December 5-e után Böjte Csaba kijelentette, hogy a Gyurcsány-kormánytól semmit nem fogad el, pedig időközben a székelyföldi Szovátán leégett az egyik árvaházuk. Így fogant meg a motoros történelemtanárban, Tarcsay Lászlóban az ötlet, hogy egy-egy magyarországi motoros egy-egy tank benzin árának megfelelő összeget adományozzon a dévai árváknak. Bujdosó János, László Ildikó, Pápay Bálint, valamint a Wild motoros magazin és a HunHír.Hu stábja összefogott, utóbbiak honlapján megjelent az első felhívás, de a megadott számlára két hónap alatt csak 60 ezer forint csordogált…

Aztán megjelent a második felhívás, hogy hol és mikor gyülekezhetnek azok a motorosok, akik meg akarják látogatni magos Déva vára alatt Csaba atyát és kicsiny testvéreit. Az invitálás szeptember 16-ára a makói kempingbe szólt. Úgy nézett ki, csak néhányan jelennek meg a gyülekezőhelyen, de láss csodát, 130 igaz ember érkezett meg 110 vasparipán.

A szervezők jelesre vizsgáztak, ugyanis még útvonalengedélyt, sőt felvezető és záró rendőrautót is kaptak a határ másik oldalán. A román rendőrök korrektül viselkedtek, de a magyar motorosok is fegyelmezettek voltak, nem előzgették egymást, pedig máskor bizony nem fogják vissza magukat, amikor csak lehet, repesztenek.

Most azonban egy egészen más világba került a motoros sereg. A településeken az út mellett álltak és integettek nekik az emberek. A Dévára való megérkezés pedig maga volt a csoda.

A ferences templom közelében egy takaros kis kaput ácsoltak Böjte atyáék, hogy egyenként átgurulhassanak rajta a magyar szabadság vándorai. A dévai magyarok – kicsik és nagyok – hosszú percekig tapsoltak a motorosoknak, akik ekkor még nem sejtették, hogy az igazán nagy ajándékot ők kapták.

A gyerekek persze először oda sem mertek menni a gépcsodákhoz, de aztán mindegyikük nyeregbe pattanhatott. Tarcsay László aznap közel 30 kilométert motorozott a városban, életre szóló élményt szerezve jó néhány nebulónak…

A dévai gyermekek gyönyörű ünnepi műsort celebráltak a templomban hatalmas barátaiknak, Illés Lajos, Koltay Gergely varázslatos dallamait tolmácsolva. A Szózat hallatán a kőkemény motorosok – akik állítólag senkit és semmit nem tisztelnek – egyszerre felálltak, oldalukon egy-egy kisgyerekkel, Csaba atya beszéde alatt pedig elmorzsoltak néhány könnycseppet, hiszen a dévai nemzetmentő arról beszélt, hogy az az igazi ajándék, hogy ezek a kicsi gyerekek érezhetik: Magyarország nem mondott le róluk. Nem magányosak mégsem. Igenis tartoznak valahová. Kisvártatva a motorosok kitettek egy becsületkasszát, amelyben végül egymillió forint gyűlt össze, nem beszélve a játékokról, amelyeket ajándékba vittek a dévai csemetéknek.

De mint mindig, eljött a pillanat, amikor búcsúzkodni kell. Tarcsay Lászlónak akkor gyűltek sűrű könnyek a szemébe, amikor egy, a tetvessége miatt kopaszra nyírt kislány megfogva a kezét, megkérdezte tőle: Ugye eljössz még? Eljövök, válaszolta neki, nem tudom, hogy mikor, de egészen biztosan visszajövök.

Szeptember harmadik hétvégéje óta a motorosok úgy érzik, valamiképpen a dévai árvák apáivá lettek. Ez pedig felettébb nehéz, de annál nemesebb feladatnak ígérkezik. Éppen ezért elhatározták, hogy eztán rendszeresen megjelennek motorjaikon – ruhákkal, könyvekkel, játékokkal a táskájukban – a határon túli magyar területeken. Déván és Székelyföldön csakúgy, mint a Délvidéken, a Felföldön vagy Kárpátalján. S reménykednek abban, hogy legközelebb még többen lesznek, mivel Maradék-Magyarországon sok ezer motoros dübörög az országutakon, s nagy részük igaz magyar.

A dévai motorosok bíznak abban, hogy nagyon sok erdélyi magyar ember a szabadság, a bátorság üzeneteként fogja fel útjukat. Remélik, látogatásuk után talán kevesebben mernek majd belerúgni a határon túli magyarokba, hiszen mindenki láthatta az önkéntes motoros hadosztályt, a béke magyar hadseregét, ahogy végighajtott Románián. És már nem áll meg soha. Hamarosan megérkeznek a délvidéki rónákra, az ottani falvakba és városokba.

Ahogy az ember a jelenkori lovagokról készült képeket nézegeti, szinte hallja, ahogy egymás után felcsendül ajkukon a két csodálatos dal: a székely himnusz és a Szelíd motorosok című kultuszfilm slágere, a Born to be wild (Szabadnak születni). A szabadság modern lovagjai arra tettek hitet, hogy Erdély ne vesszen el.

Zs. Cs.