényegről mit se lehet mondani, csak kiemeli az ember, hogy bármilyen szófosó is, azért ő csak a lényegről beszél, és az jó érzés. Míg ezek közül valamelyiket elmondjuk – ízlésünk, szavunk járása, vérmérsékletünk és tán még jobb- vagy baloldaliságunknak is megfelelően -, addig esetleg az is eszünkbe jut, hogy egyáltalán mit akarunk mondani, de afelől jó előre biztosítottuk a hallgatóságot: tudjuk, hogy meg kell mondanunk, hogy helyzet van, hogy gondolkodunk is, a tetejében őszintén és csakis a lényegről szólunk. Aztán majdcsak lesz valahogy. K. J., Budapest

Magyarul más!

A rádióban hallottuk, hogy van pápánk, hamar megválasztották a minister Dei dominit, vagy ahogy a pap-kommentátor mondta: megvan az úristen új minisztere. Az egyik jelenlévő megszólalt: Szóval ott is vannak kiváltságos nagyurak? Rögtön belém bújt, vagy éppen kibújt belőlem a kisördög és megkérdeztem szerényen, hogy tudja-e, mint jelent a latin minister szó? Természetesen tudom – volt a válasz -, a politikai életben kiváltságos, magas rangot. Kértem hogy üljön le és fogózkodjon meg, a latin minister szó a társadalom legutolsó emberét, a szolgát jelenti. Sok-sok embert, értelmiségi felnőttet, diákot megkérdeztem a szó jelentéséről, a megkérdezetteknek mindösszesen 2,5%-a tudta a helyes választ. Nem fűzök hozzá kommentárt, de kíváncsi lennék, a parlamentben hányan tudnák megmondani a miniszter szó valódi jelentését. Dr. V. E. E., Kecskemét