Hiába mondja ki az alkotmány 61. paragrafusa „mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra”, olyan sok a kivétel és annyi a tiltás, hogy a valóságban nincs is szabad szólás. A szabadság nem azt jelenti, hogy mindenki kötelezően egyet szajkózzon. Többpárti, plurális társadalomban természetes a saját politikai világnézet és a privát vélemény. Ha Magyarországon mindenkinek meglenne a szólás joga, az is kevés lenne, mert a puszta, üres jog semmi sem ér valós lehetőségek nélkül. A balliberális sajtóban a vörösök szerint „jó” gondolat zöld utat kap, a „rossz” gondolat sorompót, azaz kicenzúrázzák. Felmerül a kérdés: van-e nálunk kizsákmányolás, és ha igen, kik csinálják? Van-e földünkön a világkereskedelem eszközeivel bonyolított népszipolyozás, újgyarmatosítás? Milyen hazánkban a köztulajdon és a magántulajdon közötti arány? Miért rázza le magáról az állam a felelősséget? Miért virágozhat Amerikában a gépesített, korszerű családi gazdálkodás (farmrendszer) és nálunk nem? Miért támogatja a hatalom az egykori vörös bárók nagybirtoktörekvéseit és a falurombolást? A fenti témákról a hatalom és a tömegtájékoztatás mélyen hallgat. A sötét erők a szólásszabadságtól azér félnek, mert emberileg gyengék, önérvényesítésüket sohasem a tehetségükre és igazságérzetükre alapozzák, hanem a törleszkedésre és a hajbókolásra. E jelenségnek neve is van: idegenszívűség, labanclelkűség.

Kövér Károly Szeged

Sok a lébecoló

Nincs irigylésre méltó helyzetben a Fidesz. Ha kormányra kerülnek – amit szívből remélek – , sok a szinte azonnal megoldandó feladat. Többek között ilyen a parlamenti létszám minimum megfelezése. Olyanok is ülnek most benn, akiknek hangját évekig nem lehetett hallani, olvasgattak, kókadozak, aztán vezényszóra megnyomták az igen gombot. Sokba kerül ez az adófizetőknek, nem éri meg. Ül bent egy életkora szerint fiatal, de szellemiségében aggastyán egyén. Nincs egyéb gondolata, mint a holokauszttagadás büntethetőségéről való törvénykezés. Elképzelni sem tudom, miért olyan fontos ez neki, mi oldódna meg ezzel a törvénnyel? Ha valaki az mondaná, hogy nem volt holokauszt, azt megbüntetnék, attól még az sajnos volt. Ezzel szemben megfeledkezet arról, hogy volt szibériai malenkij robot, Recsk, Gulág, Andrássy ú 60. De volt 1956 és 2006 október 23. is. Miért nem követeli ez a szellemi aggastyán ezen bűncselekmények tagadóinak, esetleg elkövetőinek megbüntetését, mint ahogy egy zsidó fiatalember ma is élő állítólagos gyilkosának? Még élnek felelősök! Nincs különbség áldozat és áldozat között, a mércét egyformán kell alkalmazni, egyik ember annyi, mint a másik. Folytathatnám ez a kommunisták által írt, de be nem tartott indulót, de ezek a gátat emelők is tudják. Ők írták, hogy „nincs, ki gátat emeljen közöttünk!” – pedig sajnos még itt vannak. Emelték is a gátat az utóbbi nyolc évben nagyon szorgalmasan.

Czető Lászlóné, Budapest

Lépegetünk

Ilyen cím alatt eregetett nemrégen helytelenséget a hírportál: „Markó Béla hátrább lépett”, azért mert Oláhia legpatinásabb sóhivatalában, a parlament felső házában nem Markó Béla lett újból az RMDSZ frakcióvezetője, hanem Fekete Szabó András Levente, komcsi állattenyésztési mérnök. Markó Béla nem hátrább, hanem előbbre lépett, oláh miniszterelnök-helyettes lett az oláh végrehajtó főintézetben. Onnan sokkal többet tud ártani az erdélyi magyarságnak, mint szenátusi frakcióvezetőként. Markó előbbre húzódott az erdélyi magyar oláh kollaboránsok slágerlistáján. Az olyan erdélyi magyarok, akik a legkisebb rossz filozófiája mentén építgetik agyukban a jövőképüket, azok örvendenek, hogy nem Verestóy (nem tudom hányadszor), hanem Fekete lett a szenátusban a frakcióvezető. Az egyik piros eb, a másik vörös kutya. Csak gengsztercsere történt a gengszterek berkeiben!

TO., Mikháza

Svindlerek

Mester-Háry Attila tüsszenésre ingerlő kijelentést tett: „Az MSZP a becsületesek pártja.” (Ami igaz, az igaz, a volt miniszterelnökük francia becsületrendet kapott.) Ebben a pártban a becsületesség azért mindig hagyott kívánnivalót maga után, Gyurcsány idejében pedig ez az erény már hiánycikknek számított. Korábban Kósáné Kovács Magda így figyelmeztette párttársait: „nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani!” Az MSZP jóasszonya a bölcs mondását a mai helyzetre így aktualizálhatná; ha nem vagyunk becsületesek, tegyünk úgy, hogy annak tűnjünk. Általános értelemben becsületes az, aki betartja a törvényeket és az íratlan erkölcsi normákat (vagy hívőként a tízparancsolatot). Ennek a nem könnyű társadalmi és emberi elvárásnak a megkerüléséhez a szocialisták ácsoltak egy kiskaput. Amikor közülük valaki elkövetett valami disznóságot, ekképp mentegették őt: amit tett az törvényes, legfeljebb nem etikus. Az etikára meg tettek egy nagyot. Loptak ennek a párnak a tagjai? Ha ebben a műfajban csak a bíróságokra került ügyeket nézzük (a jéghegy csúcsa), akkor nem mondhatjuk azt, hogy nem loptak. Csaltak ennek a pártnak a vezetői? Ha csak azokra az állami költségvetésekre gondolunk, amelyeket sok apró trükkel ők meghamisítottak, akkor nem mondhatjuk azt, hogy nem csaltak. (Nem beszélve az országgyűlési választások során elkövetett csalásaikról). Hazudtak ennek a pártnak a tagjai? A lopásoknak és a csalásoknak a hazugság az álcahálója. Az MSZP-nek hatalmas álcahálója van, az egész országot lefedi. A párt nyugdíjasoknak tartott kampányrendezvényén egy szimpatizánsuk ez mondta: „Ez a párt az igazak útját járja.” Ebben a fellengzős megállapításban van egy kis pontatlanság: az „igazak” a hazugságaikkal kikövezett úton az országot becsületesen kiárusították. Lehet hogy erre gondolt az MSZP elnökjelöltje, amikor a pártársait becsületesnek titulálta?

Tégen László, Nagymaros

Valami

Egy napilap cikkének első mondata így szólt: „Egy óra elteltével kétszer kapták ittas vezetésen kedd hajnalban Kiss Ernő nyugalmazott rendőr dandártábornokot…” Csak kétszer kapták el az ipsét, de vagy háromszor kell az embernek elolvasnia a mondatot, s csak annak elteltével érti meg. Persze első ránézésre úgy tűnik, hogy érti: eltelt egy óra és azután kétszer lebukott az illető. De mi után telt el egy óra? Azt hiszem, aki ezt fogalmazta, egyszerűen nem érti az elteltével szót. A szó az jelenti, hogy valami elmúltával, valami után. De mi az a valami? Ha az ember jól berúg, az már valami. Ha vezetés közben lebukik, az még nagyobb valami. Ha meg a berúgás dandárja után még egyszer lebukik: feltehetőleg az lehet az „elteltével”? Persze rájöttem a dolog nyitjára (régóta gyanakszom anyanyelvünk ilyetén keserűségére). A tábornok egy órán belül, egy óra (leforgása) alatt kétszer bukott le ugyanazért a bűnért. Egy rosszul használt szóval homályba borítani az egész rendőr dandártábornoki ballépést: szerintem ez az igazi valami!

K. J., Budapest

Rablókaland

A Kádár-kort fegyverropogás zengte be. Behallatszott a városszéli lőterekről a munkásőrség figyelmeztetése: mi ölni is tudunk! De nem ám idegen katonákat, mert azok visszalőnek. A fegyvertelen polgári lakosság ellen készülődünk, ha nem akarnák a kommunizmust „választani”. Elvtársaink a párton kívüli máskén gondoskodóknak nem engedték, hogy a 40 év alatt vezetői gyakorlatra tegyenek szert. Így a bolsevik ravaszság már eleve lehetetlenné tette, hogy az első szabadon választott kormány sikeres legyen. Antallék járatlanságával a vörösök fondorlatosan visszaéltek. Mivel ellenzék gyakorlatilag nem volt, miután a kommunisták csődbe jutottak, egy rendszerváltáshoz maguknak kellet ellenzéket „gyártani”, hogy a felelősséget a 40 éves diktatúráért magukról lerázzák. Láttuk, amint az „egyenlősdit” követő új gazdasági mechanizmus után a magas fizetésből, a mellékesekből és a gebines kapitalizmus nyereségéből tőke akkumulálódott az elvtársak kezén. Amiatt kellett nekik az ún. rendszerváltás, hogy a tőkéjüket legálisan befektethessék és tovább gyarapítsák. Jó időben jó helyen (vörös funkcióban) voltak. A tömegek számára a módszerváltás csak létbizonytalanságot és munkanélküliséget hozott. A fölülről kezdeményezett elvtársi módszerváltás egyszerű bolsevik rablókaland volt!

Ö. Á., Szeged

Káder

Mesterházy Attila, az MSZP betervezett miniszterelnöke elpanaszolta a nyugdíjasoknak, hogy az apukája nagyon fél a „jobbos” orvosoktól, ő meg a gyerekét – ha van neki – félrenevelő „fasiszta, antiszemita” tanároktól. Ékes szókimondásával ugyan szépen lehülyézte önmagát, de ő csak azt érzékelte, hogy szavaira a volt MSZMP-s nyugdíjas hallgatói megértően és önfeledten tapsikoltak. A Mesterházy apuka meg ne nosztalgiázzon, mert lassan már húsz éve nincs „kommunista káderkórház” (ha valaki nem tudná, a Kútvölgyi volt – vagy még mindig – az) és nyugodjon bele a sorsába, mert ma már neki is azokba a kórházakba kell járnia kezeltetni magát, ahová a többi 10 millió – nem kiválasztott és nem felsőbbrendű kommunista – magyar eddig is járt. De, ha fél egy „Mengele típusú” orvostól, menjen ki a piros könyvével és a betegségével Kubába, hátha ott az elvtársias orvosok tárt karokkal fogadják.

Kónya Béla, Budapest

Szocialista

Jolika, és ezt miért csak most mondja? Egy baloldali érzelmű beteg? Az áldóját! No, azonnal összevarrni a hasát! Abbahagyjuk! Keressen magának egy kommunista orvost! Mit képzel ez? Van képe sunyi módon felfeküdni a műtőasztalra egy gyanútlan jobboldali világnézetű főorvos kése alá? Hát hogy gondolta ezt? De miért nem szóltak nekem erről eddig? Mutassák a kartonját. Hát tessék, itt van: elkötelezett szocialista szavazó, imádja Mesterházy Attilát, utálja Orbánt. A rubrikák szépen ki vannak töltve. Tehát a felvételisek nem hibáztak. Doktor úr, miért nem figyelmeztetett? Ne védekezzen nekem azzal, hogy csak a kórismét nézte, mert megharagszom. Micsoda hanyagság ez? Nagyobb fegyelmet, odafigyelést követelek! Ez jól véssék az agyukba!… Na, készen vannak már? Nem kell olyan szépen varrni, jó lesz ennek fércöltéssel is!

Keszthelyi István, Bp.