Hirdetés

Az ember mindig jobbat remél, mint amit kap. Még akkor is, ha a DK lézengő rablóhada vezérelte tanár- és diákérzékenység pont a kellő dramaturgiai ponton jelentkezik újra, ami annyit jelez, új megbízással új pénz állt a házhoz. Mármint azoknak, akik az új pénzzel segítve hajlandók idegen kezekbe adni az ország bukszáját. Az ismét felhorgadt és szó se róla, szerfelett őszinte indulatok mögött rossz hasonlattal az épp szárnyait bontogató magyar nyelvű színjátszás csiki-csuki lakatja sejlik fel. Támogassatok minket, hogy fejlődni, haladni tudjunk! – kérték a nemzeti színjátszás úttörői. Haladjatok, fejlődjetek, és mi majd támogatni fogunk titeket! – válaszolták a közönségként számba vehető népek. Adjatok nekünk több teret, tekintélyt, pénzt, hogy fejlődni tudjunk! – ordítják mikrofonjukba a tanáraik háta mögül előhajoló diákok. Álljatok mellénk, fogjátok le a világszerte országunk ellen megbízással dolgozó hatalomirigyek kezét, hogy adhassunk több pénzt, több szabadságot nektek, hadd fejlődjetek! – válaszolja a kormány a tüntető diákokat dzsojsztikoló tanárok háta mögé mutatva. Most lehet szorítani a NER-en, kiszorítani a szuszt belőle, és utána mi jövünk! – tüzelnek a világkormányhoz bekötött ügynökök, a Saul Alinsky, Gene Sharp, Srđa Popović tankönyveiből dolgozó akcióbrigádok. Legfontosabb most utcára vinni a kiskorúakat, a jövő választóit! – fénylik a vörös jelszó. De tüntetéseiknek nincs átütő ereje, mert semmi hallgatni való mondanivalójuk sincs. Szabadságot, több megbecsülést, kevesebb feladatot, több pénzt! – darálják hiteltelen arcú és hangú felnőttjei, rosszul kiválasztott és még silányabbul betanított gyerekei. Hogy mi ez az újabb sanyarhullám az EU mindig és mindenben illetékes bizottságának látogatására időzítve – jól mutatják a régtől ismert „égjen a város”, „gyújtsuk fel”, „öld a rendőrt” felettébb felelős nemzettudatú, amúgy erősen nemzetközi jelszavaik, amelyeket most is fellobogtattak a televízió székháza előtt és körül.

Ne féljetek ölni! Nem kell félni a vértől, a vér megtisztít és naggyá tesz… Mi változott itt 1917–19 (mi több: a nagy francia Párizs) óta? Lényegében, a postai címen kívül semmi. Ezek után miért adnánk nekik a hazánkat? Nekik, akik felégetni, elpusztítani igyekeznek minden adandó alkalommal? Ha felégetik, nekik se marad semmi belőle. Nekünk meg csak akkor lesz hazánk, ha nem adjuk nekik oda kedvükre rombolni, égetni, gyilkolni. Van még kérdés, pajtások?

Korábban írtuk