– Sokakat meglepetésként ért a hír, hogy Csintalan Sándor, az MSZP egykori politikusa, parlamenti képviselője régi ismerőse Földi Lászlónak, a nemzetbiztonsági szakszolgálat volt műveleti igazgatójának, a Nyírfa-ügy főszereplőjének, a későbbi Defend Security Őrző-védő Kft. megalapítójának. Mit rejt ez a titkos, de ma már nem utópisztikus ismeretség?

– Együtt jártunk főiskolára, és a Nyírfa-ügy kirobbanásáig teljesen magánjellegű kapcsolatban álltunk egymással. Aztán amikor kitört a belpolitikai vihar, úgy éreztem, ártatlanul hurcolják meg, politikailag is mellé álltam. Az volt a véleményem – egyedüliként az MSZP-ben -, hogy Földi Lászlót semmiféle felelősség nem terheli a Nyírfa-ügyben. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert engem is meglepett a szocialista párt vezetésének megrökönyödése, amikor nyilvánosságra került, hogy együttműködöm Földi Lászlóval a Defendben. Miközben mindenki pontosan tudta a pártban, hogy korábban is jó kapcsolatban voltam vele. Nyilván annak is szólt ez a fajta megítélésem az MSZP-n belül, hogy a Nyírfa-ügyben nyilvánosságra került feldolgozatlan és ellenőrizetlen titkosszolgálati információk nagyon is alkalmasak voltak arra, hogy a kormányzó pártban egyesek eszközül használhassák azokat a belső politikai konfliktusok kezelésére.

– Az eltérő véleménye miatt kellett távoznia az MSZP-ből?

– Nem, az egy másik történet, és annak taglalásával nagyon eltérnék a számomra most fontosabb céltól, a Defend megmentésére irányuló törekvéseimtől.

– Hogyan indult a Defend?

– Miután 1999-ben úgy döntöttem, hogy a politikai pályafutásomat egy időre, esetleg véglegesen befejezem, Földi Lászlóval arról beszélgettünk, miképpen kezdjünk új életet. Nagy vitát folytattunk erről, és megmondom őszintén, az volt a véleményem, hogy egy hírszerző tisztnek, műveleti igazgatónak nem tartozik profiljába az őrző-védő cég alapítása. Konkrét példával élve, ez olyan, mint a röntgenorvos meg a sebész közötti különbség. Mind a kettő orvos, fontos a maga szakterületén, csak teljesen más feladattal. Ennek ellenére, minimum az ötletgazdája lettem annak, hogy létrejöhetett a cég, komoly szerepem volt abban, hogy Földi László amellett döntött, megalapítjuk a Defendet. Azokban az időkben MSZP-politikusként, a párt országgyűlési képviselőjeként közvetlenül még nem jelenhettem meg a munkában, csak akkor léptem a nyilvánosság elé, amikor jogilag is megszűnt a parlamenti képviselői státusom.

– A rendszerváltás után gombamód szaporodtak az őrző-védő vállalkozások Magyarországon. Sőt az egyik legnagyobb, a Group 4 pénzfeldolgozással is foglalkozott már. Miért döntöttek úgy, hogy hasonló profilú céget alapítanak?

– Valóban nagyon sok, egy hasonló lélekszámú európai országhoz viszonyítva is, a kelleténél több ilyen cég dolgozik a hazai piacon. Ráadásul meglehetősen kaotikus állapotok uralkodnak ezen a területen. Azonban, ahogy említette, a Group 4 volt a meghatározó, amelyik törvényesen végezte a pénzfeldolgozást is, tehát semmiképpen sem állítható, hogy kialakult volna a valóságos gazdasági verseny. És most nem a pénzszállításra gondolok, mert ott igen széles a spektrum, sok ilyen autót lehet látni, hanem a jóval szigorúbb, komolyabb szakmai felkészültséget jelentő pénzfeldolgozásra. A Defend ebben az értelemben is rendkívül fontos szerepet töltött be, hiszen Magyarországon nagyon sok helyen, közöttük a Magyar Postán se a jogi, se a szakmai szempontoknak nem megfelelő környezetben végezték a pénzfeldolgozást. Ennek ellenére az idő meg a törvényi szabályozás kikényszerítette, hogy megkezdődjön a korszerűbb pénzfeldolgozás. Véget kellett vetni annak, hogy a Nemzeti Bank pénzt helyezzen ki a postához a feldolgozás sebességének a kompenzálására. Ugyanis az olyan lassú volt – pedig nagyon komoly összegek, milliárdok mozdultak meg például, amikor a nyugdíjakat kellett kifizetni -, hogy csak az MNB 30 milliárd forintos tőkeinjekciója segítette ki őket a bajból. A jogszabályi környezet megváltozása után ezt a tőkét ki kellett vonni a postától. Ekkor a menedzsment legalább három lehetőség közül választhatott. Az egyik, hogy a pénzpiacról felvesznek 30 milliárd forintot, aminek igen komoly ára lett volna. A másik, hogy saját beruházásból teremtik meg a korszerű pénzfeldolgozót. A harmadik, hogy állami tulajdonú vállalatként beszállnak a Defend megalapításába. Ez utóbbi mellett döntöttek, mert így jelentősen megnövekedett a folyamat biztonsága is. Ugyanis az szinte elképzelhetetlen a fejlett világban, hogy az államnak ne legyen legalább egy bizalmi cége, amelyik bizonyos körön belül elvégzi azokat a munkákat, amelyek állambiztonsági szempontból is fontosak. Továbbá azzal, hogy a Defend létrejött, végre kialakult a piaci verseny is. Az új cég megjelenése kihatással volt arra, hogy ezen a piacon egyeduralkodó cég által kialakított monopol árat letörje. Miközben, és ez legalább annyira lényeges, mint az előzőekben elmondottak, a Defenddel profitorientált vállalkozást ajánlottunk az államnak…

– Amely vállalkozás mind nagyobbá vált, egyre több területre tört be. A pénzfeldolgozás mellett az MFB, a BÁV, az APEH és különböző cégek biztonsági, őrző-védő feladatainak ellátására is megbízást kapott. A gyors növekedés feltehetőleg érdekeket sértett, ezért a hatalomváltás után szét akarják verni a céget. Erről szól a történet folytatása?

– Ahogy mondtam, a Defend megjelenésével rendkívül magas szakmai színvonalú őrző-védő kezdett el dolgozni, melynek az autóit egyetlen alkalommal sem támadták meg az elmúlt években. Ennek nyilvánvaló oka az lehet, hogy úgy ítélték meg az ilyenre készülők, a Defend kocsijaival szemben nincs esélyük. Ezért tartottam nevetségesnek, amikor az MFB vezérigazgatója kijelentette, nem volt meg a kellő tudás a Defendben.

– Miközben sorra támadások érték a pénzszállítókat. Egyesek azt vallják, ebben üzlet van. Ön szerint?

– Ezt nem szeretném kommentálni. Bár, miért ne lehetnének a pénzszállításban vagy a -feldolgozásban hasonló típusú üzletek, mint akár egy vendéglátó-ipari egységben, ahol a feketemosogatóból Mari néni hazaviszi a megmaradt rántott húst. Tehát, bármi előfordulhat, de nem dolgom eldönteni, hogy miért és miképpen történnek bizonyos események egyes cégeknél. Egyébként, ismételten hangsúlyozom, másokkal ellentétben a Defend pénzszállító autóit azért sem támadták meg, mert nálunk bármilyen esemény történt, azonnal rendőri feljelentés követte azt és vizsgálat derítette ki, mi történt. Meglepetésként ért, amikor a legutóbbi időben azt hallottam, hogy nem mindenhol követik ezt a szokást. A másik lényeges dolog, bárki el tudná látni az őrző-védő és pénzfeldolgozó feladatot, csak éppen meg kell vennie a megfelelő know-how-t és hardvert, meg kell fizetni az embereket és akkora személyzetet kell alkalmazni, hogy az tényleg a biztonságot szolgálja. Például a Defendnél három fő utazott a járaton – a konkurenciánál általában ketten dolgoznak -, illetve egy évben csak egyszer öt napot mehetett együtt ugyanaz a társaság.

– Párthadsereg?

– Párthadsereg, magánhadsereg, süket duma. Az elmúlt 12 év privatizációs tapasztalata után a jelenleg hatalmon lévőktől, illetve közelebbről a Magyar Fejlesztési Banktól elvárható lenne, hogy ne azt tekintsék a legfőbb problémának, miszerint a cégben általuk kétesnek vélt személyek, mint a Földi László vagy Csintalan Sándor is tevékenykednek. Ezt elvileg lehetne akceptálni, de ekkor is, ha a két vezető ellen kifogás merül fel, talán nem az egész vállalkozás szétverésére kellene törekedni, hanem minimum arra, hogy haszonnal privatizálják. A Defend termőre fordult, és a 80 százalékban állami tulajdonban lévő vállalkozás végre mindenféle politikai felhangoktól mentesen dolgozhatna, hiszen mindig a kormányzó hatalmat képviselő menedzsmentet nevezhetnek ki az élére. Magyarán, nyitott könyv a tevékenységük, bármikor beleláthatnak, ellenőrizhetik. Sajnos mostanság úgy állnak a dolgok, hogy szisztematikus munkával lerombolják mindazt, amit az elmúlt évek alatt sikerült felépítenünk. Úgymond állami menedzseléssel értékesíteni akarják a Defend eszközeit.

– Az előző hatalom 500 millióval segítette a Defendet, és ez sokak szerint jogosulatlan előnyhöz juttatta a céget.

– Az, hogy az ellenfeleink mi mindent mondanak, az más kérdés. De a cégdarabolók is nagyon jól tudják, hogy minden vállalkozás adott gazdasági körülmények között dolgozik, ebből következőleg teljesen érthető, hogy hitelt vesz fel. A kérdés az, hogy megvan-e a nyeresége és nem csak az adósságát növeli a hitelekkel. Pontosabban, hogy a hitelező, legyen az akár állami bank, mint az MFB, hozzájuthat-e a nyereséghez. Igen, az államnak sok köze volt a Defendhez, ami abból fakadt, hogy nemcsak libatollat, hanem bankokat is szoktak fosztogatni. Mint említettem, nagyon komoly biztonsági érdekek fűződnek ahhoz, hogy az állam jelen legyen ezen a piacon. Nem tudom elképzelni – persze Magyarországon elég abszurd a világ, hiszen előfordulhat, hogy honvédségi objektumokat magán őrző-védő cégek védenek -, hogy például a német vagy az amerikai adóhivatalnak magántársaság garantálja a biztonságát úgy, hogy külföldi tulajdonos álljon a cég mögött. Ezért gondoltuk azt, hogy a magyar államnak is elemi érdeke az ilyen állapot felszámolása, ennek megakadályozása. Annak idején, az akkori banki menedzsmentnek, a postai vezetésnek meggyőzően tudtuk bizonyítani, amit egyébként maguktól is tudtak, hogy az nem járható út, amit most megtapasztalhatnak – pestiesen szólva, megszívják majd -, ha magántulajdonos kezébe kerülnek mindazok a feladatok, amelyeket eddig a Defend végzett.

– Mondják, ennek az a kockázata, hogy magáncég teljes rálátással bírhat a magyar pénzfeldolgozásra, pénzforgalomra. Ez ebben a veszély?

– Ha egy külföldi tulajdonú őrző-védő marad ezen a területen, az már nem egyszerűen csak a piac feletti uralmat jelenti, hanem egyfajta hatalmat is. Ha úgy alakulnak a dolgok, ahogy most formálják, akkor az a vállalkozás meg tudja bénítani az országot. A Magyar Postát egyetlen nap alatt padlóra küldheti, és nagyon komoly zavarokat okozhat a magyar pénzügyi rendszerben a monopolhelyzetéből fakadó hatalmi erejét kihasználva. Ezért is kellett volna az államnak mindenáron megtartania a pozícióit a Defendnél, nagyon súlyos hibának tartom, hogy kiszállt ebből az üzletből. A másik veszély, hogy teljesen kizárt a piaci árak csökkenése. A Defendnek a különböző helyektől változó módon, de 15-30 százalékos nyeresége képződött. Ehhez képest azt kell mondanom, hogy a legnagyobb konkurens árainak körülbelül a felén, de van olyan hely, köztük nagy állami cég is, ahol a harmadán dolgoztunk annak, mint amit ők megajánlottak nekik. Megvolt a szolid nyereségünk. Tehát érdemes harcolni az egyedüli fennmaradásért…

– Mitől volt olcsóbb a Defend a konkurenciánál?

– Természetesnek tartottuk, és a többségi állami tulajdonosnak is érdeke volt, hogy árverseny alakuljon ki, komoly konkurens álljon szemben a másikkal, harcoljon a megbízásokért.

– Állítólag nem volt harc, mert szinte minden a Defendnek jutott, már az OTP-re került volna a sor, amikor jött a hatalomváltás…

– Az OTP-t ne keverjük bele, mert az teljesen más helyzetet, elemzést igényelne. Információim szerint, amikor az OTP a Defenddel szerződést kötött volna, és már nagyon elhúzódott az ügy, közben valóban megtörtént a kormányváltás is, és a Group 4 olyan ajánlatot tett, amit egyszerűen nem utasíthattak vissza. De az OTP kereskedelmi bank, ilyen értelemben nem is érdemes foglalkozni vele. Annyiban talán igen, hogy az egyik legnagyobb hazai pénzforgalmú bank, de a biztonsági stratégiáját végül is maga határozza meg. Ennek ellenére azt mondom, hogy bizonytalanabb lehet mindenben egy külső cég esetében, szemben a Defenddel, amely mögött ott áll az állam a maga 80 százalékos tulajdoni hányadával. A Defenddel az állam érvényesíteni tudta az érdekeit mind a biztonság oldaláról, mind a pénzfeldolgozásban; ha szétszedik, ez megszűnik, és az állam még csak a pénzét sem kapja vissza. Sőt egyre drágább árat fizet a vélt biztonságért, a pénzfeldolgozásért.

– Csintalan Sándornak 20 százalékos tulajdonrésze van a Defend Kft.-ben. Megmentheti ezzel a céget?

– Sajnos ez kevés a cselekvéshez. A társasági jog sem nyújt nagy védelmet a kisebbségi érdekek tiszteletben tartására. Egy dologban azért reménykedhetünk – bár bonyolult szervezettel állunk szemben, és az ellenérdekek többségükben hátsó szándékúak -, hogy az eltelt 12 év alatt a jogi környezet is finomodott, nem mennek a dolgok olyan simán, ahogy azt egyesek eltervezték. Természetesen bírósághoz fordultunk, de ha ez nem elegendő, akkor, ahogy mondani szokták, belekötünk még az élő fába is.

– Információink szerint gyorsan kigolyózhatják a Defendből, ha megemelik annak törzstőkéjét…

– Ismereteim szerint ez a megoldás pillanatnyilag nincs napirenden, mert egyelőre nem akarnak tőkét emelni. Ugyanis, ha megtennék, akkor még inkább előtérbe kerülne az a kérdés, hogy miért nem működőképesen és piaci értékén adják tovább vagy privatizálják a Defendet.

– Milyen érdekcsoportok állhatnak a történet mögött?

– Egyszerűen arról van szó, hogy folytatódik a már megszokott politikai ködösítés, a magyar politikai elitre jellemző felületesség. A politikusok nagy része egyszerűen nem tudja, hogy miről beszél, lila fogalma sincs arról, hogyan is működnek ezek a dolgok. Bejáratott paneleket, közhiedelmeket, butaságokat kiválóan tudnak szajkózni, miközben nem fogták föl, hogy a Defend elveszítése milyen károkat okozhat Magyarországnak. Ebben a tekintetben sajnos nagy különbséget nem látok a mostani parlamenti politikai többség és az ellenzéke között. Nem érzem, hogy az ellenzék olyan erősen kiállna a Defend mellett, miközben nemcsak a cég szétszedéséről van szó, hanem 2500 ember állásának az elveszítéséről is.

– Úgy gondolja, hogy a mostani ellenzéknek keményebben kellene megvédenie a Defendet?

– Ebben abszolút biztos vagyok, hiszen ez tipikusan ellenzéki történet, ahol villoghatnának. Persze azt is el kell fogadnunk, hogy a politika azt csinálja, amit megengedhet magának, és hogy általában elegendőnek tűnik az, miszerint a parlamenti padsorokban a politikusok izzadó homlokkal aggódnak a népért. Konkrétan senki nem tesz semmit, és ez minden egyes mostani történésre elmondható, akár az IBM, akár a Defend esetében. A népért való általános tipródás és aggódás látszatra megnyugtathatja a politikusokat, de az életben bizonyos konkrét ügyekben, konkrét felelősséget kellene vállalniuk, ezzel segítenék a megoldást. De abban is van igazság, hogy ez alatt a tespedt, tunya érzéketlenség alatt egy jól körülírható lobbicsoport szándéka, ténykedése figyelhető meg. Ahogy Rodolfó mondta: „A kezemet tessék figyelni, mert csalok!” Ezért örültem annak, hogy legalább az őrző-védők szakszervezete felkarolta az ügyünket, tüntetést szervezett a Defend mellett, feljegyzést juttattak el a parlamenti frakciók vezetőihez, a KEHI-hez. Ezt a kört én is meg akarom futni, hiszen más eszközöm nincs, mint a hivatalos fórumok és a nyilvánosság.

– Lehet, hogy a politikára igaz, amit mondott, de a konkrét ügyekben a kormánynak, főleg a miniszterelnöknek azért tágabb a mozgástere, rálátása, mint az egyes parlamenti képviselőknek. Ráadásul a Defend továbbra is állami tulajdonú. Azt nem gondolhatja komolyan, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök a maga múltjával, bankárként ne tudná, miről van szó, ne lenne tisztában azzal, hogy milyen veszélyeket hoz a Defend szétdarabolása.

– Miután a politika oldaláról a Defenddel kapcsolatban nem tapasztaltam, hogy igyekeznének megfelelő megoldást találni, külön hipotéziseket nem akarok felállítani. Nem látok senkinek a fejébe. Azt tudom, hogy mint egy tüzes golyót dobálják a Defend ügyét, holott Magyarország méretéhez képest igen komoly tételről van szó. Például mi lesz a 2500 emberrel, és főleg kinek a kezébe kerülhet a hazai pénzmozgásokra való rálátás, a pénzfeldolgozás. Ez ugyanis nemcsak gazdasági, tulajdoni, hanem, ahogy már beszéltünk róla, valójában hatalmi kérdés is.

– Egyelőre úgy tűnik, hogy nem a privatizálás, hanem a Defend eszközeinek a konkurencia általi megszerzésére törekszenek.

– Pontosan.

– Korszerű a Defend technikai felszerelése, technológiája?

– A Telek utcai trezor szakmai minősítése magasabb, mint a Magyar Nemzeti Banké.

– Ezt nem látnák a kormányban?

– Tőlük kellene megkérdezni. Ez nem kibúvás a válaszadás elől, hanem azért mondom, amit mondok, mert valóban nem láttam a Defend irányában érzékenységet sehonnan. Előzetesen tapogatóztam több országgyűlési frakciónál, nem támogatták a parlamenti vizsgálóbizottság létrehozását.

– Nem gondolja, hogy egyik oldal sem bízik meg igazán a Defend alapítóiban?

– Földi László és jómagam azért leraktunk valamit az asztalra, és nem úgy, hogy felvettünk hiteleket, amelyek aztán elcsorogtak volna. Felépítettünk egy korszerű szervezetű és magas szakmai színvonalú biztonsági céget. Ezért most kemény harc folyik, valakik nagyon akarják a széthullását, ami mégiscsak azt bizonyítja, hogy zavaró lehet az a versenyhelyzet, amit elindítottunk a biztonsági piacon.

– Olyan vád is elhangzott, hogy túl sokat tudnak mindkét oldalról, és kiépítettek egyfajta magáninformációs szolgálatot, biztonsági titkosszolgálatot. Lehet, hogy félnek önöktől?

– Mi ebben legfeljebb termékenyítő innovációsként vettünk részt. Mindig is volt az állam részéről delegált ügyvezető, és a biztonsági cégeket rendkívül szigorú törvényi szabályok veszik körül. Ez a magánnyomozás-történet szépen el fog csendesülni, csak a laikusokkal lehet megetetni, hogy a magánnyomozás úgy működik Magyarországon, hogy valaki a hasára üt, aztán…

– Nem annyira a magánnyomozásra gondoltam. Információk, zsarolás…

– Egy száz százalékig magáncég esetében talán lehetne ilyesmit csinálni, de szerintem az is gyorsan megbukna. Ha már ez szóba került, elmondom, politikai legendákat költöttek rólunk, és eszközként akartak felhasználni a Defend szétszedésének, megrontásának indokaként. Ezért amikor az új kormány hatalomra került, megegyeztünk, ha úgy tetszik, a cég érdekében, a jövő reményében mint ügyvezető kiszállok a Defendből. Ekkor mint magántulajdonos, kértem a KEHI-t, az adóhivatalt, hogy végezze el az átvilágítást. Mindent megnéztek. Megjegyzem, a formálisan lezárt jegyzőkönyvben hitelesített KEHI-vizsgálatról egyetlen példányt sem kaptam. Az egyik ügyvezetőnél betekinthettem a dokumentumba, helyben elolvashattam. További érdekesség ebben az egész históriában, hogy a KEHI eredeti jelentésében az áll – többen látták, sok fórumon megfordult, ahol betekintést nyerhettek a papírokba -, semmiféle bűncselekményre utaló mozzanatot nem találtak. Azóta jó néhány hónap eltelt, és jellemzőnek tartom a hatalom részéről, hogy néhány héttel ezelőtt a kormányülés után a szóvivő azt mondta: egyebek mellett megtárgyalták a Defend ügyét, a KEHI-jelentést, és a kormány arra utasította a hivatalt, hogy tegyen feljelentést. Ez nagyon furcsa eljárásnak tűnik, mert nehezen tudom elképzelni, hogy miféle alapja lehet egy kormánynak arra, hogy az általa korábban megbízott KEHI vizsgálatát felülbírálja, büntetőútra terelje az ügyet. Amikor a kormány a saját felelős szakmai intézménye jelentését übereli, és a mai napig nem lehet tudni, hogy miért, ez már az abszurditást juttatja eszembe. A politikában – azért annyit hadd tegyek hozzá, nem a mentegetés szándékával, de az elmúlt 12 évben kialakult egy gyakorlat, persze ehhez hozzátartozik a jogalkalmazás bizonytalansága is – kriminalizálni próbálják a különböző, a hatalomnak nem tetsző eseményeket, de ezt teszik a politikusok egymással is. Ennek semmi nem fog addig gátat szabni, amíg a megalapozatlan feljelentgetéseknek nem alakul ki valamiféle korlátja. A szerencsétlen nép hisz ebben a demokráciában, és ezért többé-kevésbé úgy gondolja, hogy ha egy feljelentés megszületik vagy megfogalmazzák, akkor alapos a gyanú, hogy ezt komoly emberek, komoly okkal teszik. Az ilyen politikán egyszer mindannyian nagyot fogunk bukni, mert ha az emberek elveszítik a bizalmukat azokban az intézményekben, amelyeknek a nyomozás, az igazságszolgáltatás lenne a feladatuk, akkor nagyon nehéz világ következik.

– Kapott valami értesítést a feljelentésről?

– Az újságban olvastam, és mint mondtam, az eredeti KEHI-jelentést látva meglepetten tapasztaltam a cikkben leírtakat, hogy mi mindennel nem vádolnak, hiszen semmi ilyesmiről nem volt szó a vizsgálatok összegzésében. Azt elismerem, hogy a jelentésben szerepelt néhány olyan kitétel, amely az egész magyar biztonsági piacra érvényes, és az ott létező problémákra világít rá. Például vitatott kérdés, hogy a pénzszállítás áfamentes vagy nem. Aztán nagy vita van arról is, hogy milyen formában alkalmazzák a dolgozóikat ezek a cégek az egyéni munkavállaló, a vállalkozói szerződések problémaköre. De ez általában majd minden hasonló munkahelyről elmondható, hogy ez komoly probléma. De hogy ez csak a Defendre vetíthető ki egyedüliként? Mindenesetre kíváncsian várom, hogyha ilyen ügyekkel összefüggésben a Defendet elmarasztaló döntések születnek, akkor a hatóság az összes többi biztonsági céggel kapcsolatban hasonlóképpen behajtja-e az elmaradt áfát vagy hogyan kezeli a munkavállalás kérdését. Az elfogadhatatlan, hogy a Defendre nézve léteznek különleges jogszabályok, amelyek más cégekre nem érvényesek.

– Nem fél attól – utalva a KEHI-jelentés kormány általi felülbírálására, a mindenáron való büntethetőségre törekvésre -, hogy visszaköszön a letűnt diktatúra?

– Kelet-Európában és így Magyarországon is a rendszerváltós időkben meg az elmúlt száz évben minden előfordulhatott az emberrel. Azt gondolom, hogy most is minden előfordulhat. De úgy vélem, hogy amit a nyilvánosság előtt megtettünk Földi Lászlóval, az önmagáért beszél. Igenis, a szó pozitív értelmében presztízsharcot folytatunk, az embernek nem szabad elveszíteni az arcát. Természetesen kísértetiesen hasonlít a diktatúrára mindaz, ami ebben a históriában lejátszódik. Sok olyan élményt szereztem az utóbbi időkben, amelyekkel az irodalmi olvasmányaimban is találkoztam már. Ez tény. Az a generáció, amelyiknek tagja vagyok, 1990 után az elmúlt 40 évvel kapcsolatban rengeteg olyan információhoz jutott, ami szerintem minden elemi, erkölcsi értékkel rendelkező embert megviselt. Engem nagyon, de azt hiszem, ez is egy másik történet.

– Meddig húzható ez a bizonytalan állapot?

– Nem sokáig. A legutolsó, december 28-i taggyűlésen történteket a bíróságon megtámadtuk. Bár az MFB képviseletében megjelent úr előadta, hogy nagyon nem izgatja az, hogy hosszabb távon mi történik ebben a cégben. A bank abban érdekelt, hogy létrejöjjön az a helyzet, amelyből már nem lehet visszalépni. Nemrég kaptam egy levelet, hogy februárban megtörténik a Defend vagyonának az értékesítése. Téglánként hordják szét a céget. Egy dolog biztos, hogy az épületben lévő berendezések többet érnek, mint a beépített építőanyagok.

– Végül is a Defend érdekében kifejtett harca nem sok sikerrel kecsegtet. Vagy mégis?

– Azért nem lehet ezt sem pontosan tudni, mert bírói fórumokon megtámadtuk a decemberi taggyűlést, és az internetre is felteszem a beadványokat. A döntéshozóknak nagyon komolyan mérlegelniük kell, hogy mit csinálhatnak, és hogy meddig mernek elmenni. De az is elképzelhető, hogy működésképtelenné teszik a céget, majd eladják.

– Miközben a Defend megszűnik, információink szerint az új menedzsment vagy 150 millió forint bánatpénzt írt ki magának. Tud erről?

– Sokféle szándék létezhet, de hogy ezekből mi valósul meg, ezt csak akkor lehet megítélni, amikor tényleg megtörténnek.

– Nem csalódott a baloldalban?

– Nem a baloldalban csalódtam. Továbbra is József Attila, Kéthly Anna vonulatában, gondolataiban hiszek. Ezen a baloldalon vagyok.

– A többiek mentek el jobbra?

– Neeem! Azt gondolom, mind a baloldalnak, mind a jobboldalnak olyan erkölcsi, politikai értékei – és ezzel együtt persze hibái – vannak, amelyekben nem lehet csalódni, hiszen nagyon sok lelkiismereti kérdésen kell átmennie az embernek. Egy dolog biztos, hogy akik ma csinálják a baloldali politikát, azok nem baloldaliak. Azok, akikkel most konfliktusban vagyok, sem nem baloldaliak, sem nem demokraták és nem felelősen gondolkodó emberek.