Budapest fuldoklik a portól. Elegendő csak megnézni, mi történik akkor, ha egy autó a villamos sínekre téved a Belvárosban, s ott hajt egy darabig. Ködszerű porfelhő emelkedik a magasba utána, de olyan sűrű, hogy a kocsi rendszámát sem lehet leolvasni. Nem jobb a helyzet a külső kerületekben sem. Nemcsak a járdák porosak, de a házak falán és a falak tövében is vastagon ül a por. Nem kell oda szél, ezt a jellegzetesen finom port még a kisebb szellők is képesek felkavarni.

Nagyon kevés szó esik a környezetvédelemről általában, még kevesebb a levegő minőségéről, a port pedig kifejezetten csend övezi. Jóllehet, ez az egyik legveszélyesebb és legagresszívebb környezetszennyező anyag.

Dubniczky Gyula, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség osztályvezetője a levegőben előforduló szennyező anyagok közül a port a harmadik helyre sorolja. A környezetvédelmi szakemberek két porfajtát különböztetnek meg a nemzetközi szabvány szerint. Ezek közül az egyik a 10 mikrométeres és ennél kisebb szemcsékből álló por, amelyből Budapesten 2558 tonna keletkezett a 2002-es esztendőben.

A másik az úgynevezett 2,5 mikrométeres szemcsenagyságú finom por vagy láthatatlan por, amelyet az előbbi, vagyis a 10-es kategórián belül mérnek a szakemberek, noha a környezetvédő szervezetek szerint ezt külön is mérni kellene. A 2,5-ös – nemzetközi jelölése PM2.5 – por ugyanis olyan finom eloszlású, hogy áthatol az élő sejt falán is. A Levegő Munkacsoport szerint a kutatások kimutatták azt is, hogy ha a PM2.5-ös por az emberi szervezetbe, például a tüdő vagy a hörgők sejtjeibe jut, lehetetlen eltávolítani onnan.

Hogy mennyire nagy a baj Budapesten, azt mutatják a legfrissebb mérési eredmények. Az EU előírásai szerint egy-egy településen évente csupán 35 napon át haladhatják meg a mérési eredmények a nemzetközileg engedélyezett határértéket. Budapesten a Baross téren például csak idén már márciusban elérkezett a 36. határérték fölötti nap.

Tavaly egyébként 142 napon mértek határérték fölötti porkoncentrációt ugyanitt. A tapasztalatok szerint különösen szennyezettnek számít például a Széna tér is, vagy ami megdöbbentő: a XIII. kerületi Honvéd telepen, azaz a Honvéd SE kiterjedt sportkomplexumának területén 2004-ben 107 napon át mértek határérték feletti koncentrációt.

Eltűnt a zöld

Nagy kérdés, honnan kerül a fővárosba, hogyan keletkezik ez a hatalmas mennyiségű por. A Levegő Munkacsoport kimutatása szerint a közúti közlekedés a fő bűnös. Itt elsősorban az aszfaltfelület, valamint a járművek gumikopásából keletkezik por, de sok port, pontosabban kormot termelnek a dízelmotorok is. Bizonyos nyugati gépkocsikat a vásárló kérésére már felszerelnek megfelelő szűrővel, a hozzánk kerülő modellek zöme azonban nem kap ilyet.

Nincs ehhez semmiféle ösztönző erő. Ausztriában például levonhatják az adójukból a beszerelt szűrőt az autósok, más országokban pedig 300 eurós büntetést fizetnek azok, akiknek nincs koromszűrő a dízelkocsijukban, és ezért újra és újra megbírságolhatja őket a rendőr. A közlekedés 2002-ben 1854 tonna port termelt a fővárosban. A következő bűnös a lakossági fűtés. A háztartásokból származó por mennyisége 379 tonna volt. Ez kevesebb is lehetne, több szakmai dokumentum is megemlíti, hogy a távfűtőművek után a háztartásokat is kötelezni kellene valamilyen szűrőberendezés felszerelésére. Erre olyan állami programot kellene kidolgozni, amelyik anyagilag is segíti a háztartásokat a szűrő felszerelésben.

Demszky Gábor városvezetése azonban semmiféle tervet sem készített erre. A lakossági fűtést az ipar követi a sorban a maga 320 tonnányi éves porkibocsátásával. Dubniczky Gyula elmondta, korábban sokkal magasabb volt ez az érték, csakhogy jelentősen csökkent a fővárosi üzemek száma, s ezzel egyidejűleg szigorodott a környezetvédelmi ellenőrzésük is.

A felügyelőségnek – amely az ipari porszennyezéssel foglalkozik – évek óta nem kellett már bírságot szabnia, bár most – annyi idő után – megint rákényszerül. A csömöri tűz miatt…

Rendkívül beszédesek azok a statisztikák és grafikonok, amelyek a főváros porszennyezettségének eloszlását mutatják. A legfertőzöttebb természetesen a város centruma, de ez nemcsak a pesti oldalon található hagyományos belvárosra értendő, hanem az ahhoz kapcsolódó budai részekre is. Budán a Széna tér az egyik legszennyezettebb pont, de a Margit körúton sem tanácsos napközben ablakot nyitni.

Tény egyébként, hogy a Moszkva tér-Gellért tér-Móricz Zsigmond körtér vonalán belüli terület napjainkra kifejezetten belvárosi jellegűvé vált, már ami a forgalom sűrűségét – s az ebből származó pormennyiséget – illeti. Abban, hogy olyan nagy Budapesten a por koncentrációja, komoly szerepe jut a városi zöldterületek évek óta tartó, erőszakos csökkentésének.

Az elmúlt 15 esztendőben beépült a fővárosi zöldterületek kétharmad része. Ráadásul a beépítések miatt erősen megtört a Budapestet övező zöld gyűrű is. Márpedig a növényzet megfogja a port, sőt a finom port be is engedi a leveleibe a pórusain keresztül.

Dr. Endrédy István, a Fővárosi Közgyűlés Várostervezési és Városképvédelmi Bizottságának Fidesz-MDKSZ-es elnöke szerint a vizsgálatok bebizonyították, hogy az út mentén telepített sűrű sövény a keletkező por 70 százalékát is képes megkötni. A politikus úgy véli, a Demszky-féle városvezetés azonban csak a profitot tartja fontosnak. Jól mutatja ezt az is, hogy az eltelt 15 évben semmiféle jelentősebb célt nem állított maga elé. Minden erejével ellenezte a világkiállítást, majd az olimpia ötletét is. Mérték nélkül segítette azonban a bevásárlócsarnokok és üzletközpontok letelepedését. Főként a zöld területek rovására. A Széna téren is egy park helyére épült a Mamut üzletközpont.

Dr. Endrédy István szerint nagy gond az is, hogy a beruházók sokkal jobban szeretik a zöldmezős építkezéseket, mint az úgynevezett barnamezősöket. A barnamezős övezet ugyanis valamilyen régi, üzemen kívül helyezett gyárat, ipari környezetet jelent, ahová elvileg ugyanúgy fel lehet építeni egy bevásárlóközpontot, mint egy park helyére, csakhogy megnöveli a költségeket a bontás és a bontott anyag elszállítása. Tetézi a bajt, vagyis az adott környék porszennyezettségét, hogy a bevásárlóközpontok körül óriási a gépjárműforgalom.

Dr. Endrédy István hozzátette, nemcsak a zöld területek, de a különböző kisebb klubok sporttelepei, nagy füves focipályái is sorra épülnek be. Példa erre a Ganz-Mávag SE egykori, Kőbányai úti sporttelepe, ahol éppen most folyik a beépítés, de például Kelenföldön a 6-os út mellett az egykori Keltex SE füves focipályáját is feldúlták, szemmel láthatólag valamilyen nagyobb épületnek készítik elő a helyet.

Át a sejtfalon

A por főként azért olyan veszélyes az emberi szervezetre, mert a legkülönfélébb szennyező anyagok rakódnak a szemcséire, s ezeket továbbszállítja, adott esetben egyenesen az emberi szervezetbe. És nem kell sok a bajhoz. Van olyan, a járművek kipufogójából származó szennyező anyag, amelynek már egyetlen molekulája is rákkeltő lehet. Egyébként mérésekkel is bizonyították a szakemberek, hogy a daganatos betegségeket okozó szennyező anyagok 20 százaléka a levegőből kerül az emberek szervezetébe.

Európában átlag 300 ezren halnak meg évente a por miatt. Magyarországon ez több mint évi 1800 halálesetet jelent. Kimutatták azt is, hogy a magas porkoncentráció miatt a magyar emberek amúgy is drámaian alacsony átlagéletkora egy évvel csökkent. Nemzetközi összehasonlításban egyébként a Benelux államok területe, Észak-Magyarország és az olaszországi Pó-síkság a legporosabb egész Európában.

A por ráadásul súlyosbítja a parlagfűvirágzásból adódó veszélyeket. A Levegő Munkacsoport környezetvédő szervezet szerint, ha a pollenrészecskék különböző vegyületekkel találkoznak a porszemek felületén, akkor reakcióba lépnek egymással, s új, igen agresszív vegyületekké alakulnak. Ez okozza aztán a rendkívül heves allergiás tüneteket az emberek jelentős részénél. Arról nem is beszélve, hogy a poros, szennyezett levegőben növekedő növények eleve agresszívabb polleneket termelnek és szórnak szét. Nem véletlen, hogy a magas PM10-es porkoncentráció miatt rohamosan növekszik az asztmás és a rákos betegek száma a fővárosban, állapította meg egyik írásos összegzésében a Levegő Munkacsoport.

Dr. Endrédy István hozzátette, hogy a por sajnos az utcán közlekedő kisebb gyerekeket veszélyezteti a leginkább, de rendkívül komoly veszélyt jelent az autósokra is. A modern kocsiba szerelt klímaberendezések sem képesek ezt a veszélyt elhárítani, képtelenek kiszűrni ugyanis a PM10-es és annál finomabb, tehát a még veszélyesebb PM2.5 finom port. Szakemberek kísérletekkel bizonyították, hogy a nyári melegben – amikor általában lehúzott ablakkal közlekednek a személygépkocsik – az utastérben a megengedett határérték többszörösére növekszik a porkoncentráció.

De azokat is veszély fenyegeti a por miatt, akik – éppen az egészségesebb életmód jegyében – kerékpárra pattannak. Sokan ugyanis nem viselnek semmiféle maszkot sem, amikor végigkarikáznak a forgalmasabb budapesti utcákon, tette hozzá dr. Endrédy István. Ráadásul az igazán finom eloszlású PM2.5-ös por részecskéi könnyedén áthatolnak a maszkok szűrőrétegén, hiszen nekik a sejtfal sem jelent akadályt. Jól látható tehát, hogy a por csökkentése főként nem esztétikai, hanem egészségügyi kérdés lenne.

Évente 30-35 ezer ember hal meg Magyarországon daganatos betegségben, a Fővárosi Önkormányzat összegző adatai szerint pedig a hetven évet sem éri el a budapesti férfiak és nők átlagéletkora akkor, amikor Nyugaton a várható élettartam már nyolcvan év fölött jár.

City, kocsik nélkül

– Arra, hogy miként is kellene portalanítani Budapestet, több ötlet és elmélet is létezik. Ráadásul egyik sem zárja ki a másikat, tehát együtt kellene alkalmazni őket – mondta dr. Endrédy István. Jóllehet mindennek alig van nyoma a Demszky Gábor-féle városvezetés által összeállított budapesti településszerkezeti tervben.

A dokumentumot több mint négy oldalon keresztül kritizálta Kolber István, a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter is. Kolber István leírja, hogy a terv feszített tempójú beépítési koncepciója miatt tovább növekedne a környezeti ártalmakat okozó forgalom. Vagyis ellehetetlenülne a tömegközlekedés, ami az autók számának növekedéséhez vezetne.

A miniszter megállapítja, hogy nemzetközi összehasonlításban is igen kevés a fővárosban a park és az erdő, és rohamosan csökkennek a még meglévő zöld területek is. És mit írt volna Kolber úr akkor, ha nem kötelezi a koalíciós udvariasság Demszkyvel szemben…

Különben dr. Endrédy István is a beépítések ésszerűsítését, a parkok és a meglévő erdők, ligetek megkímélését, sőt lehetséges növelésüket sürgeti. Javaslatot tett a házfalak zöld növényzettel való befuttatására is, ahol erre lehetőség van. Ugyancsak fontos lenne utcai sövények telepítése is. Ezekkel ugyanolyan jól meg lehetne óvni a járdákat a parkoló autóktól, mint a sokkal drágább fémoszlopokkal. A nemzetközi szabványok csupán 5 Celsius-fokos hőmérséklet-különbséget engednek meg egy-egy település részei között. Márpedig Budapesten számos olyan hősziget van, ahol a különbség jóval nagyobb, s így tovább növekszik a porral telített levegő áramlása.

Dr. Endrédy István éppen ezért a belvárosi házak udvarába is minél több zöld növényzetet javasol a sivár beton vagy aszfalt helyett. A másik eszköz az utcák tisztítása, pontosabban locsolása lenne. Még az 1970-es években is nagy locsoló flottája volt a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt.-nek, ez mára néhány gépkocsira apadt. Ezek az autók is általában csak a Kiskörutat locsolják, ennyit költ a portalanításra pillanatnyilag Demszky Gábor és környezete. Ráadásul ezek a kocsik a ritka alkalmakkor is drága ivóvízzel tisztítják az utcát.

Dubniczky Gyula elmondta, Párizsban minimális a porszennyezés. Ott a városi önkormányzat minden hajnalban lemosatja a nagyváros utcáit, méghozzá a Szajna vizével. Ez azonban Budapesten a Duna elképesztő mértékű szennyezettsége miatt megoldhatatlan. A kilocsolt víz felszáradva olyan bűzt árasztana, amit aligha viselnének el a Belváros lakói.

Mindezzel együtt sem mondhat le azonban a locsolásról – legalábbis hosszú távon nem – a főváros. Magyarországon is folyamatosan emelkedik az átlaghőmérséklet, s csökken az évi csapadék mennyisége, megindult az ország elsivatagosodása. Ez sajnos tovább növeli a porképződést minden hazai nagyvárosban, de legfőképpen Budapesten. A Levegő Munkacsoport szerint is az egyik legjobb megoldás a locsolás lenne, de a drága víz mellett az is gondot jelent, hogy ma már nincsenek házmesterek, akik reggelenként végigveretnék a járdákat a régről ismert fekete gumislagokból.

Ezek a slagok egyébként még az 1970-es években is a házmesterek kelléktárának jellegzetes és elengedhetetlen részei voltak. A szervezet gyakran hivatkozik egy másik megoldásra is, amit Róma városatyái vezettek be. Ott délelőtt csak a páros, délután csak a páratlan rendszámú autók közlekedhetnek. Mindez semmi ahhoz képest, amit London vezetése tett. Ott egész egyszerűen kitiltották a város központjából az autókat. Csak a jellegzetes emeletes buszok és a földalatti – még véletlenül sem nevezik metrónak – maradt az egyetlen közlekedési eszköz. Üzletemberek is így utaznak a Citybe soros tárgyalásaikra.

A Levegő Munkacsoport szerint – megfelelő felvilágosító munka mellett – a budapesti közvélemény is elfogadná a forgalomkorlátozást. Dubniczky Gyula viszont úgy vélte, első lépésben elegendő lenne az is, ha kitiltanák a dízel üzemű kocsikat a belvárosi forgalomból, mivel tízszer több kormot bocsátanak ki, mint a benzin üzeműek, vagy korlátoznák a legzsúfoltabb csomópontok forgalmát.

Dubniczky Gyula hozzátette, jó ötlet volt az úgynevezett P+R-rendszer létrehozása (parkolj és utazz tovább), de nem építették meg hozzá a nagy, városszéli parkolókat, nem bővítették a tömegközlekedési hálózatot sem. Nyugat-Európában napjainkban 450 autó esik ezer lakosra, hazánkban ma még csak 300. Azt sem nehéz kitalálni, hogy egy ideig még a behozott személygépkocsik jelentős része régebbi, azaz szűrő nélküli, Nyugatról „levetett” modell lesz.

Tehetett volna az ügyben valamit Demszky Gábor is, elegendő lett volna, ha csak a porszennyezés következtében megbetegedő és elhalálozó emberekre gondol. Külföldi szakemberek, a fővárost átvilágító amerikai menedzserek sem értették, miért erőlteti Demszky Budapesten a világ legdrágább metróvonalának megépítését. Nem a metróval van a baj, mondják, hanem azzal, hogy az orosz államadósságból simán elkészülhetett volna ugyanez a vonal. Méghozzá elfogadható technikai színvonalon, mert azért azt már ne vitassuk el az oroszoktól, hogy értenek a metróhoz. Azokból a százmilliárdokból pedig, amit saját, gumikerekű luxusmetrójára tett félre Demszky Gábor és a városvezetés, portalanítani, parkosítani kellene, hogy a tömegközlekedés fejlesztéséről meg az ésszerű forgalomszervezésről már ne is beszéljünk.

Ami pedig a porszennyezés miatt évente elhalálozó 1800 embert illeti… élhettek volna még ma is, ha nincs Demszky Gábor, s ha nincsenek még mindig oly sokan hozzá hasonlók.