Tamás Károly emléke

Életem tele volt és szerencsére még van is csodaszámba menő találkozásokkal ebben a Kárpátok övezte, ezeréves hazában. Ide tartozik újfent találkozásom Tamás Károllyal, egykori földművelési minisztériumi államtitkárral, pünkösd előtti pénteken, egy díjkiosztási ünnepen. Dr. Tamás Károly elhunyt, emlékét alant szeretném megörökíteni. Fekete György barátom Emberközelben című könyvéből idézek, neki mondtam el 56-os élményeimet: „1956 október 25-e … (Újjászületésem nr. 3.) Akkor, ott a géppuskatűzben elhatároztam, ha innen élve kikerülök, a mellettem lelőttekről valamiképpen meg fogok emlékezni. Az időpont 1990-ben elérkezett. Ekkor kezdtem el lobbizni, hogy a tetthely, a Földművelésügyi Minisztérium árkádja alatt még 44 év után is felfedezhető belövési nyomokat 5 cm-es átmérőjű bronzgolyókkal jelöljük meg. A golyók elhelyezésének sikerét egy feledhetetlen találkozás eredményezte. Azt hiszem érdemes itt megörökíteni emlékét. A Magyar Építész Kamara elnökeként bemutatkozó látogatásra voltam hivatalos a minisztérium államtitkárához az FM-be. Ide tartozott ugyanis az építészet, elég furcsa módon. Tamás Károly államtitkárral harmadik emeleti irodájában találkoztam. Kedves, ősz hajú úriember azzal fogadott, hogy számára milyen kegy egy olyan épületben a harmadik emeleten elhelyezkedni, ahol negyvenvalahány év előtt csaknem fogát vesztette. Egyeztettünk, kiderült, hogy mindketten az árkád alá szorultunk 56-ban. Elmeséltem kalandomat, elmondtam, miként kerültem az első emeleti folyosóra, ahol a sokktól elájultam. Arra eszméltem, hogy széken ülök és locsolgatnak. Az államtitkár úr ekkor felkiáltott: »Tudod ki locsolt fel? Én voltam.« Ilyen csodák is vannak. Mert csoda volt, és egyben biztosítéka, hogy akkor 150 bronzgolyóval meg tudtam jelölni a becsapódásokat, és egy mészkő táblával emléket állítani azoknak, akik ott, akkor életükkel fizettek. Hiszek a csodákban és az ellencsodákban.” Ott ültünk feleségemmel az ünneplők között, s vártunk a kitüntetések átadására. A Gyurkovics Tibor emlékére alapított „Még nem késő” díjat átvevők között van Tamás Károly is. Alig várom, hogy az átadási ünnepség bevégződjék, és rég nem látott barátként üdvözölhessem a professzor urat. Odalépek hozzá. – Megismersz-e? – kérdezem. Mint mély kútból a napvilágra meredőt néz szemeim közé. Segítek. – Ha azt mondom, Karcsi, Földművelési Minisztérium árkádja, a százötven bronzgolyó az enyém. Ezek elhelyezésében segítettél… – Átöleljük ismét egymást, az ölelés a múlt mélységéből jön. Benne van ’56 és 1998 emléke. A csoda megtörtént. Hány év? Hatvannégy év emléke. És most búcsúznom kell Tamás Károlytól, az 56-os baráttól, s az emlékektől. Nyugodjál békében!

Callmeyer Ferenc, e-mail

Spekulálnak

A szocialisták és a mögöttük megbújó liberálisok a közhangulatból előre érzékelték, hogy a hatalomban több négy évük már nem lesz, ezért az általuk eladósított, nagy részben eladott és nem kis részben tönkretett országot a csőd közelébe vitték. Egyesek közülük asz utolsó pillanatot is lázas lopásra használták fel. Most várják az Orbán-kormány bukását. Egy elvakult szocialista nyugdíjas most azt találja sérelmesnek, hogy elvették a 13. havi nyugdíjat, s ezért nem azt a kormány okolja, amelyik elvette. A bigott Gyurcsány-, majd Bajnai-hívek az elmúlt 8 év minden megszorításáért Orbánt hibáztatják. Késik a Fidesz az ígéreteivel, állítják, miközben az új kormánynak arra sem volt ideje, hogy a szekrényekből kihullott csontvázakat megszámolja. A szocialisták az Orbán-kormány Achiles-inát keresgélik abban bízva, ha megtalálják, az ledönthető lesz a lábáról. Már most is akadnak, akik a Fideszben csalódtak, ezt ők érzékelik és bevált demagóg módszereikkel lecsapnak rájuk. Most a szocialisták már a kormány bukására spekulálnak. Új babaruhát akarnak készíteni, nem törődve azzal, hogy ezt a ruhát a babára már nem lesz idejük felhúzni. Csalással és népámítással már nem lehet operálni. A demokráciát nem a politikai szélhámosoknak találták ki. Már leszámoltunk a múlttal és a nemzetmegtartó és építő szándékot helyeztük előtérbe!

Tégen László, Nagymaros

Frázis

A legborzasztóbb az egészben a vuvuzela. De a sportkommentátorok állandó és nagyrészt fölösleges dumája is idegesítő. Nehezen éltem túl hajdanán az olyan sportpaneleket, hogy pl. a labda elindult 90 perces útjára, meg hogy a játékosok kifutottak a zöld gyepre. De valahogy elmúlt az a korszak. Most jöttek az „egyéni meglátások”, a „humor” és a sokszor hozzá nem értő kritika a közvetítők részéről. Egy kaptafára megy az egész, de ki lehet bírni. Persze panel azért maradt. Nincs olyan kommentátor, aki, ha egy előrevágott labdára a kapus kiszalad és megkaparintja, ne azt mondaná, hogy „a kapus kiválóan együtt él a játékkal”. Istenem, ötven éve ezt mondják. A kapus is nézi a meccset, ha szükség van rá, kifut és „intézkedik”. Ez a dolga. Ebből él és nem is rosszul. Nemigen láttam még a kapufa tövében ücsörgő és keresztrejtvényt fejtő kapust. Egyébként a kapus nyilván kiválóan együtt él a labdafejű feleségével és négy labdafejű gyerekével, együtt él a tudattal, hogy ha nem fut ki a labdáért, ő lesz a felelős a gólért. Annyi együttélése van az életben, mint rostán a lik, hát tegye már meg a kedvünkért, hogy lefüleli a labdát, kifutva hárít, vagy egyszerűen elkapja a labdát. Ne kölljön már neki folyton együtt élni a játékkal, mert megunja az életét. És mi is a sajátunkat. És a sportkommentátorét.

K. J., Budapest

Így könnyű!

Basescu nagy húzása: az alkotmánybíróság államelnöki megfojtása. A kalózkapitány, 3 új testközeléhez álló új alkotmánybírót avatott minap. Így a román alkotmánybíróságon 5:4-re vezet. Ha törvényei alkotmányellenesek, akkor azt alkotmányossá teszi az alkotmánybírósága. Felfedezte az alkotmányos diktatúrát.

TO., Mikháza

Más

Kezdettől fogva figyelem a Lehet Más a Politika nevű pártképződmény tevékenységét és kezdettől töröm a fejem, hogy mit értenek a másságon. A másság eltérést jelent valamitől, de ez az eltérés lehet negatív is. Miért hát a suta névválasztás? Elhitték a fiatalok, hogy a másság lehet szép? Vagy a lehet jobb a politika szóösszetétel felvállalhatatlan volt a Jobbik miatt? Ki tudja? Mindenesetre most ott ülnek a parlamentben (hogy ki fizette az oda utat, még nem tudjuk), szemben a Fidesszel, balra a jobbiktól és jobbra a szociktól, és nemigen találják fel magukat. Balról időnként szirénhangok szállnak feléjük, de vagy Lendvai Ildikó szekszepilje kopott meg, vagy a fiúk lettek mások, nem jön össze a frigy. Jobbról meg proletárgőggel néznek rájuk. Mit tehet ilyenkor a magára maradt? Pótcselekvésbe kezd. Látványosan felemel egy sárga lapot és felmutatja a kormánynak. – Ez igen! – dől hátra a tévénéző a foteljában. – Ezek aztán nem kukoricáznak. Máskor meg haranglábat állít a parlament kapujába és azt kongatja. A tévénéző ismét elégedetten dől hátra, bár déja vu érzése támad. Harangozott itt már más is, mielőtt beharangoztak neki. Aztán azon tűnődik, hogy Dávid Ibolyának csak egy kolompra futotta, ezeknek meg haranglábra is telik. Tényleg lehet más a politika. Azért nem ártana, ha szólna valaki a nyeretlen kétéveseknek: nem máshogy kell politizálni, hanem jól.

M. S., Miskolc

Népbutítás 3.

(Folytatás az előző számból)

A mai középiskolás nem tudja, hogy mi lesz belőle, hol folytassa tanulmányit. Egy főiskolás, egyetemista sem tudja, hogy milyen diplomát fog kapni (ha van két nyelvvizsgája), s azzal mire megy, esetleg külföldre, kulimunkára. Ez a bolognai szerződés következménye, a liberálisok analfabetizmusa! 1996–97-ben bevezették a nyelvvizsga-kötelezettséget két idegen nyelvből, különben nem kap diplomát. Ezzel elvágták nagyon sok tehetséges, szakmájában kiváló fiatal karrierjét, életútját. Egy nyelvérzékkel nem rendelkező kiváló matematikusnak, fizikusnak, vegyésznek miért kell nyelvvizsgát tenni? Ha a munkája során szükség van ilyen nyelvtudásra, azt néhány hónap alatt megtanulhatja. Az idegen nyelv tudása ne legyen semmilyen képzési formában akadályozó tényező! (Vajon a jogszabályt hozó képviselők, jogalkotók közül hánynak van idegennyelvvizsgája?) 1996-tól fokozatosan csökkentették a természettudományos tantárgyak (heti/évi) óraszámát a középiskolákban. Hogyan lehet elsajátítani a matematikát heti három (évi 108) órában; a fizikát, biológiát, kémiát négy év alatt összesen 72 órában; vagy a földrajzot négy év alatt 36 órában? Sehogy! Érettségi vizsgát csak matematikából „kötelező” tenni (ki tudja, még meddig?). A katolikus egyház sorra kapta/kapja vissza az oktatási intézményeket, de kétlem hogy vajmi sokat tennének a természettudományos oktatás fellendítése érdekében. A bolognai egyezmény szellemében kezdték el összevonni az egyetemeket, főiskolákat s ún. oktatási centrumokat alakítottak ki az egyetemi városokban. Ezzel megszüntették az egyetemek, főiskolák szuverenitását, ezeréves hagyományt, jogot zúztak szét.

(Folytatás a következő számban)

Simon Béla, Nyíregyháza