Ezek egyike, hogy zsidó származású vagyok és persze rengeteg bűnöm volt és van, egyrészt mint a város valamikori (1991–2001) rendőrkapitánya, másrészt mint a jelenlegi polgármester munkatársa. Természetesen ez utóbbiakkal csak a jog eszközeivel kívánok foglalkozni, de engedje meg, hogy a származásommal kapcsolatban megosszam Önnel néhány családi adatomat. Édesapám dr. Vörös Béla (elhunyt 1977-ben) a pécsi piarista gimnáziumban érettségizett, majd Pécsett szerzett orvosi diplomát. Édesanyám néhai dr. Baki Magda az orosházi evangélikus gimnáziumban érettségizett, majd Szegeden orvosi diplomát kapott. Édesapám testvérbátyja Vörös László Keszthely város csendőrparancsnoka volt, minek következményeként a Tolna megyei Kakasdra telepítették ki. Nagyapám dr. Vörös Sándor a 30-as, 40-es években a Belügyminisztérium jogászaként dolgozott, testvére Vitéz Vörös János vezérezredes előbb a honvéd vezérkar főnöke, majd 1944. december 22-től az Ideiglenes Kormány honvédelmi minisztere volt az 1949. március 25-i letartóztatásáig. 1956-ban szabadult, majd a balatonfüredi villája cselédlakásában élt 1967-ben bekövetkező haláláig. Röviden ennyit szerettem volna megosztani Önnel „zsidó származásomról”, amiből talán láthatja, hogy az a becsületsértő és rágalmazó adatsor olyan objektív, mint a származásommal kapcsolatos. A módszer és annak a szánalmas mélysége pedig ismert a családom számára, bár azt a legsötétebb években kellett elszenvednie (eddig). Őseim 1675-ben kaptak nemesi címet I. Lipót királytól a török elleni harcokban tanúsított szerepükért. Idősebb gyermekem keresztelője 1981-ben a farkasréti, a fiatalabb gyermekem keresztelője, a városmajori templomban volt. Ők természetesen szintén az alaptalan mocskolódás céltáblái az említett „írásműben!” Tisztelettel, ha Ön vagy bármely munkatársa elolvasta soraimat,

Vörös Miklós

Barbárok

A választási kampány sötét aktivistái a postai kézbesítőktől, a feltört postaládákból ellopják, megtévesztéssel a választópolgároktól kicsalják az ajánlószelvényeket. A tisztességes választó csak kapkodja a fejét a barbár módszerek láttán. Mi jöhet még a választások befejeztéig? Az ajánlószelvényeket gyűjtők megtámadása, a szelvények megsemmisítése, egyes képviselőjelöltek megverése stb.? Sokan vannak az országban, akik X forintért vagy elvakult politikai gyűlöletükben mindenre képesek. Az ilyen sötét akciózások mögött vajon melyik párt állhat? Költői a kérdés. Mocskos eszközökhöz az a párt folyamodik, amelyik vesztésre áll. Egyébként az a választási rendszer, amelyikben ennyi aljasságot el lehet követni, nem megfelelő. Amíg az egyik párt a támogatóit önkéntes anyagi támogatásra kéri, a másik plakáterdővel fedi be a várost. Ezeknek a nem kis pénzből előállított plakátoknak mi hasznuk van, amikor a pártok szórólapokkal mindenről tájékoztatják a választókat? Nagyon ésszerű lenne az országgyűlési választás lebonyolításának néhány egyszerű technikai változtatása, pl. a szavazócédulákat ne kelljen borítékba tenni, az urnák legyenek átlátszóak, esetleg hogy jövőre vezessék be az elektronikus szavazást. Mindezek azért szükségesek, hogy a jövőben a régi, jól bevált trükkjeik felhasználásával már ne akciózhassanak az elvtársak!

Tégen László, Nagymaros

Impertinencia

Conf. dr. Benedek István (legújabban Gusa Istvánként emlegetik a jó humorérzékkel rendelkező marosvásárhelyiek), a Marosvásárhelyi Tanács RMDSZ-es frakcióvezetője, akinek a karmesteri pálcája alatt egyhangúan szavazott az egész RMDSZ-es tanácsosi bagázsi a Gusa-szobor marosvásárhelyi felállítására, s mintha mi se történt volna, még neki áll feljebb. Gusa tábornok 1989-ben a temesvári tüntetőkbe lövetett! Ezek után a Benedek kijelentette, hogy indulni fog az RMDSZ, vagy az egyéni ambíció színeiben a marosvásárhelyi polgármesteri tisztségért. Gomba módra szeretné szaporítani Marosvásárhelyen az oláhok szobrait?

TO., Mikháza

A pénz varázsa

Az RTV 5. számában a keresztrejtvény megfejtése Hernádi Judit egyik(?) aranyköpése: „Sajnos még egyáltalán nem tartunk ott, hogy mindenki vevő legyen az őszinte beszédre.” Drága művésznő! A Heti hetesben nyálaskodóan ripacskodó szereplései és a „bölcs” kiszólásai (írhatnám: böffentései), és most meg még ez a rejtvény is, Rejtő Jenő örökbecsű szavait juttatták az eszembe: „… nem jó pedig annak, ki mindig magából indula.”

Kónya Béla, Budapest

Szabadságunk

Nem válik dicsőségünkre, hogy még ezt a jelenlegi kis, viszonylagos és korlátozott szabadságunkat sem mi vívtuk ki magunknak. Csak ajándékba kaptuk. A „szabad világ” évtizedes harcának eredménye ez, ők a „rab országok” vezetőivel folytattak küzdelmet, követelve, hogy biztosítsák polgáraik számára az alapvető emberi jogok érvényesülését. A Nyugat lépésről lépésre gazdasági eszközökkel kényszerítette ki a kommunistáktól a rendszerváltást. A folyamatot egy szóval „fellazításnak” nevezték. A baj csak az, hogy csak a kommunizmus bukott meg, a kommunisták nem. Az elvtársak a választási győzelmeiket nem maguk vívták ki, hanem a vörös sajtó (a jól fizetett értelmiségi sleppjük) harcolta ki számukra. A fölülről kezdett elvtársi módszerváltás az ügyes és életrevaló elvtársakat milliomossá tette, a hárommillió koldusnak meg a szegényeknek maradt a létbizonytalanság és a munkanélküliség. Aktuális bajunk ma, hogy a tapasztalatlan új rezsim nem tudott a szögről leakasztani mondjuk húszezer igazán független, demokrata újságírót, hogy a kompromittálódott, szolgalelkű zsurnalisztákat leváltsa. Így lett nálunk a szólás- és gyülekezési szabadság, valamint az egyenjogúság a kommunisták szája íze szerint szabva. Hál istennek, a Vörös Hadsereg, a pufajkás párthadsereg és a „vasököl” keze nyoma egyre kevésbé látszik a magyarok lelkén.

Kövér Károly, Szeged

Képtelen hírek

Az MSZP rendHagyó módon készül a választásokra. Lendvai Ildikó bejelentette, ha a Fidesz nyeri a választásokat, nem lesz gázáremelés. Hiller István önálló indítványban kezdeményezte, hogy a Halotti beszédhez hasonlóan az őszödi is legyen a tananyag része. Dávid Ibolya Tulipános Fanfan jeligével kérdést intézett Európa valamennyi pártjához: Fan még valaki, akinek nem tettem ajánlatot? Az arányos frekvenciaelosztás érdekében Bajnai Gordon két kézi adóvevőt (walky-talky) adományozott Dávid Ibolyának. Kerpen Gábor bejelentette, hogy a pedagógusok harcot indítanak a vadkapitalizmus ellen, mert a szocializmus legsötétebb időszakára emlékezteti őket. Lampert Mónika nem tudván elviselni az őszödi beszéd utóhatásait, kilépett az MSZP-ből és új pártot alapított Lehet Más a Mónika néven. A Vörös Szegfű kiadónál megjelent Lendvai Ildikó önéletrajzi ihletésű könyve Láttam Lenint címmel. A KSH jelentése szerint az utóbbi nyolc évben egyetlen leánygyermeket sem anyakönyveztek Ildikó néven.

M. S., Miskolc

Reflex

Nemrégen láttam az utcán egy rabszállító kocsit. Átvillant az agyamon: BKV-különjárat?

Sz. Katalin, Budapest

Fikció

– Gondolja át még egyszer. Tehát mennyi kettő meg kettő? Vigyázzon: néha öt. Mi a válasz? – Szerintem… akkor hat. – Na várjon. Próbálja meg akkor az ujjain kiszámolni. – Melyik kezemen? – Az mindegy, amelyiken akarja. – Csak azért, mert balkezes vagyok. – Jó, akkor számolja ki a bal kezén. – Kettő, három… négy. – Jól van. Na ugye, hogy tudja. Az IQ-tesztet sikeresen megoldotta. Tessék, itt egy csomag száraztészta és itt van egy szavazólapminta. Bemegy a szavazófülkébe, és ide, ebbe a rubrikába rajzol egy x-et. – Ha bemegyek, akkor hogyan tudom iderajzolni az x-et? – Nem erre a papírra, hanem egy ugyanilyenre. – De hadd kérdezzem meg, nem titkos a szavazás? Mert én úgy hallottam. – Dehogynem. – Akkor mért kell aláírni? – Ez az x most nem aláírás, hanem véleménynyilvánítás. Ezzel az x-szel felelős döntést hoz az ország jövőjéről. – És gulyásleves nincs? Mert akkor felelősebb döntést tudnék hozni. Legutóbb volt. – Lesz, persze hogy lesz az is. Majd a focipályán osztjuk. De csak az urnazárás után. – Mi? Urnazárás után? Temetés is lesz? – Hű, azt a hétszázát! Igen, lesz. Temetés is lesz! Azt a szemét Fideszt akarjuk temetni. Jó mélyre. No, menjen már!

Keszthelyi István, Bp.

Hátha meghallják

Nem mondtuk a baloldaliaknak, hogy testvérek vagyunk. Pedig tudjuk, hiszen értjük, amit mondanak, sokszor ugyanabban a házban laknak, mint mi, a tömött buszokon érezzük a leheletüket és a szomszédból áthallatszik a kakasuk kukorékolása. Nem a téves eszméikkel vállalunk testvériséget, sem a vezetőik bűneivel, de vállaljuk a baloldaliakat nagyszüleiktől örökölt sérelmeikkel együtt. Nem az ellenféllel szemben mindent megengedő erkölcsüket szeretjük, hanem azt, aki olyan, mint mi vagyunk, a sokat botló, küszködő embert. A magyart. Mert nem téveszme, hogy egy nép vagyunk, fennmaradásunk érdeke köt össze bennünket. Egymásra szorulunk, ha élni akarunk. Ezt lehetne hazafiságnak nevezni, érdekszövetségnek, véletlen adottságnak. Közrejátszik benne egy gyönyörű kultúra, egy megszokott domb, egy utcarészlet, amit szeretünk. De tudtukra kell adni, hogyha kormányra jutunk, értük is fogunk kormányozni. És kormányozni fogunk az utcára kitettekért, a nyomorgók minden fajtájáért, de a lustákért és a gazemberekért is, mert ők is magyarok, együtt kell élnünk, miközben megfékezzük a kárevőket. Ezeket kéne üzennünk nekik szünet nélkül, hátha meghallják.

Kiss B. Zsolt, Érd