Hirdetés

A „vesztegzár” alatt olvas és emlékezik az ember. Eszembe jutott Boldizsár Iván. Talán heti rendszerességgel hangzottak el ez utóbbi fontoska íróembertől jegyzetek, melyeket maga olvasott fel. Ő volt Aczél György kultúrpolitikai istállója üdvöskéjének, a nemzet forradalmi Zsuzsikájának apósa. Az erősorrend persze fordítva működött, valószínűleg azért lehetett a szenvedő arcú Zsuzsikából állami szinten menedzselt, még Franciaországban is ismert nevű énekes, mert Iván após söpörte előtte az utat. A mellérendelt szerzőpáros szövegíró tagjának apja volt megfelelőn bekötve a fényes szocializmus rendszerébe.

Zsuzsika és ő máig vállt vállnak vetve igyekeznek lebontani a diktatúra bástyáit, miket nem apuka, após és Gyuri bácsi építkezéseinek színhelyein, hanem inkább a nemzeti elköteleződés táborában vélnek látni. Ma bárhol gyülekezik valami várost égetni vágyó társaság, ott felzokog a Bródy-gitár, és Zsuzsika elsírja a lánckereket, aminek nem lobog zászlója. Ők a túlélő SZDSZ, az Aczél György asztalán szerkesztett szamizdatos mindigforradalmárok májfoltos túlélői.

Korábban írtuk