Hé, paraszt!

Repül a nehéz kő: ki tudja hol áll meg? A „Hé paraszt!” már elhangzott fütyülős barack és bőgatya formájában, most a dárdahajításon a sor. Az MTV április 17-i reggeli adásának műsorvezetője Molnár Gál Péter állítását – miszerint Latinovits Zoltán belerúgott volna az öltöztető szabójába – még a rákérdezése utáni, kitérő válaszra sem tartotta fontosnak bizonyítani. (Normális televízióban egy ilyen beszélgetőtársat – finoman szólva – azonnal kiutasítanának a stúdióból!) Ugyanakkor tényként bizonyítva tudjuk, hogy Molnár Gál Péter besúgói „minőségében” emberek egész csoportjába rúgott bele. Felmagasztalni valakit „emberséges” besúgói létéért, szörnyekké tenni Latinovits Zoltánt és családját – ilyen lealjasodásra a „szabad” magyar televíziózásban még nem volt példa. Most már van! De vigyázzunk, nehogy a nehéz kő most elröpüljön! Tkacsik István, Kassa

Rezegni fog

Veszélyesnek és érthetetlennek tartom a jobboldal táborában elharapózott előzetes győzelmi eufóriát és a Fidesz-MPSZ stratégiáját egyaránt. Egy angyalföldi lakótelepen élek, jól ismerem az átlag magyar választópolgár hangulatát. A Fidesz ún. pozitív üzenetei, mint például a Nemzeti Konzultációs Testület megalakulása szinte semmilyen visszhangot sem keltettek az emberekben, de annál inkább a baloldali média által folytatott állandó tokajozás, rágalmazás és mocskolódás. Amíg sok szerencsétlen honfitársunk képes ilyesmit kijelenteni, miszerint „az MSZP mégiscsak kevesebbet lop, mint a Fidesz”, vagy „ezek már meglopták magukat, de ha az a mocskos, tolvaj, cigány Orbán visszajön a bandájával, még a szemünket is kilopják”, addig tisztelettel kérem a jobboldal vezetőit, ne érezzék magukat jó előre győztesnek. Az hogy a jobboldal egyelőre jobban áll a közvélemény-kutatások szerint, az jószerével a kormány gyalázatos tevékenységének és Gyurcsány Ferenc visszataszító személye iránt érzett közundornak köszönhető, nem pedig az ellenzék alig értékelhető tevékenységének. A magyar társadalom jelenleg az egész politikai közélettől undorodik és nincs tisztában a balliberális oligarchia bűnösségének mértékével. Ha az ellenzék továbbra is mártír arccal állja a balliberálisok mocskolódását és nem vállalja fel az összeütközést, a balliberális politikai szervezett bűnözés leleplezését, akkor egyszerűen az alkalmassága kérdőjeleződik meg, mert 2006-ban az emberek többsége el se megy szavazni és igencsak rezegni fog az a léc. Újvári Gábor, Bp.

Délibáb

Olvastam a Magyar Nemzet online változatában a „Véget ért az Iliescu-korszak Romániában” című, Moszkovits János által elkövetett félreujjongást. Lehet, hogy a messzi Budapestről és repülőgépből így tűnik, de itthonról és alacsonyból nem. Ha Iliescu nem is lett újból a SZDP elnöke, helyében, és a párt vezetésébe az egykori KISZ-fiúk, a Ceausescu és Iliescu-neveltek kerültek vagy maradtak. Mircea Geoant, az új elnököt, Iliescu nevezte ki Amerikában nagykövetnek, majd román külügyminiszternek, Adrian Nastase, mindvégig az Iliescu uszályában navigáló Miron Mitreát, a kamionsofőrből lett szakszervezeti vezetőt, Iliescu tette közlekedési miniszterré és pártalelnökké. Az Iliescu-korszak tovább él Romániában Iliescu nélkül is, mint ahogy a Ceausescu rendszer beidegződéseinek java része: a román nacionalizmus, a beteges idegengyűlölet, a központosított vezetési stílus stb. tovább éltek az Iliescu-rendszerben Ceausescu nélkül is. TO., Mikháza

Könyvünnep

Mottó: „Ezt az istenverte magyar népet azért az erkölcsi fertőért (is) utálom, ami ebben a kis szar országban uralkodik.” (Regős Péter, a Magyar Zsidók Világszövetségének szóvivője). Könyvekről, olvasásról, annak műveltséget adó, nemzettudatot erősítő, léleknemesítő voltáról szólt a tévé által rendezett, de kissé harsányra sikeredett ünnep. A sok remek mű és remek író között találtuk Esterházyt, Vámos Miklóst, Fehér Klárát, Kertész Imrét, az ifjú házas Faludy Györgyöt stb is. Nélkülük, csak Gárdonyival, Móriczcal, Jókaival, Wassal stb. szebb lett volna minden. De – mint fentebb olvasható – erkölcsi fertő rombolja országunkat, ennek részeként és folyományaként hitvány szerzők hitvány művei is megjelennek, megjelenhetnek, nem kevés állami pénzzel támogatva. Megvezethető, tájékozatlan, buta emberek pedig beveszik és megveszik az olyan irományt is, mint az 1978-ban a kiadó által „kiadásra alkalmatlan, gyengécske műnek” titulált és elutasított, Sorstalanság c. holo-mesekönyvet. Tényleg ennyire manipulálható, hülyíthető, borúlátó és önsanyargató a magyar nép? Ha biztatást kapnak – jó reklámmal -, lesznek akik Sztálin összes művének is nekifognak? Kocsis Sándor, Bp.

Angolkóros jelölt

Glatz Ferenc szerintem már csak hungarofóbiája miatt sem lenne méltó az államelnöki posztra, más okból ugyan, de éppoly kevéssé érdemes rá, mint a whiskys rabló. Őstörténeti ismereteit nyilván a marxista-leninista könyvekből szerezte. (Anyanyelv kialakulása, az ősmagyarok görbe lába stb.) Az antropológusok nem tudnak arról, hogy a lovas népek gyermekeinek mind görbe lábuk lett volna. Minden korban, mindenféle foglalkozású emberek között a rachitiszt a D-vitamin és a napfény hiánya okozta. Az ősszel született, egész télen a kunyhóban, házban tartott csecsemők különösen ki voltak téve ennek a hiánybetegségnek. Magam is ismerek olyan hatvanéves férfit, akinek édesanyja az ostrom alatt, sőt, utána is hónapokig tartózkodott az óvóhelyen, gyomra nem bírta a nehéz ételeket, úgyhogy az 1945 májusában született fiúcska karikalábakon kezdett járni. „Természetesen” nem várt generációkra ahhoz, hogy egyenesen járjon, csakhamar szálfaegyenes alsó végtagjai lettek és atléta termetű élsportoló, többszörös bajnok vált belőle. Rendbejöttét nem a szántásnak köszönhette, hanem a D-vitamin-injekcióknak és a napozásnak. Különben az alsó lábszár meggörbülését okozó hiánybetegséget nem magyarkórnak, hanem angolkórnak nevezik… Dr. Moskovszky Éva, Budapest

Szomorú

Magyarországon nincs olyan személy, média, intézmény, párt, amely felvilágosítaná a nyugati világot (vezetőket, politikusokat, közvéleményt), hogyan is értékeljék például Horn Gyula személyét. El kellene röviden mondani a Nyugatnak, hogy 1956-ban Magyarországon először népi fölkelés bontakozott ki a Rákosi-féle kommunista rendszer ellen, majd ez az események hatására forradalommá változott. Amikor ezt a forradalmat az idegen hatalom, a Szovjetunió Vörös Hadserege megtámadta és vérbe fojtotta, akkor szabadságharccá változott. Akik ennek az idegen hatalomnak, a Szovjetuniónak a csapatait behívták és tudatosan melléjük álltak, azokat úgy hívták magyarul, hogy hazaárulók. Nos, ilyen tudatos hazaáruló volt Kádár János, Horn Gyula, Apró Antal, Biszku Béla, Marosán György, Münnich Ferenc stb. Talán még nem késő felvilágosítani a Nyugatot, hogy ezeket az embereket így ítélik meg Magyarországon és mégis ilyen embereket tüntetnek ki Nyugaton, a hazaiak legnagyobb megdöbbenésére és felháborodására. Horváth László, Bp.

Pontosítás

Lovas István úr a Demokrata 2005. május 19-i számában Szadai Károlynak, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma elnökhelyettesének írt levelében – vélhetőleg a Népszava tevékenységemet alaptalanul támadó – cikkének hírforrásul használata alapján írta azt, hogy Pós Péter „hatoldalas elemzést írt Suchról”. Amellett hogy az idézett úrra pályázata alapján egyébként is kár lett volna hat oldalt vesztegetni, valójában Such nevét meg sem említettem és a kurátortársaimnak írt négyoldalas levelemben főként a választás előkészítésének méltatlan és a törvényesség szempontjából igen aggályos körülményeiről írtam. Ezen belül azt is javasoltam, hogy csak valóban megfelelő pályázót támogassunk. Szó szerinti levelem elolvasható a www.abosz.hu honlapon. A Népszava – úgy tűnik – csak igen alapos körültekintéssel tekinthető hírforrásnak. Pós Péter társadalmi kurátor, az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke