A hegyen épült ország

A keresztény szabadságról Orbán Viktor a tusnádfürdői táborban még viszonylag röviden, néhány mondatban emlékezett meg. A keresztény szabadság szerinte arra törekszik, hogy megőrizzen mindent, amit a liberálisok elhanyagolnak és megvetnek. Világunkban kétféle támadás folyik a keresztény szabadság ellen. Az egyik, hogy Nyugaton feladják a keresztény kultúrát, a másik pedig a migráció, amely megsemmisítené a keresztény szabadságot. Orbán Viktor Tusnádfürdőn arra emlékeztetett: az előttünk álló tizenöt évben az a küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel, mert Magyarországot csak így tudjuk megerősíteni.

Megbillent világrend

A keresztény értelmiségiek előtt Orbán Viktor jobban is kifejtette mondandóját. „Ne féljünk kimondani, hiszen már mindenki látja: Magyarország a hegyen épült város, és köztudott, hogy azt nem lehet elrejteni. Nőjünk fel ehhez a küldetéshez, teremtsük meg magunknak és mutassuk meg a világnak, milyen is az igazi, mély és magasabb rendű élet, amelyet a keresztény szabadság eszményére építettünk” – mondta a miniszterelnök. Szerinte Magyarországon létrejött egy új állam- és politikaelméleti modell, egy sajátos kereszténydemokrata állam.

Orbán Viktor beszélt a liberális és a keresztény szabadság közti különbségekről. Míg az előbbi szerint mindent szabad, ami a másik szabadságát nem sérti, addig az utóbbi tanítása szerint amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, azt te se tedd másokkal. A liberális szabadság szerint az egyéni teljesítmény magánügy, nem eshet a közösség erkölcsi megítélése alá; a keresztény szabadság szerint viszont az az egyéni teljesítmény érdemel elismerést, amely a közösség javát is szolgálja: öngondoskodás és munka, saját egzisztencia megteremtésére való képesség, tanulás, egészséges életmód, adófizetés, családalapítás, gyermeknevelés, a nemzet dolgaiban és történelmében való eligazodás képessége, a nemzet önreflexiójában való részvétel – fejtette ki.

Azt is mondta, hogy a liberális szabadság álláspontja szerint a liberális demokráciáknak a liberális internacionalizmus jegyében végül össze kell olvadniuk, e világkormány európai pillére pedig az Európai Unió lenne, összekapcsolódva „a Clinton-, Soros-féle Egyesült Államokkal”. „Ez volna a kizárólag a józan észre épülő liberális birodalom, amelyet már Immanuel Kant német filozófus is javasolt”, fűzte hozzá. Ezzel szemben a keresztény szabadság azt tanítja – mutatott rá –, hogy a nemzetek szabadok, nem kényszeríthetők egy globális kormányzás törvényei alá, a birodalmak szükségszerűen elnyomják a nemzeteket, ezért veszélyesek, nem kívánatosak.

Noha ma még liberális korszellem uralkodik, a világrend megbillent, geopolitikai átrendeződés és technikai forradalom megy végbe. Az európai civilizáció döntő változás előtt áll, a liberális szabadságra épülő demokráciák pedig nem tudnak többé értelmet adni a kontinensnek, mondta, jelezve: a kereszténydemokrata válasza az új helyzetre az, hogy Európának világos civilizációs küldetése van, újra és újra meg kell alkotnia a keresztény szabadságot.

XXI. századi válaszok?

A miniszterelnök gondolatait továbbfűzve elsőként az jut eszünkbe, hogy a szabadság mibenlétéről az emberiség a legrégibb időktől fogva töpreng. A szabadság hiányáról és a szabadság korlátozásáról egyszerre gondolkodni azonban jellegzetes XX. századi eljárás; ha az elmúlt négy nemzedéket sújtó borzalmakra emlékezünk, megérthetjük ezt a furcsa metamorfózist. A XX. század végére a liberális demokrácia világszerte győzelmet aratott, ezért az eredeti küldetésétől eltért, romboló és kártékony liberalizmushoz szükséges mérni saját, illiberális szabadságfogalmunkat. Orbán Viktor megértette ezt, ezért vázolja röviden a liberális előzményt, majd fejti ki, hogy a megújult, de régi elvekből táplálkozó keresztény szabadsággal esélyt kapunk a XXI. században.

A katolikus szabadságfogalomról könyvtárnyi tanulmány, munka született, mi csak emeljünk ki néhány eredeti gondolatot, amely párhuzamba állítható a miniszterelnök szabadságképével. A katolikus tanítás szerint a keresztény szabadság lényegében abban áll, hogy az egyén teljesen szabad az igazság keresésében, így lehetővé válik számára annak megtalálása. Az is fontos azonban, hogy a keresztény szabadsága az isteni teremtésre mutat vissza: az ember nem a maga által megteremtett térben szabad, hanem az isteni gondviselés juttatta el neki a szabadság lehetőségét.

A protestáns szabadságfogalommal még közelebb kerülünk Orbán Viktor mondandójának megértéséhez. Luther Márton 1520-ban írta A keresztény ember szabadságáról című munkáját, amely megigazulási élménye alapján a protestáns erkölcstan új alapjait fektette le. Luther híres paradoxona – „A keresztyén ember szabad ura mindennek, és nincs alávetve senkinek. A keresztyén ember készséges szolgája mindennek, és alá van vetve mindenkinek” – nem más, mint annak a javaslata, hogy a hit segítségével mindkét pozíciót betölthetjük egy időben. Amikor pedig Luther a szeretet erejéről beszél, valóságos ikergondolatát adja az Orbán Viktor által elmondottaknak. Ha ugyanis a szeretet és az összefogás erejét hangsúlyozó miniszterelnöki mondatra gondolunk, akkor egészen világosan áll előttünk a párhuzam.

A keresztény szabadság lutheri értelmezése voltaképpen visszatérés az ősforráshoz. Azonban a szabadságnak nemcsak a keresztény, de a liberális értelmezése is Jézus tanításaiból származtatja magát, még akkor is, ha erről a mai liberálisoknak fogalmuk sincs. Figyelemre méltó, amit Wolfhart Pannenberg evangélikus teológus ír a keresztény szabadság protestáns értelmezéséről és a korai liberalizmus kapcsolatáról: „A keresztény szabadság gondolata a reformáció révén érvényesült az újkorban, s ez általában az újkori szabadságfogalom fejlődésének történelmi kiindulópontjává és az állampolgári szabadságjogok megfogalmazásának katalizátorává lett, ahogy a XVII. század angol forradalmában és a korai amerikai alkotmány megszövegezésénél történt. Az újkori szabadsággondolat további fejlődése során azonban többé-kevésbé feledésbe merültek ennek a szabadságnak keresztény alapjai, amelyek a »keresztény szabadság« reformációs gondolatában még elevenek voltak.”

Vagyis a liberális szabadságmegfogalmazás keresztény eredetű, pontosabban protestáns hatásra született meg, de a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszava mögött viszonylag gyorsan elhalványult az evangéliumi előzmény. A racionalizmussal és a felvilágosodással a szabadságeszmény fokozatosan átalakul: Rousseau-nál, Millnél és a többieknél szilárd ideológiai keretbe ágyazva leginkább az individuális szerepkörre szabottan jelenik meg. Éppen ezért van igaza Orbán Viktornak, amikor ma már kétfajta szabadság­eszményt érzékel, és a keresztény válasz mellett tör lándzsát, amely autentikusabb, teljesebb a liberálisnál, hiszen nemcsak az egyén jogairól, de a közösségekről is, tehát az élet teljességéről rendelkezik.

Kalauz, mindenkinek

Orbán Viktor javaslatainak természetesen nemcsak a keresztény teológiában, hanem a politikatudományban is van értelmezhetősége. Az alapvetést, hogy a politikusnak minél szélesebbre kell tárnia a kapukat, hogy befogadó és nem kijelentő értelmű mondatokkal kell operálnia, a miniszterelnök természetesen nagyon jól tudja. A keresztény szabadság eszméjéhez az is odaszegődhet, aki nem keresztény, vagy nem gyakorolja a hitét, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem hitbéli, hanem magatartásbeli alapon is támogatható az elképzelés. Akárcsak az általános európai etikához, amely az antik és a keresztény felfogás ötvözete, ehhez is könnyű kapcsolódnia bárkinek, aki elfogadja, hogy Európa jóval több egy gazdasági övezetnél.

A miniszterelnök szemmel látható törekvése, hogy az európai kereszténydemokráciának új arcot, új értelmezést adjon, láthatóan máris sikeres. Következtethetünk erre a riadt csöndből, amely javaslatát körülöleli. Pedig éppen a szemünk előtt épül a magyar út legújabb szakasza, az út, amelyre lépve igazán magunk lehetünk, emberi méltóságunkat, sajátosságainkat tiszteletben tartva, közösségben, egyetértésben.

Mások a keresztény szabadságról

„Azok, akik ma liberálisnak nevezik magukat, eszmeiségük eredeti értékeit is feledik, az emberről és a társadalomról alkotott képük eltorzult, és ezt a képet mások szabadságával mit sem törődve erőltetik rá mindenkire. A »keresztény szabadság« ezzel szemben olyan világot jelöl, ahol az ember természetével összhangban lévő keresztény emberkép érvényesül, és ahol a nemzeti értékeket és hagyományokat tiszteletben tartják.”
(Harrach Péter)

„A közép-európai keresztény szabadságmodell a legkevésbé sem kíván konfrontatív lenni, hanem meg kívánja őrizni a saját identitását, miközben megadja a jogot másoknak, hogy a saját identitásukat érvényesítsék, ha az a liberális demokrácia, akkor azt.”
(Fricz Tamás)

„A keresztény szabadság a keresztény ember számára arról szól, hogy azt tegye, amit szeretne, hogy mások tegyenek vele. Ez a keresztény szabadság kell akkor is, amikor gyermeket vállalunk, vagy családot alapítunk.”
(Novák Katalin)

„A keresztényi szabadság a magukat a hazával azonosító tolvajok hitének fundamentuma. A nagyobb lopás nagyobb szabadság. A tolvajok meg egyre keresztényibbek. Ha többet lopsz, jobb keresztény vagy.”
(Gyurcsány Ferenc)