Lezsák Sándor: Vissza kell állítani a hagyományos iskolát

Ha folytatódik az elmúlt négy esztendő, akkor az iskola világa maradandó sérüléseket szenved, és jövőnk szempontjából ez végzetes lehet. A neoliberális következményektől, a parttalan, és romboló szabadosságtól beteg az amerikai s az amerikanizált nyugat-európai iskolák tömege. A Klebelsberg-program visszatér az eredeti, hagyományos, a lelki egészséget biztosító neveléshez, oktatáshoz. Csak ez formálhat nemzetben gondolkodó, és a nemzet jövője érdekében cselekvő magyarokat – nyilatkozta a Demokratának Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum Egyesület elnöke.

– A negyedik ciklusban a Magyar Demokrata Fórum is a kereszténydemokraták és a kisgazdák sorsára jutott – a nemzeti oldal újabb osztódása újfent a baloldalnak kedvez. Önök viszont meglepően gyorsan cselekedtek. Megalapították a Nemzeti Fórum Egyesületet, és szövetségre léptek a Fidesszel. Miért volt fontos a gyors megegyezés?

– Minden egyes cselekvő közéleti ember, minden jó gondolat, és minden jól fölhasznált óra a végső számadásnál sorsdöntő lehet. Bűn lett volna veszni hagyni az MDF környezetében megszerveződött élő kapcsolatrendszert, és azt a sokrétű ismeretet, amit az országjárások során gyűjtöttünk be a nép valós gondjairól. Nem hagyhattuk, hogy áldozatul essünk egy politikai hisztinek a párton belüli csatározások oltárán. Azért szerveztük meg az egyesületet, hogy a közel két évtized alatt felhalmozott tudást és kapcsolatrendszert a nemzetet valóban szolgáló szövetségi politika mögé állíthassuk. Egy esztendővel ezelőtt, amikor a Parlament felsőházi termében szakmai konferenciát szerveztünk a nemzet, nemzettudat, globalizáció témakörében, már bizonyítottuk, hogy rendelkezünk programalkotó képességgel, szakemberekkel. Ezért kellett megszerveznünk a Nemzeti Fórumot és megegyeznünk a Szövetséggel.

– A Dávid Ibolya fémjelezte MDF pártvezetés azzal vádolta a kizárt képviselőket, hogy engedtek a Fidesz nyomásának, amivel a párt beolvadását akarták elősegíteni. Ezzel nem őt igazolták?

– Nem volt semmiféle kényszer a beolvadásra vagy felszívódásra. A Nemzeti Fórum meg tudta őrizni eredeti arculatát ebben a sokszínű Szövetségben, sőt vannak színek, amelyeket képesek voltunk erősíteni. Egy év alatt a fórum nemcsak megszervezte az ország megyei és választókerületi szervezeteit, de a Fidesszel és a szövetségesekkel történt egyeztetések során közös programot is alkotott. Orbán Viktorral, Navracsics Tiborral, Mikola Istvánnal és másokkal, olyan egyeztető mechanizmus részesei voltunk az elmúlt esztendőben, amely leginkább egy választás utáni koalíciós egyeztetéshez hasonlított, csak jóval nyugodtabb körülmények között zajlott. A gyakorlat ugyanis az, hogy a győztes párt megbízást kap kormányalakításra a köztársasági elnöktől. Ilyenkor gyorsan kell cselekedni, ezért a koalíciós tárgyalásokon az addig külön hirdetett programokat össze kell fésülni, ami általában a programok sérülésével jár, ugyanakkor jó hivatkozási alap a pártoknak, hogy megmagyarázzák választóiknak, miért nem a kampányban hirdetett vonzó programjaikat valósítják meg kormányra jutáskor. Most majd nem lehet erre hivatkozni. A cselekvő nemzet programja elkészült. Sikeres választás esetén ez lesz a szövetségi Orbán-kormány programja. Részt vettünk ebben a munkában, így felelősséget vállalunk érte.

– Amit mond, bölcsességre és politikai tisztánlátásra vall, de mi volt a csábító a Szövetség számára a Nemzeti Fórumban?

– Egyrészt Lakitelek az az országos szellemi erőtér és kapcsolatrendszer, amely hitében, erkölcsében, a nemzet iránti elkötelezettségében és cselekvő akaratban rendíthetetlen maradt. Másrészt az MDF-ből 2004-ben bűncselekmény útján kizárt és a törvénytelen kizárások miatt tiltakozásul kivált képviselőinket egyéniben, igen nagy szavazataránnyal választották meg 2002-ben, többségüket már az első fordulóban. Minden pártnak fontos, hogy minél több, úgynevezett „biztos befutója” legyen, mert ez akár a választások végkimenetelét is befolyásolhatja. Meggyőződésem, hogy ezek a népszerű képviselőink képesek voltak megőrizni a választóik bizalmát, és ez mindenképpen erősíti a szövetséget. Ezen kívül az ország minden részéből és minden szakterületről kitűnő szakembereink vannak, akikkel képesek leszünk segíteni a szövetségi program megvalósítását.

– Egy hete adták át oktatáspolitikai koncepciójukat, a Klebelsberg-programot a polgári kormány oktatási miniszterének, Pálinkás József úrnak, erre gondol?

– Nem csak erre, habár valóban ez az egyik legfontosabb programunk. Ehhez viszont szorosan kötődik a vidékfejlesztési koncepciónk, amit szintén sikerült beilleszteti a Szövetség programjába, és nem hagyhatom szó nélkül az egészségpolitikai egyeztetésekben való részvételünket, vagy a Kárpát-medencei, illetve a nyugati diaszpórában élő magyarság érdekében kidolgozott javaslatainkat sem. Ez utóbbi területen talán a Fórumnak van a legkiterjedtebb és legrégebbi eleven kapcsolata.

– Mi a leglényegesebb eleme a Klebelsberg-programnak?

– Ez a program a tanügy teljes területét átfogja. Az óvodákat leszámítva, ahová még nem gyűrűzött be annyira a neoliberális rombolás, minden oktatási szinten alapvető, és súlyos válságjelek vannak. A Klebelsberg-program lényege, hogy egyértelművé tegyük az oktatás állami finanszírozási rendszerét. A normatíva helyett a vegyes, illetve feladatfinanszírozásra kell áttérni. Egy kistelepülési iskolának annyi állami támogatást kell juttatni, amennyi legalább az óvoda és az alsó tagozat zavartalan működéséhez szükséges. Ha ugyanis csak a gyermekenkénti normatívát kapják, a kistelepülések iskolái szükségszerűen tönkremennek, hiszen ötven gyereknél is ugyanúgy ki kell fizetni a fűtést, a világítást, a munkabért, mint száz, százötven gyerek mellett, és egyértelmű, hogy ahol csökken a tanulólétszám, ott előbb-utóbb finanszírozási gondok adódnak. A tanulólétszám csökkenésének az is oka, hogy a nagyobb települések rákényszerülnek a „gyerekrablásra”, hiszen minden iskolába csábított gyerek növeli az állami támogatást. Megengedhetetlen, hogy egy ilyen piacosított szemlélet következtében tönkremenjen az ország iskolahálózata, hiszen az iskolák többsége kisiskola. Az iskola léte vagy nem léte meghatározza a falu jövőjét. Az a település, ahol bezár az iskola, onnan elmennek a tanárok, később a szülők is, és előbb csak vegetál, majd elnéptelenedik. Miközben a városokban egyre zsúfoltabbak lesznek az iskolák, így kevesebb figyelem, kevesebb törődés, és kevesebb szeretet jut a gyermeknek. Ez nemcsak XXI. századi falurombolás, de lélekrombolás is. A hangzatos esélyegyenlőség kudarca, annak megcsúfolása. Nem egy iskola falára ki lehetne tenni a táblát, hogy gr. Klebelsberg Kunó oktatási miniszter felépítette, Magyar Bálint oktatási miniszter pedig valós indok nélkül lerombolta. Lényeges eleme még a Klebelsberg-programnak, hogy a pedagógusok közvetlenül az államkincstártól kapják meg jövedelmüket. Ne fordulhasson többet elő, hogy az éppen regnáló kormányzat például felemeli a tanárok bérét, de a pénzt nem adja oda az önkormányzatnak, hogy kifizethesse, és a tanárok hoppon maradnak, vagy hogy azért kelljen bezárni az iskolát, mert az elmaradt állami források miatt csődbe ment az önkormányzat. Az államnak száz százalékban fedeznie kell az iskolafenntartás költségeit.

– Hogyan javítaná a program a nevelés színvonalát?

– Kezdeném azzal, hogy folyamatosan csökkenteni kell a közoktatási törvényben meghatározott átlaglétszámot. A törvény lehetővé teszi a felső tagozatban akár a harmincon felüli osztálylétszámot. Még rendkívüli erőfeszítéssel is nehéz minőségi nevelőmunkát végezni egy ilyen zsúfolt osztályban. Azt akarjuk elérni, hogy az első ciklus végére legalább a kétharmadára csökkenjen a mai kötelezően előírt osztálylétszám felső határa. Csökkenteni kell a pedagógusok óraszámát is. Létszámtól függetlenül kell biztosítani minden önálló településen, településrészen legalább az óvoda és az iskola alsó tagozatának helyben történő működtetését. Sikeres választás esetén az új szövetségi Orbán-kormány megvalósítja Klebelsberg gondolatát: „Az iskola akkor van jó helyen, ha a gyerek gyalog is el tud menni az iskolába”.

– A minőségi nevelőmunkához nem elég a kisebb az osztálylétszám, erkölcstanra is szükség van, márpedig az erkölcs- és vallástant száműzték a liberális iskolából, mert magánügynek tartják. Visszateszik a tanrendbe?

– Ezt az oktatási törvényben kell rendezni. A keresztény Magyarországon teljesen természetes, hogy az erkölcsi értékrend a keresztény erkölcsi érték, vagy ha úgy tetszik, a tízparancsolat. Márton Áron így fogalmazott: azt mondjátok, hogy a keresztény tanítás, a vallás kiűzendő az iskolából, de akkor az ateizmust miért kötelező behozni az iskolába? Természetesnek tartom, hogy Szent István és Mindszenty országában a lelki egészséget szolgáló, a hagyományos keresztény erkölcsi értékrend legyen a meghatározó. Ehhez nem elég a hittan, az erkölcstan, ehhez az kell, hogy az iskolában feladatot vállaló pedagógus magatartásában, személyiségében tükröződjön ez az értékrend. A mai iskolát valami különös távolságtartás, már-már cinizmusba hajló magatartás jellemzi, amit a neoliberálisok világnézeti semlegességnek neveznek, pedig nem az, hanem vegytiszta ateizmus.

– No, de milyen pedagógusokat képez majd a bolognai rendszer jegyében szétvert tanárképzés?

– A bolognai rendszer fölülvizsgálatra szorul, ezt több országban felismerték már. A tanárképzést pedig, mint ahogyan ezt több uniós tagország is tette, ki kell venni a rendszerből. A magyar tanügynek van mihez visszanyúlnia, hiszen hagyományos rendszerével, és világhírű, kiváló elmék nevelésével bizonyította, hogy képes hatékony, művelt emberfőket adni a világnak és a hazának egyaránt.

– Ön jelképes személyisége a rendszerváltásnak, az ötödik választást éri meg politikusként. Nagyobb most a tét, mint máskor?

– Ha folytatódik az elmúlt négy esztendő, akkor az iskola világa maradandó sérüléseket szenved, és jövőnk szempontjából ez végzetes lehet. A neoliberális következményektől, a parttalan, és romboló szabadosságtól beteg az amerikai s az amerikanizált nyugat-európai iskolák tömege. A Klebelsberg-program visszatér az eredeti, hagyományos, a lelki egészséget biztosító neveléshez, oktatáshoz. Csak ez formálhat nemzetben gondolkodó, és a nemzet jövője érdekében cselekvő magyarokat.

Reiter Szilvia