Mindez tetézi az az ostoba vörös demagógia, hogy pl. a sztrájk elviselhetetlen kárt okoz az országnak. Talán az MSZP nyolcévi politikája nem okozott a sztrájknál sokkal nagyobb károkat? Évtizedekre eladósították hazánkat, azt is eldorbézolták, ami még meg sem termeltünk. Ceausescuhoz hasonlóan tönkretették a falvainkat, nem szeretik a szabad parasztot, mert azt nehéz leigázni. Nehéz befogni a drogliberalizációs, nemileg szabados világglobalizmus szekerébe. A törvényes sztrájk legális, bevallott célja az, hogy minél nagyobb zavarok okozásával kikényszerítse a fizikai munkások életszínvonalának, munkakörülményeinek javítását, nem utolsósorban a mi kutyánk kölykeinek, a munkaadóknak a kárára. Összefogás tehát a kizsákmányolás ellen. Ezt a törvény engedné, de az elvtárs nem! A kormányunk azzal tenne jót a népnek, ha például olcsó füzetecske formájában mindenkinek a kezébe adná a magyar alkotmányt, a munkajogot és a szakszervezeti jogot. Sajnos ez esze ágában sincs, semmiképp sem áll érdekében kiokosítani a „proletárrá” züllesztett munkavállalókat.

Kövér Károly, Szeged

Utópia

A közelmúlt egyik közgazdasági közhelyévé vált az a felismerés, hogy a világot megrázó gazdasági, pénzügyi válságot elsősorban a nagy pénzek megszerzése iránti vágy zabolátlan kiélése okozta. A bármilyen áron való meggazdagodás értékké emelése döntötte romba a világgazdaságot. És mára már azt is tudjuk, hogy a válság árát elsősorban nem az erkölcstelenül mohó habzsolók, hanem a nagy pénzeknek még a közelébe se férkőző közemberek fizetik meg. Annak idején közzétettek egy névsort, ami ezt látszik igazolni. Mert mi történt volna akkor, ha – fejenkénti egymilliárd megtartása mellett – D. Sándor 169, Cs. Sándor 153, B. L. Tibor 87, Sz. Gábor 70, R. Tamás 63, V. Gábor 61, V. Tibor 55, K. B. János 53 milliárdot – összesen 711 milliárdot – befizet a közös kasszába és a krajcáros nyugdíjakat, családi pótlékokat és egyéb alamizsnákat az urak békén hagyják? De lehetne folytatni ezt a TOP-gyalázatot egészen százig, ahol is újabb 70 milliárdot lehetne begyűjteni, nem beszélve a parlamenti 386-okról (és egyéb sz…okról), ahonnan újabb 70 milliárdot lehetne beszedni jogosan, minden szívfájdalom nélkül. Ezzel a lépéssel egy időre az ország gondja meg lenne oldva.

A. P., Zalaegerszeg

Üzenet

Aki megette már a kenyere javát, az gyűjtött némi élettapasztalatot. A sokat megélt nyugdíjasoknak ezért elvileg bölcsebbeknek kellene lenniük a fiataloknál. A valóság sokszor rácáfol erre. Az elöregedett magyar társadalom 3 millió nyugdíjasának a szavazatai eldönthetik az idei választás kimenetelét. A nyugdíjas érthető okokból ragaszkodik a nyugdíjához, ezért az MSZP első kampánykoalíciója a nyugdíjasok félelemérzetének felkeltése volt. Ehhez a legnagyobb ellenzéki pártot kellett meggyanúsítani, hogy kormányra kerülése esetén a nyugdíjakat drasztikusan csökkenteni fogja. Ezt egy szórólapon megtették, s egyben azt bizonygatták, ha kormányon maradna, az MSZP az éves inflációt meghaladó nyugdíjemelés biztosítana. Primitív trükk ez. Még kegyeleti támogatást is ígérnek az eltemetésükhöz (ez utóbbi fontosabbnak tűnik számukra, mint az életben tartásuk). Persze a régi jó elvtársak akkora nyugdíjakból „tengődnek”, amelyek többszörösen felülmúlják az átlagnyugdíjat. Nem vitás, hogy nekik melyik a kedvenc pártjuk. Ám ti, zsíros kenyéren és csirkefarháton szocializálódott nyugdíjas honfitársaim, jól gondoljátok majd meg, hova teszitek az x-et. A magyarság, mint már annyiszor, most is válaszút előtt áll. Gazdasági fellendülést és morális megtisztulást (de még méltányos nyugdíjat sem) azoktól ne várjon senki, akik nyolc év alatt ezek megteremtéséért semmit sem tettek. Most sokaknak és jól kell szavazniuk. Ha a tatárjárás után az ország népe képes volt talpra állni, akkor okos döntésével ebbe az állapotába sem fog belepusztulni. Bízzunk ebben!

Tégen László, Nagymaros

Rikácsolás papíron

Az MSZP Enyhítjük a válságot, enyhítjük a terheket tájékoztatója egy humorfesztivál. Mindjárt az elején Rikácsi Ildikó (papíron hál istennek nem lehet rikácsolni) humorizál. Elsorolja: megálltunk a lejtőn, lassan, de biztosan javul a gazdaság, vigyáznak a nyugdíjkorrekcióra, a családi pótlék, az egészségügy stb. forrásaira, több pénzt költenek a rend és a biztonság védelmére. Röhej. Mindennek éppen a fordítottja igaz. Szerinte jövőre másfél havi fizetéssel többet vihetnek haza az átlagos keresők. A kérdés az, hogy melyik jövőre, s hogy mi lesz a munkanélküliekkel. Visszaadtuk a munka becsületét? Nyilván a munkahelyek megszüntetésével! Blöffölésben nem marad el a libás sem. Ő azért vállalta el a miniszterelnökséget, hogy a katasztrófát elkerüljük. Az újabb kölcsönnel az ország éppen csak elkerülte a csődöt, ennyiben „javultak az esélyeink”. Azt mondja, a régióbeli versenytársaink teljesítménye visszaesett, újra felzárkózhatunk az élvonalhoz. És vajon ki az oka, hogy az utolsó helyre süllyedtünk, ahonnan már csak felfelé vezet út? A kiadványban még humorizálnak a jövedelemadó csökkentésével. 2002-ben is ígérték a vállalkozóknak az adócsökkentést, aztán a hatalom átvétele után adóemelés lett! Ilyen sikerrel kecsegtet minden egyes ígéretük. Vagy ha lehet, még kisebbel!

Czető Lászlóné, Bp.

Álláskeresők

2010. április 11. után sok (gaz)embernek kell munkát keresnie. Íme néhány segítő tipp:

Demszky Gábornak a 4-es metrónál egy biztonsági őri státuszt.

Bajnainak az egyik alföldi libatelepen ajánlok libapásztori és libatömő állást (bár az EU tiltja, de kit érdekel az EU?).

Veres Jánosnak a Hír TV-nél segédoperatőri (kameracipelő) beosztást.

Lendvai Ildikónak a baloldali sajtónál cenzori munkahelyet. Amennyiben nem sikerülne, akkor az E.ON-nál gázóra-leolvasó munkakört ajánlok.

Pető, Bauer és az összes ÁVH-s csemetének teremőri állást a Terror Háza Múzeumban az ÁVH-s fal előtt.

Kunczénak gyógyszertári kisegítő és ciántabletta-szakértői státuszt.

Nyakónak, Gusztosnak továbbtanulást és diplomát kínálok a jelenlegi érettségi bizonyítvány mellé.

Bár annak örülnék a legjobban, ha a nevezett kártevők sehol sem kapnának állást, hanem minimál nyugdíjon tengődnének, mint sok millió polgár ebben a leszegényített hazában. Aminek az okozói ők voltak, képviselőtársaikkal együtt.

Paksa Tibor, Lenti

Konstruktív ellenzék

Igen, kérem, ellenzéki szerepre készülünk. A programunk kész. Határozott, kemény ellenfél leszünk. Haladó baloldali pártként forradalmian új elemekkel fogjuk bővíteni a repertoárunkat. Meglepőnek is tűnhető módszereket fogunk bevezetni a politikai küzdelembe. Nevezetesen: pokollá fogjuk tenni a mocskos fideszesek és a vezetőjük életét. Például tervezzük, hogy a parlamenti ülésnapokon rajzszöget teszünk Orbán Viktor ülőkéjére. Nagyon röhejes lesz, amikor az a sunyi gazember ordítva fog felugrálni a helyéről. Ha pedig az a csibész diktátor – túlhatalmánál fogva – országosan betiltja a rajzszögek gyártását, átérünk a konstruktív gombostűre. Felszólalásai közben fúvócsővel mérgezet szotyit fogunk rálövöldözni. Egyfolytában kapkodni lesz kénytelen a fejét. Minden mozdulatát éberen fogjuk figyelni. Ha a padsorok között bejön az ülésterembe, vagy amikor kimegy, valamelyik képviselőnk (biztos lesz néhány) váratlanul elébe tett lábbal elgáncsolja. Mindig pofára fog esni. De már kidolgoztunk bűzbomba-, füstgránát, viszketőpor- és rovarirtóprojektjeinket is. Szóval az őrületbe fogjuk kergetni azt a briganti. Persze a programunk minden elemét most nem áll módomban ismertetni, de az leszögezhetjük (rajzszöggel vagy gombostűvel is), hogy konstruktív ellenzékiként – természetesen – csakis az ország érdekében fogunk politizálni.

Keszthelyi István, Bp.

Miért?

Sajnos sokan nem ismerik alaptörvényünket, a magyar alkotmányt. Én sem. Vezetőink nem sokat tesznek érte, hogy megismerjük. Pedig annak tükrében tudnánk eldönteni (mi kisemberek), hogy jól vezetik-e az országunkat. Az a demokratikus, ha a tömegek is részt vesznek véleményükkel, hibafeltárással a közéletben. Szükség van az alulról jövő folyamatos kontrollra is. Ez egybeesne a nyilvánosság és az átláthatóság elvével is. Buta és gyáva munkással mindent „meg lehet etetni”. Nem értem például, miért papolnak a balliberálisok évek óta a gyenge állam érdekében. Ha a központi hatalom pl. nem ellenőrzi az ételek minőségét, belepusztulunk a gyönge államba. Nem értem, ha a nemzetközi jog a népek önrendelkezéséről szól, miért rohannak le távoli országokat, és milyen jogon „szabadítják fel” őket. Ez volna az önrendelkezés? Nem értem, ha még Kádár elvtárs korában is ismertük az igazságos és az igazságtalan háború fogalmát, miért felejtettük el. A magasztos honvéd kifejezést miért cseréltük le a sivár katona szóval, ami aztán végül is zsoldost jelent. Azt sem értem, hogy ifjúságvédelem címszó alatt miért engedik, hogy a kereskedelmi tévék pusztítsák (nem csak) az ifjúság lelkét sematikus, bugyuta, durva akciófilmek végtelen áradatával. Miért silányítják konzumidiotizmussal, olcsó sztárkultusszal, celebek erőszakos tukmálásával a lelkek méltó felemelkedését. Költői kérdések. De furt-folyton kikívánkoznak az emberből.

Ö. Á., Szeged

Még visszább?

Hazafiasági törvény Tótiában. Olvasom, hogy a nem régi tót állam adminisztrátorai tót műdalnak éneklésére kényszerítenék az olyan véletlen tót állampolgárok gyerekeit is a tót iskolákban, akik a történelem fintora miatt lettek tót állampolgárok, és sokkal régebb lakják a Felvidéket, mint maguk a tótok – és történetesen magyar vagy más anyanyelvűek. Ezek az észhasmenéses tótok, 2010-ben Nicolae Ceausescu szintjére szeretnék visszazülleszteni a Kárpát-medencei térség hazugságait és a trianoni kényszereit. Mondja meg már valaki illetékes, hogy most már merre fejlődünk: vissza vagy még visszább?

TO., Mikháza