Ezzel a nagy küzdelmünkben részt vállalva nagymértékben könnyítették meg nehéz munkánkat. Húsz év múló pillanat egy nemzet életében, de annak a nemzedéknek, amely azt végigszenvedte, egy örökkévalóságot jelentett – a ránk kényszerített határokon innen is, és túl is. Ennek a keserves időnek tanulságait le kell vonnunk. A hazát ugyanis felgyújtani könnyű, de nehéz azt újra felépíteni. Szent István évére esik a magyar igazság győzelmének első eredménye. A nagy király hagyományaihoz képest, az ő elgondolásainak szellemében fogadjuk az új határokon belül nem magyar fajú testvéreinket is. Régi otthonukat találják meg az egymás mellett kiontott vérrel annyiszor öntözött közös hazában. A magyar kenyér mellett a magyar szívek szeretete várja itt őket. Ez biztosítja részükre nyelvük és kultúrájuk teljes szabadságát.”

(Folytatása a következő számban)

Vass Gyula, Bp.

Csendőrség? 2.

(Folytatás az előző számból)

A 45 évnyi bolsevista rombolás és az elbaltázott „rendszerváltás” után – mintegy alapkőként – szükség lenne egy olyan fegyveres testületre, amelynek tízparancsolata a következőképpen hangzott: „1./ Megemlékezzél arról, amivel Istenednek tartozol! 2./ Én vagyok a Te hazád: Nagy-Magyarország! 3./ Hűséged, becsületed, vitézséged nem eladó! 4./ Légy erkölcsös, józan életű, engedelmes! 5./ Tiszteld elöljáróidat, mint atyádat, szeresd bajtársaidat, mint tenmagadat! 6./ Tanulj és tudj, a tudás második fegyvered! 7./ Védd a másét, a magadét ne pazarold! 8./ Mögötted a törvény, előtted is az legyen! 9./ Igaztalanul ne vádolj, fegyvered ártatlant ne bántson! 10./ A család szentély, ha magadnak nincs, őrsödben megtalálod!” A csendőrnek ez a tízparancsolat élete bibliája volt, fegyverzete, megjelenése tiszteletet parancsolt, maga volt „a” TÖRVÉNY. Azoknak, akik ma mást állítanak, feltehetően nyomós okuk van rá?! De mielőtt „mást próbálnak állítani” nézzék át az ÁVÓ-ÁVH-aktákat, a kádárista párthadsereg-rendőrség tevékenységét, és tegyék mellé a „rendszerváltott” rendőrattakot 2006. szeptember–októberéből, mert a „demokratikus objektivitás” csak így nyerheti el közérthető alakját!

A. P., Zalaegerszeg

Változó szomszédság 2.

(Folytatás az előző számból)

A legitimáció másik eredete lehetett az, hogy az új állam az 1939–45 között valóban létezett szlovák állam jogutódjának tekinti magát. Ez esetben azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez a szlovák állam abból a Csehszlovákiából vált ki, melynek déli határát az 1938. évi bécsi döntésben vonták meg. E körben hangsúlyozandó két körülmény. Egyrészt magát a határmegvonást etnikai szempontból nézve az így kialakított magyar–(cseh) szlovák határ a világtörténelem egyik legigazságosabb határmegvonása volt. Itt ugyanis valóban csak az etnikai szempontok számítottak – ne feledjük: a térképeket itt, a Teleki Pál vezette Államtudomány Intézet készítette –, egyéb stratégiai, katonai, hatalmi szempontok nem játszottak szerepet. Másrészt: Magyarország és Csehszlovákia között a döntőbíráskodást többfordulós tárgyalás előzte meg, az utolsó csehszlovák ajánlat a magyar területi igények mintegy kilencven százalékát elfogadta, kérdésesek az etnikai határon fekvő nagyvárosok voltak. Így Kassa, Beregszász, Ungvár, Munkács. (Hiszen akkor még Kárpátalja is a Csehszlovák Állam része volt). Tehát a mai szlovák területeket figyelembe véve lényegében Kassa és környéke volt vitás. A magyar városokhoz ragaszkodó magyar fél ezt az ajánlatot így nem fogadta el, ezért Csehszlovákia kérte a nemzetközi döntőbíráskodást. Ennyit a bécsi döntés eleve ördögtől eredő voltáról… (Folytatás a következő számban)

Domonkos László, Diósd

Tisztelt Szerkesztőség!

Miklósa Erikával készült interjújukban meglehetősen sommás értékítéletet olvashattunk a Zeneakadémia magánének tanszékének munkájával összefüggésben. Legfőbb problémánk nem az, hogy a művésznő soha nem volt hallgatója intézményeinknek, sőt nyilvános vizsgáinkat, előadásainkat sem tisztelte meg jelenlétével. Inkább az, hogy amit állít, bizonyíthatóan nem igaz. Csak a legutóbbi három év sikereiből idézek, egy olvasói levél nyilvánvaló helyszűke miatt: Brickner Szabolcs a brüsszeli világversenyt nyerte meg, Orendt Gyula ősztől a bécsi Volksoper szólistája, Szegedi Csaba a moszkvai Saljapin-versenyen ért el szép helyezést, a hölgyek közül Hajnóczy Júlia, aki Kocsis Zoltánnal és a Nemzeti Filharmonikusokkal rendszeresen koncertezik, 2008-tól a klagenfurti operaház szólistája, Rácz Rita a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa, Cser Krisztián a spoletói énekverseny győzteseként már Japánban vendégszerepel – és a sor folytatható. Tehát világhírű Kossuth-díjas szopránunk, Marton Éva tanszékvezetésével a Zeneakadémia magánénektanári kara Pászthy Júliától Gulyás Dénesig magas színvonalon látja el feladatát – ez a tény nem kell, hogy elhomályosítsa az autodidakta Miklósa Erika sikereit: mi további fényes pályát (és körültekintőbb fogalmazást) kívánunk a művésznőnek.

Dr. Batta András, a Liszt Ferenc Zeneakadémia rektora

Mentsétek meg lelkeinket!

A segélykérés angol rövidítése az S.O.S., amely vészjelzést először a süllyedő Titanicról adták le. A tragédia helyszínére késéssel érkező mentőhajónak az utasok közül csak kevés embert sikerült megmentenie. S.O.S., adták volna hírül haláluk előtt a világnak (ha megtehették volna) a sztálini önkény miatt legyilkolt és a katyni erdőben elföldelt lengyel hazafiak. Ők menthetetlenek voltak. A 22 ezer áldozat a lengyel és a baráti magyar nép emlékezetéből kitörölhetetlen. Hét évtizeddel később a Lengyelországból kegyeleti megemlékezésre tartó repülőgép a földbe csapódott. A katasztrófában 96 ember életét vesztette. Furcsa és kegyetlen fintora ez a sorsnak. A világtörténelem során áldozatokat leginkább egy világnézetért, eszméért, vallásért, uralkodóért, a hazáért, a katonai győzelemért az emberek kisebb-nagyobb közösségéért hoztak. A legnagyobb áldozat mindig az volt, ha az áldozatot hozók az életükkel fizettek. A számtalan ilyen áldozatból csak néhány példát nézzünk. A Római Birodalom hanyatlása idejében az első keresztényeket a hitük miatt keresztre feszítették, vagy oroszlánok elé vetették. A II. világháborúban a japán harci gépek pilótái, a kamikazék becsapódtak az ellenséges célpontokba. A harcmezők katonai áldozatain kívül vétlen áldozatok milliói pusztultak el a háborúk poklában és a haláltáborokban. A kommunizmus a fennállása alatt több mint százmillió emberáldozatot követelt, a bukása elkerülhetetlen volt. Ebbe az áldozati sorba tartoznak a katyni erdőben legyilkoltak, akik hazájukat, nemzetüket nem voltak hajlandók megtagadni. A rájuk emlékezni akarók úgy haltak meg, hogy segélykérésre sem volt idejük. Nekik az utolsó pillanatban villant át az agyukon, hogy szintén áldozatok lettek. A legyilkolt honfitársaik lelkeit ők úgy mentették meg, hogy az életükkel fizettek.

Tégen László, Nagymaros

Forradalmárok

– Nagyapa, mesélj nekünk a forradalomról! – A történet régen, 2002-ben, Magyarországon kezdődött, amikor ismét hatalomra kerültek a kommunisták. – Kik azok a kommunisták? – Ők azok, akik folyamatosan, éjjel-nappal elcsennek valamit a közösből, s általában nem mondanak igazat. – Éjjel hogyan tudnak lopni és hazudni? – Ők különleges anyagból vannak gyúrva. Szóval, mi, forradalmárok már akkor tudtuk, hogy előbb-utóbb nagy baj lesz. Az emberek lassan elszegényednek, az ország gazdasága csődbe jut, és nagy lesz az elégedetlenség. Ezért mi beépültünk a nagy állami vállalatok vezetőségébe, és amikor már elviselhetetlen lett az emberek szegénysége, akkor mi színre léptünk. Elképesztően nagy fizetéseket, jutalmakat, végkielégítéseket utaltunk ki magunknak. – Nagyapa, mi az a végkielégítés? – Hosszú, arról majd holnap mesélek… Tehát tudtuk, hogy ez lesz az utolsó csepp a pohárban, ezt már nem nyeli le a nép, és fellázad. Ez volt a stratégiánk, és fényesen be is vált. Arra számítottunk, hogy ez az akciónk a kommunisták bukását eredményezi. És úgy is lett. A legnagyobb forradalmár egyébként a szomszéd Eleonóra néni volt. Ő vállalta a legnagyobb kockázatot, ő hajtotta végre a legnagyobb és legveszélyesebb forradalmi tettet. Százmillió forintot vágott zsebre. Az akkor nagyon sok pénznek számított. – De nagyapa, a forradalom győzelme után miért költöztetek ide. Dél-Amerikába? – Mert az a hálátlan kormány ahelyett, hogy elismerte volna a rendszert belülről bomlasztó tevékenységünket, ahelyett, hogy kitüntetett volna bennünket, börtönbe akart csukni minket. Ezért jobbnak láttuk ideköltözni, mert ezzel az országgal Magyarországnak nincs kiadatási egyezménye.

Keszthely István, Bp.

Család

A család mint a társadalom alapvető építőköve szinte elveszítette jelentőségét, a gyermekvállalás és -nevelés egy életre szóló tehertétellé vált. A családszerkezet visszafordíthatatlan átalakulása, a világra hozott és fölnevelt gyermekek számának folyamatos csökkenése következtében az idős emberek többsége öregségére magára marad. A válások nagy száma miatt igen nagy az egyszülős családok száma. A megélhetési gondok miatt az ép családokban is szinte minden esetben mindkét szülőnek kereső munkát kell végeznie. Így a legtöbb családban nem adottak az egészséges gyermeknevelés feltételei. A gyermekek életük kezdetén gyakran minimális nevelésben sem részesülnek, emiatt nő a kiskorú bűnelkövetők száma és vele – nemcsak a szülőknek, de – a politikacsinálóknak a felelőssége is. Az új kormánynak rengeteg dolga lesz!

R. O., Zalaegerszeg