Az MSZP felsorakozott Gyurcsány Ferenc mögé

Gyurcsány Ferenc nemhogy visszavonulóban lenne, hanem éppen ellenkezőleg, új posztokra, a hatalom új darabkáira is fáj a foga. Október 21-én, a párt budapesti kongresszusán hivatalosan is bejelentette, szeretné megszerezni az MSZP elnöki székét. Hogy teljes összhangban legyen a párt és a kormány tevékenysége. Azt már nem tette hozzá, hogy így könnyebben elfojthatna egy esetleges, belső MSZP-s lázadást is. A totális hatalomért folytatott harcába beleillenek október 23. eseményei is. Gyurcsány ott megmutatta, mit tudnak a „katonái”. Gyurcsány Ferenc nyilván úgy gondolja, csak 2008 elejéig kell valahogy kibírni. Akkor jönnek be ugyanis az EU-s pénzek, amiből már gyöngyöt lehet szórni…

A tüntetők október 23-án is azt követelték Gyurcsány Ferenctől, mondjon le. A tiltakozók kórusát azonban elnyomta a füstgránátok robbanása, a vágtató rendőrlovak patazaja, a gumilövedékes puskák ropogása. És Gyurcsány Ferenc amúgy sem akar lemondani.

Ez volt egyébként az október 21-én tartott budapesti MSZP-kongresszus egyik legfontosabb üzenete is. Erről a rendkívüli kongreszszusról különben azt lehetett tudni korábban, hogy az önkormányzati választások eredményeinek elemzésével foglalkozik majd. Győzzön bárki.

Azaz mégsem! Nem hivatalos elképzelések szerint a kongresszusnak személyi kérdésekkel is foglalkoznia kellett volna, de csak elsöprő vereség esetén. Nos, az elsöprő vereség megvolt, az elemzés és a személyi számonkérés azonban elmaradt. A tanácskozás inkább a fontos üzenetek megfogalmazásával foglalatoskodott…

Bekebelezett forradalom

Az MSZP megszületése óta birkózik az 1956-os forradalom emlékével. Az a fő probléma, hogy a magyar pártok döntő többsége 1956 szellemiségében keletkezett, s 1956 eszméit viszi tovább. Ma Magyarországon a politikai legitimitás egyik legfontosabb feltétele 1956 szellemiségének elfogadása és kiterjesztése. Az MSZP hosszú külső és belső küzdelem után belátta, hogy nem tudja megsemmisíteni 1956 emlékét, ezért úgy döntött, inkább elcseni, meghódítja, örökösévé teszi magát. S ezzel egy csapásra legitimizálódik is.

Vitányi Iván, az MSZP egyik főideológusa például a magyar történelem egyik legdicsőségesebb pillanatának nevezte 1956-ot. Hozzátéve, hogy a forradalom jogosan söpörte el Rákosi Mátyás rendszerét, hiszen az megcsúfolta a szocializmus eszméjét, s visszafordult a feudalizmus felé. Vitányi elmondta azt is, a magyar forradalom törte meg először a szovjet imperializmus láncát.

A méltatás természetesen szöges ellentéte az egykori MSZMP álláspontjának, így tehát Vitányi Iván álláspontjának is. Az idős szociológus azonban mindjárt hozzátette azt is, hogy Nagy Imrén kívül Maléter Pál, Donáth Ferenc, Angyal István voltak a forradalom fő alakjai. Vagyis azok a felkelők, akik hűek maradtak a szocializmus eszméjéhez. Vitányi Iván az 1956-ban óhajtott szocializmust hiteles és megreformált eszmerendszernek nevezte, amely meghatározása szerint az egész társadalomra kiterjesztett, tevőleges szolidaritást jelentett akkor, s jelent ma is.

Mécs Imre, az újdonsült szocialista hős azt állította beszédében, hogy 1956 valójában a magyar munkások szocialista forradalma volt. Olyan történelmi eseménysor, amelynek leverésével saját megújulását is megakadályozta a Szovjetunió. Mécs Imre hozzáfűzte még, hogy a reformokat sürgető forradalom legfelemelőbb érzése a nép egysége volt. Hiller István is megemlékezett néhány szóval 1956 őszéről. Mindjárt a közepébe vágott, amikor bejelentette, hogy az MSZP Nagy Imre szellemi örökösének vallja magát. És elsősorban az átalakítás, valamint a változtatás bátorságát tisztelik Nagy Imrében.

Gyurcsány Ferenc a kongresszuson nem szólt a forradalomról, az ő nagyjelenete két nappal később, október 23-án következett. Itt elsősorban a nagyszámú és igen magas rangú vendégseregnek – királyok, kormányfők, államfők – kellett meggyőző hatást gyakorolnia a magyar közvéleményre, mondván, ők Gyurcsány Ferenc meghívottjai, s Gyurcsány Ferenc meghívására, s vele együtt emlékeznek az 1956-os forradalomra. A másik hatásosnak szánt jelenet pedig Gyurcsány Ferenc térdre borulása és hosszú, merengő szótlansága volt a Vaskefe előtt.

Ebbe a sorba tartoznak még azok a nyilatkozatok is, amelyeket Gyurcsány Ferenc tett az október 23-i események után. Itt már nemcsak Nagy Imre örököseként, hanem a forradalom őrzőjeként jelenítette meg magát, amikor azon kesergett, hogy a demonstrálók elvették a társadalomtól 1956 emlékét.

Az MSZP segítségére sietett a közszolgálati televízió, illetve segítettek a kereskedelmi csatornák is. Abban mindenképpen, hogy elfeledkeztek a polgári pártok Gyurcsány-ellenes tiltakozásáról és ünnepi bojkottjáról. Vagy ha nem, akkor negatív színben tüntették fel ezt a csendes, ellenzéki tiltakozást. Azt sugallták, mintha ezek a pártok és vezetőik elutasítanák a megbékélés, a forradalommal kapcsolatos értékek és bűnök, magyarán a hősök és vétkesek összemosását.

Az MSZP nem reagált Sólyom László mosonmagyaróvári beszédére sem, amelyben a köztársasági elnök azt mondta, nem lehet valaki egyszerre Kádár János és 1956 örököse. Ez az utalás Gyurcsány Ferencnek és környezetének szólt.

Nincs kompromisszum

A legfontosabb kérdéskör, amelyben az október 21-i rendkívüli kongresszus üzenetet fogalmazott meg, Gyurcsány Ferenc helyzete, posztja, pozíciója volt. Az idős Vitányi Iván például ezzel a felkiáltással fejezte be beszédét: „kormány, kormányozz!” Azaz arra buzdította a küldötteket és a kongresszust, hogy biztosítson továbbra is zöld utat Gyurcsány Ferencnek és kabinetjének. Hiller István pedig azt mondta, az MSZP semmiféle ultimátumnak és fenyegetésnek nem enged. Ez az utalás arra vonatkozott, hogy az ellenzéki pártok kizárólag Gyurcsány Ferenc lemondása és távozása után hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni az MSZP-vel a nyugalom megteremtésével és az ország további sorsával kapcsolatosan.

Gyurcsány Ferenc maga pedig egyenesen kijelentette, semmilyen okot nem lát arra, hogy lemondjon. Ezt egészítette ki Lendvai Ildikó egyik nyilatkozata is, amely szerint éppen Gyurcsány Ferenc támogatása a bátor, morális tett az MSZP részéről, hiszen napjainkra Gyurcsány neve fémjelzi az ország számára létfontosságú reformokat, s ő vezeti az egyensúlyteremtés folyamatát is.

Gyurcsány Ferenc ki is használta a hűségnyilatkozatok által keltett hangulatot, és beszédében azt kérte, a párt adjon erőt, biztos hátteret és muníciót ahhoz a küzdelemhez, amelyet ő vív a reformok végrehajtásáért. Ezt a harcot egyébként más megközelítésben is megmutatta. Ekkor azt mondta, nyílt hatalmi küzdelem folyik napjainkban Magyarországon, s ha most bármiféle kompromisszumot is elfogadna az MSZP, az a Harmadik Magyar Köztársaság végét jelentené. A kompromisszum alatt természetesen saját leváltásnak lehetőségét értette.

Feltűnő volt, hogy az MSZP-n belüli hangulat október 23-a után sem változott. Sőt, talán épp a veszély hatására, még inkább öszszezárta sorait a párt. Ekkor Nyakó István, az MSZP szóvivője került az első vonalba, aki gyors sajtó- és tévényilatkozatokban próbálta bizonygatni, mekkora fenyegetést jelentettek a Kossuth téri tüntetők és a Fidesz-nagygyűlés résztvevői a közrendre és a meghívott méltóságok biztonságára. Vadai Ágnes szocialista képviselőnek pedig a parlamenti utóvédharcok jutottak, neki az illetékes országgyűlési bizottságok ülésein kellett elhárítani a Gyurcsány Ferencet és kormányát érő kritikákat, támadásokat, sőt egy beinduló vizsgálat lehetőségét is.

Akik vesztettek

Nem volt nehéz felfedezni a kongresszusi nyilatkozatokban azokat a rejtett utalásokat sem, amelyek szintén a Gyurcsány Ferenc iránti hűségre szólítottak fel. Ilyen volt például, amikor Nagy Imre bátor változtatni akarásáról beszéltek a szónokok, vagy 1956 reformjait emlegették, illetve amikor Mécs Imre kiemelte a nép közös akaratát.

Úgy tűnik, a belpolitikai események, legyenek azok bármennyire is erős és heves tüntetések, megmozdulások, nem sarkallják távozásra Gyurcsányt. Hatalmát mindenáron megvédi. Új eszköze az ellenfelek fizikai megfélemlítése, megveretése. Azaz a rendőrterror, a fegyveres fellépés. Feltehetőleg ugyanígy törné le egy lázadó szocialista csoportosulás akcióit is. Sípos Józsefet, az MSZP Társadalompolitikai tagozatának ügyvivőjét például öt perc alatt függesztették fel, majd zárták ki a pártból egy rádióriporter miatt. Gyurcsány Ferenc nyilván úgy érzi – még az október 23-i véres események után is, vagy talán pont azért -, hogy hatalma teljében van. Tárgyalások helyett inkább a gyülekezési törvény szigorításával foglalkozik.

A kongresszus elhatározta, hogy megújítja a párt szerkezeti felépítését, és jelentősen javít civil kapcsolatain. Az MSZP általában is a civil szféra felé szeretne fordulni, segíteni a helyi kezdeményezéseket, s teret hódítani a kistelepüléseken. Ami azért meglepetés, mert a kistelepüléseket már halálra ítélte a szocialista kormány, amikor beszüntette a kispostákat, vasútvonalakat számolt fel és bezárta a kisiskolákat.

A szerkezeti változások legfontosabbika azonban az lesz, hogy Gyurcsány a párt jövő februári tisztújító kongresszusán szeretné megszerezni az MSZP elnöki címét is. A hatalomkoncentráló szándék indoka az, hogy nem helyezhető a párt gyámsága alá a kormány és a kormányfő. Meg hogy a párt elnöke az MSZP politikájának egyes számú megtestesítője. Nem járhat külön politikai utakon a párt és a kormány. Gyurcsány Ferenc a köztársasági elnök figyelmeztetéseit sem veszi komolyan. Pedig tudnia kell arról a nyílt levélről, amit többek között Hankiss Elemér, Lányi András és Gazsó Ferenc is aláírt. Az a Gazsó Ferenc, aki az MSZP Társadalompolitikai tagozatának tiszteletbeli elnöke. Ők képezik annak a 20 fős értelmiségi csoportnak a magvát, amely kezdeményezi az Országos Civil Fórum létrehozását.

Az egyesület, amely az október 23-i brutális rendőri fellépés miatt emelte fel a szavát, tiltakozó megemlékezést hívott össze november 3-án délután négy órára a budapesti Madách térre. Vajon azt is szétverik?

Kérdés, merre kanyarodnak majd a belpolitikai események jövő februárig, illetve, hogy miféle nyomás nehezedik majd külföldről, különösen Brüsszel irányából Gyurcsány Ferencre. És kérdés az is, hogy a februári kongresszus még akkor is a keménykezű, biztos vezetőt lát-e majd benne, vagy egy kapkodó szerencselovagot.

Tény, hogy a kormány gondoskodni kíván a vesztesekről is. Az önkormányzati választásokon sokan elveszítették jól fizető polgármesteri széküket, képviselői, bizottsági posztjukat, illetve az MSZP-s önkormányzatoktól kapott, jól fizető állásukat. Egyes számítások szerint ez a tábor körülbelül 2400-2800 tagot számlál. A kormány nemrég szabályozta azt a törvényt, amelynek értelmében a leváltott polgármesterek, képviselők egy része – korukat, hivatali idejüket számítva – közszolgálati járadékot kaphat. De vajon elég lesz ez a csalódottaknak?

S. F.