Levelezés 2010/36.
Negatív cél
Nem bűn, ha valaki egészséges önzéssel úgy épít a családjának otthont, hogy közben nem tapos le másokat. Segít önmagán és senkinek sem árt. Rendes ember az, aki a maga sikeréért küzd (természetesen szabályos, törvényes eszközökkel!), és nem azért, hogy másoknak ne sikerüljön. Áprilisban nem hittem a szememnek, amikor azt olvastam, hogy az MSZP célja, hogy megakadályozza a Fidesz túlsúlyba kerülését. Ezzel szerintem kimondták: az MSZP nem építeni, hanem rombolni akar! A negatív cél kitűzése alapvető hiba, olyanok követik el, akik nagy zavarban vannak. Például azért, mert a koalíciós partnerük, a szadesz be sem jutott a parlamentbe, és ők maguk pártként szinte már elfogytak. Nem volt kisebb baki, amikor egy eladósított országban úgy pályáztak a kisemberek voksaira, hogy például közben védelmükbe vettek egy nyolcmilliós fizetésű bankigazgatót. Szanyi azt nyilatkozta: Ne hagyjuk, hogy lekommunistázzanak bennünket! A „szabad világ” országaiban ez nem sértés, mert ott nem megszállással és internálással kombinálták a „szabadságot”. A legnagyobb hibát mégis azzal követték el az elvtársak, hogy a kizsákmányolás ellenségeiként indulva elmeneteltek a kapitalizmusig!
Kövér Károly, Szeged
Gáncsoskodnak
Van mit szégyellniük! A valamikori büszke kommunisták most szégyellik, hogy azok, és persze kikérik maguknak. Azt hiszem, először Kósáné tette fel a kérdést, meddig kommunistázunk még? Ezzel egy időben árulta el nagy titkát: ő bizony vallásos. Hümm! Milyen párt volt az, amelyikben ezt titkolni kellett? Most Szanyi Tibor ágál, gesztikulálva kikéri magának, hogy őket lekommunistázzák, korruptnak és még ki tudja, minek nevezzék. Ha csak a tényeket és ha csak az utóbbi nyolc évet nézzük, de nézhetjük az elmúlt húszat, ötvenet: bizony, vitathatatlan, hogy minden korrupció, minden hűtlen pénzkezelés (hogy finom legyek!) az MSZMP-hez, az MSZP-hez köthető. Nem kell egy Keller-utód ahhoz, hogy a helytelen pénzgazdálkodásra, magyarul lopásokra fény derüljön: csontvázeső a szekrényekből. Egyszerűbb lenne azon ügyeket számba venni, amelyek tiszták voltak. Most 1500 „becsületes” komszoci elindul az önkormányzati választásokon. Nem semmi a valamikori nyolcszázezer kommunistából a megmaradt ezerötszáz. Hová lett a többi? Persze tudjuk, sokan vannak börtönben és sokan várnak még a „behívóra”, valamint osztódással átszaporodtak a Jobbikba, az LMP-be. De szerintem legtöbben a pártból kilépve függetlenként gáncsoskodnak.
Czető Lászlóné, Bp.
Trianon 2.
(Folytatás az előző számból)
Szlovákiának nem volt elég az a terület, amelyen megalakulhatott, a jelenlegi vezetői az ott élő magyarokat is asszimilálni akarják. Szlovákiában már az is baj, ha egy magyar magyarként gondolkozik. A magyarországi pártállam majd a rendszerváltoztatás után a szocialista–liberális kormányok több évtizeden keresztül a Kovács elvtárs által megfogalmazott „merjünk kicsik lenni” külpolitikát folytatták a szomszédos országokkal. A kisebbségek ügyében nem akarták megsérteni a szomszédainkat, nehogy az ártson az ottani magyaroknak. Ez a politika teljesen hibás volt. A 2004. december 5-én megtartott és manipulált népszavazás eredményén a szomszédos országok egyenesen vérszemet kaptak, mert az azt bizonyította, hogy az anyaország lemondott a határain kívül élő magyarokról. A most megalakult új kormány ezen magyarok kettős állampolgársága mellé állt. Kovács elvtárs újra megszólalt és az új kormány döntését tartalmában és időzítésében rossznak minősítette. Ezek szerint Kovácsnak és egyes szocialista képviselőknek az a jó ha a környező országokban identitásuk miatt továbbra is verik a magyarokat, s ha a hazai magyarok behúzott nyakkal látogatják azokat a területeket, amelyeket ezek az országok Magyarországnak „köszönhetnek”. A külhoni magyarok erkölcsi elégtétele miatti konfrontációt a szomszédos államokkal az új kormányunk felvállalta. Gyengeséget ne ott mutassunk, ahol erősnek kell lennünk. A magyarság összetartozását nem gyengíteni, hanem erősíteni kell Ez Trianon üzenete a ma élő magyaroknak!
Tégen László, Nagymaros
Remény
A Magyar Demokratában (augusztus 11.) Szalay Károly zseniálisan írt egy sok embert bántó jelenségről: miért van az, hogy az utóbbi időben a sportolóink Hungary feliratú mezben sportolnak? Szalai úr publicisztikájának híre remélem eljut Schmitt Pál köztársasági elnök úr fülébe is, ő olimpiai bajnokként talán tud segíteni a gondon: abban, hogy a 2012-es londoni olimpián hazánk sportolói már Magyarország feliratú mezekben, melegítőkben szerepeljenek. (Ideje lenne már, hogy a világ megtanulja országunk nevét!) Azért vannak biztató jelek is. A Magyar Jégkorong Szövetség néhány éve úgy döntött, hogy a jégkorong-válogatott Magyarország felirattal játszik. Jó nézni őket! Remélem a többi sportszövetség is követi derék jégkorongozóink dicséretes példáját!
Paksa Tibor, Lenti
Újjáépítés
Az első Orbán-kormány eredményes építkezéseit a szocialista–liberális kormányok nyolc év alatt nem folytatták, ellenben módszeresen rombolták, amit a polgári kormány létrehozott. Most a második Orbán-kormány az árvízben romba dőlt házakat újraépíti. Szinte olyan az egész újrakezdés, mint annak idején a tatárjárás után, mert a kommunistajárás sem járt sokkal kisebb kártétellel. A szocialista–liberális kormányok mindent megtettek a magyarság lélekszámának csökkentésére. Sokakat hazánk elhagyására késztettek. Az új kormánynak a népességcsökkenést és a munkaerő külföldre áramlását okvetlenül meg kell akadályoznia. A külföldi tőkés körök érdekeivel szembe kell helyezkedni, ennek első jelei már tapasztalhatók, s mondhatni, hogy ez a módszer tán követendő példa lesz Európában. Az új Széchenyi terv garanciát nyújt a gazdaság élénkítésének főbb részfeladatai elvégzésére: új munkalehetőségek megteremtése, a kis- és középvállalkozások és a mezőgazdaságból élők támogatása stb. Az új kormány nemcsak gazdaságilag, hanem morálisan is lezüllött országot vett át az elődjétől: nagy energiákat kell fordítani az erkölcsi alapértékek és normák helyreállítására. A siker záloga az emberek életszemléletében, erkölcsében és felelősségvállalásában beálló kedvező változás. Az emberek bíznak a kormányban, és a kormány bízik az emberekben. Ez biztató, ám a „kártevőknek” eszük ágában sincs ezt a bizalmat erősíteni. Ők kitartanak és betartanak. Reméljük, nem sokáig!
T. L., Nagymaros
Vigyázat, csokoládé
Étcsokoládénk rasszista! Felirata: Szerencsi, neve: Szerecsen(!) Származási helye: Csehország. Addig tisztázzuk magunkat, míg a strassburgi bíróság elé nem állítanak bennünket. Vagy rasszizmus miatt, vagy azért, mert megkívánják Szerencs városát. Is! Akár Tokajt (És minden egyebet.) Míg nem késő, addig védjük meg a tokaji bor klasszikus mértékegységeit! Különben sem a „gönczi hordó” (136 liter),. sem az „átalag” (75 liter) nincs biztonságban. Gönczová hordó és Átalagov lesz belőle egy pillanat alatt. (Az ember kezdi érteni a szovjet hadsereg világhírű étvágyát és leküzdhetetlen vonzalmát a karórák iránt.)
K. O., Szolnok
Szörnyű magyarok
– Pedig az eddigieken kívül még rengeteg jó ötletünk van az elcseszett gazdaságuk helyrehozatalára. Azokat a tanácsokat már nem is kívánják meghallgatni? Ez az utolsó szavuk? – Meg az utolsó libánk is, ugyanis a többi már mind megdöglött. – Tessék? – Á, ez csak egy magyar viccnek a poénja, de túl hosszú, nem meséljük el. – Maguknak még van kedvük tréfálkozni akkor, amikor ekkora bajban vannak? – Nem jókedvünkben viccelődünk, hanem kínunkban. Ez afféle magyar virtus. – Érthetetlen. Jó szándékkal jövünk, segíteni akarunk, és ez a fogadtatás? – Tudják, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ez meg amolyan magyaros közmondás. – Ahelyett, hogy értékelnék, megbecsülnék a jó barátot, így állnak a témához? – A barátoktól mentsen meg az Isten, az ellenségeimmel magam is elbírok! – Ez is egy magyar…? – Igen, ez is. De ha gondolják, mondhatunk még ilyeneket: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. – No, többre nem vagyunk kíváncsiak. Elég volt! Már itt sem vagyunk! –Sajnáljuk. Hiányozni fognak, mint üveges tótnak a hanyatt esés. – Ne is mondják, tudjuk, ez is…
Keszthelyi István, Bp.
Nem lehetne?
Hűséges olvasójuk, előfizetőjük vagyok sok éve már. Szeretném felhívni a figyelmüket egy problémára, egy téma megírására, ha lehet. Sok cikk jelenik meg arról, hogy fogy a népesség, több a válás, mint a házasságkötés, kevés a gyerek. Talán itt-ott lehetne könnyíteni a terheken. Egy apró példa: A lányom két hete férjhez ment. Mivel a házasságkötéskor megváltozott a neve, ezért az összes okmányát újra el kellett készíttetni, ami nem kis költség: Személyi igazolvány – 1500 Ft Lakcímkártya – 500 Ft Jogosítvány – 4000 Ft Orvosi alkalmassági – 6550 Ft Forgalmi engedély – 12 000 Ft Útlevél – még nem derült ki. Az adó- és tb-kártya átírása ingyenes. Ilyen esetben nem lehetne a többi is az?
Szalayné Bólya Ildikó, Budapest