– Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke önt kérte fel a szövetség nyugdíjas tagozatának megszervezésére. Minek köszönheti ezt a megtiszteltetést?

– Talán az lehet az egyik előzménye ennek, hogy 1998 októberében megalakult a polgári értékrend alapján szervezett Nyugdíjas Polgári Egyesület, amelynek röviddel ezután elnöke lettem. Komoly jelentősége volt a szervezet megalakulásában annak a kedvező fordulatnak, hogy ekkor már az Orbán Viktor vezette kormánykoalíció volt hatalmon. Egyébiránt nyugdíjas ügyvédként, 56-os rehabilitáltként, a széles körű helyi, valamint az országos kapcsolataimat felhasználva az egész országra kiterjedő szervezetet szándékoztam létrehozni. Sokat utaztam, jártam az országot, számomra az 1999-es év ezzel telt el. Nagy feladat volt, de 2000. február 11-én megalakíthattam az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesületet, amelynek működését hamar siker koronázta. Kezdetben az egyesület helyi szervezeteit a megyékben, városokban személyesen alapítottam meg. Azonban rövid idő alatt kiváló munkatársakra találtam, akik e tevékenységemet hatékonyan segítették, és segítik mind a mai napig. E közös munka eredményeként az elmúlt év elejére közel negyven helyi szervezet jött létre. Sajnos megfelelő működési támogatás hiányában, nem tudtuk elérni a tervezett 100-120 megalakítását. Rossz évünk volt a 2002-es, sajnos ez folytatódni látszik.

– Részt vettek a választási kampányban?

– Természetesen. Bár kihangsúlyoznám, hogy semmilyen kapcsolatot nem tartottam fenn a pártokkal. Először talán azáltal váltam országosan ismertté, amikor az MSZP és a miniszterelnök-jelöltje már a választás évét megelőzően egyre azt sulykolta a nyugdíjasoknak, hogy választási győzelmük esetén visszaadják nekik azt az 52 milliárd forintot, amit az Orbán-kormány elvett tőlük. Én azt az álláspontot képviseltem, hogy az elvett összeget visszaadni egyet jelent az eredeti állapot visszaállításával, azaz a 19 ezer forintot be kell építeni a nyugdíjalapba, másrészt csak azok kaphatják meg, akik 1998. december 31-én nyugdíjasok voltak, különben az MSZP ígérete csak kortesfogásként értékelhető. Vagyis hogy egy voks ellenértéke 19 ezer forint. Sajnos nem kaptam kellő támogatást ehhez a felvilágosító munkához, az eredmény közismert. Azok is megkapták a 19 ezer forintot, akik 1999. január elseje után mentek nyugdíjba, tehát a juttatás a szavazat jutalma volt. Pedig a hatályos kormányrendelet szerint az MSZP által ígért egyszeri szociális juttatás legalább két törvényt sért. Jogos kérdés, miként részesülhet ebben a juttatásban például az a nyugdíjas, akinek 100 ezer forintot meghaladó nyugdíja van. A szocialisták ígéreteit hosszasan lehetne sorolni, de mint mondják, más a párt választási ígérete és más kormányként teljesíteni azt.

– Most már mindenki megtapasztalhatta, hogy Medgyessy Péter a választások megnyeréséig volt szociálisan érzékeny. Csak az egyszeri alamizsnára figyeltek a nyugdíjasok?

– Sajnos igen. És az volt számomra a nem éppen örömteli, hogy mind kevesebben támogatták az eredeti kérésemet, miszerint érdemi emelésre kerüljön sor, és ne egyszeri juttatásra. Országjárás közben hiába hivatkoztam arra, nehogy „egy tál lencséért eladják a hitüket, az elveiket”, a nyugdíjasok többsége a baloldalra szavazott. Ezzel kapcsolatban még egy nagyon fontos dolgot szeretnék megemlíteni. A választások előtt, 2002 februárjában, nemzetközi konferenciát szerveztem az EU-csatlakozással kapcsolatban. A tanácskozásnak „Életünk alkonyán, európai virradatba” mottót adtuk, amelyen több kormánytag tartott előadást, és Orbán Viktor miniszterelnök úr is felszólalt. A találkozóra eljött az Európai Unió Senior Uniójának elnöke, alelnöke, kincstárnoka és egy vezetőségi tagja, az egykori osztrák miniszter asszony. Ő egyébként a Senior Uniót képviseli az Európai Parlamentben.

– Korábban is ismerte az EU Senior Unió vezetőit, avagy puszta kíváncsiságból fogadták el a meghívását?

– Az országos egyesületünk megalakulása után hamarosan kértem felvételünket a tagozatba, ami 2001 őszén meg is történt. Úgy véltem, ha bekövetkezik Magyarország európai uniós felvétele, akkor az Országos Polgári Nyugdíjas Egyesület részben lépéselőnyben lesz a többiekkel szemben, másrészről ennek igen fontos szerepe lehet az EU-tagság utáni kapcsolatépítésben. A dolog lényege, hogy nagyon sikeres tanácskozást tartottunk Budapesten, amiről pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevő vendégektől. Ilyen hangú levelet küldött az EU Senior Unió elnöke Orbán Viktor miniszterelnök úrnak is. Levelében kifejtette, hogy Európában ilyet még nem tapasztalt, nem vett részt hasonló tanácskozáson, és a budapesti élményei meggyőzték arról, hogy jól halad a nyugdíjas szervezetek rendszerének kiépítése.

– Megszakadt a jó kapcsolat azzal, hogy a polgári oldal elveszítette a választást?

– Nem, szerencsére továbbra is értékelik az egyesületünk munkáját. Annyira, hogy időközben az EU Senior Uniója végrehajtó bizottságának tagja lettem. Tulajdonképpen ezekkel a történésekkel válaszolhatok arra a kérdésére, hogy miért engem kért fel Orbán Viktor, hogy szervezzem meg a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nyugdíjas tagozatát. Amikor pedig a választások előtti Kossuth téri beszédét elmondta, akkor úgy éreztem, hogy csatlakoznunk kell majd a szélesre nyitott szövetséghez.

– Konkrétan mikor kapta a felkérést a nyugdíjas tagozat megszervezésére?

– Valamikor ez év április eleje körül. A miniszterelnök úr jelezte, hogy a nyugdíjas tagozatot minél előbb tető alá lehetne hozni. Mi már szervezett egyesület vagyunk, ilyen értelemben nálunk könnyebben megy a tagozattá válás.

– A nyugdíjas tagozat megalakulásával változik az önök egyesületének feladata?

– Egyesületünk irányvonala, érdekvédelmi és egyéb feladatai attól nem változtak meg, hogy mostantól szorosabb kapcsolatba kerültünk a polgári szövetséggel. Azt hiszem, a kettő éppen hogy szorosan kiegészíti egymást, ettől csak még hatékonyabbá válik nyugdíjasaink érdekvédelme. Ugyanakkor, reményeim szerint, az egyesületünknek újabb erőt és stabilitást jelent a polgári szövetség. A szövetség alakuló kongresszusán a felszólalásomban azt a kossuthi gondolatot idéztem, „Ne civakodjunk afölött, hogy mik voltunk, egyesüljünk arra, aminek lennünk kell”. Szerintem ez a mottó nagyon jól jellemezte, hogy nem volt olyan sima az az út, amin idáig eljutottunk. Végül is úgy tapasztaltam, és ezt nagyon lényegesnek tartom, hogy a kongresszuson kedvező fogadtatásban részesült az egyesületünk. A nyugdíjas tagozat megalakítása azt sugalmazza, hogy a szövetség kiemelten kezeli a nyugdíjasok problémáit. Ez egyébként kölcsönös, hiszen az egyesületünkön belül olyannyira nagy az érdeklődés, hogy néhány napon belül 400-an kérték felvételüket a tagjaink közül a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségbe. Ez azért is történhetett meg ilyen gyorsan, mert, hála istennek, leegyszerűsödött a tagfelvétel. A nyugdíjas tagozat – akárcsak a többi – megkapta a tagfelvételi jogosítványt is. Így nem kell végigjárni a különböző Fidesz-szervezeteket ahhoz, hogy az egyesületünkbe jelentkezőket felvegyék a szövetségbe is.

– A balos médiumok azt harsogják, három ajánló kell a tagfelvételhez…

– Ez technikailag igaz. De nálunk más a gyakorlat, mert az egyesületünknek csak az lehet a tagja, aki két ajánlással rendelkezik, s a szövetségi tagsághoz szükséges három ajánló a szervezeteinkben „kéznél” van.

– Jelenleg több mint 3 millió nyugdíjas él Magyarországon. A szövetségbe vagy az egyesületükbe belépő nyugdíjasok hatalomra segíthetik a polgári oldalt, vagy ez még nem cél, hanem távlatokban gondolkodnak, ahogy azt Orbán Viktor is mondta a kongresszuson?

– Azt hiszem, a hatalom megszerzése mindenképpen célnak mondható. Az alapítólevél megvalósítása nyilván hosszabb időt vesz igénybe. Orbán Viktor elnök is beszélt erről a kongresszuson. Az biztos, hogy a különböző fórumokon magam is azt tapasztaltam, sokan úgy nyilatkoztak, hogy senkitől nem kapnak igazi tájékoztatást. A baloldalt támogató nyugdíjas szervezetek elhallgattak igen fontos dolgokat a választások előtt. Hogy mit érhetünk majd el? Egyelőre egyesületi keretben gondolkodunk a szövetségi taglétszámot illetően is. Persze nem zárjuk ki, sőt nyitottak leszünk arra, ahogy azt Orbán Viktor is mondta, hogy aki pártos meggyőződésétől elszakadva, nyugdíjasként nem annyira elvakult, hogy érdekei ellen szavazzon, akkor azok közül is sokan látni fogják azt, hogy hol a helyük, hol képviselik a legjobban a szó helyes és tartalmi formájában az érdekeiket.

– Hogyan lehet megnyerni a baloldalra szavazó nyugdíjast, hogy a polgári oldalt válassza?

– Nagyon sokat számíthat, ha valóban meg tudjuk szólítani a nyugdíjasokat, függetlenül az ideológiától. Ugyanakkor, ennek számtalanszor hangot is adtam, számomra érthetetlen, hogy miért kell ilyen sok nyugdíjas érdekvédelmi szervezet. Szerintem csak egynek kellene lennie. A meglévő bizonyos szemléletbeli másság pedig ne egy nyugdíjas szervezetben, hanem mondjuk az egyesületen belül, klubszerűen érvényesülhetne. Programokkal, kirándulássokkal, közös rendezvényekkel. A politikai meggyőződés az érdekvédelemben nem kell hogy szerepet játsszon. Mert ideológiától független, ha például a Medgyessy-kormány azt mondja, hogy 13. havi nyugdíjat csak négy részletben fizeti ki a kormányzati ciklus alatt, bár nem ezt ígérték a választási kampányban.

– A sok-sok átverés ellenére a nyugdíjas szervezetek többsége baloldali. Ha jól értem a szavait, a polgári szövetség nyugdíjas tagozatánál nem lenne annak jelentősége, ki milyen ideológiát követ, csak a nyugdíjasok érdekképviselete a döntő?

– Tulajdonképpen igen, mert az érdekvédelemnek, ahogy mondtam, egységesnek kellene lennie. Hiszen ahogy a béremelés, úgy a nyugdíj is a gazdaság függvényében értékelhető. Például, hogy jobban bérkövető legyen a nyugdíj-megállapítás. Az infláció ugyanis már nem a rendszerváltás kezdetekori 35-20, hanem 5 százalék körüli. A 8,4 százalékos nyugdíjemeléshez viszonyítva a tervezett 11,8 százalékos béremelés most 14 százalék körüli, azaz már 3,2 százalékkal maradt el a nyugdíjak emelése a bérekétől.

– Hány nyugdíjas él a létminimum határán?

– A 3 millió 16 ezer jogosult 62,9 százaléka 50 ezer forint alatti nyugdíjat, illetve juttatást kap. Óriási szám, és mint a minimálbérből élőknél, csak a küszködéshez elég. És akkor hol vagyunk még az országos bérátlagtól, akiket hadd ne nevezzek most meg, hogy kik viszik azt fel 120 ezer forintra.

– Mikor alakul meg, illetve mikorra várható valami eredmény a nyugdíjas tagozatnál?

– Elképzelésem szerint, miután az egyesületünk szervezettsége jó, a tagozat országos tanácskozását egy napon belül össze tudnám hívni. Itt megválaszthatnánk az elnökség 4-6 tagját és az elnököt. Mindez szerintem június 15-ig lezajlik, de majd a decemberi kongresszusra kell teljesen összeállnia a képnek, akkor lehet beszámolni az eredményekről is.

– Szervezetek vagy egyének csatlakozhatnak a tagozathoz?

– Nincs korlát, bár még ez is változhat. Pillanatnyilag azokból a nyugdíjasokból áll a tagozat, akik az egyesületünkben is tagok.

– Beszéltünk már erről, de érdekelne, mit tapasztalt, mennyire befolyásolja az ideológia a nyugdíjasok hozzáállását az ilyen polgári szövetséghez, a tagozati szerveződéshez?

– Természetes, hogy az egyesületünkben a polgári értékrendet követők támogatottsága magas, és egyetértenek abban, hogy a nyugdíjasok érdekeit hogyan kell védeni. De szomorú és lesújtó tapasztalatom, hogy a politikától függő érdekvédelmi szervezetek szinte elvakultan többre értékelik, mondjuk azt a fél százalékot, amit a Horn-kormány alatt kaptak, mint a 3 százalékot, amit a polgári kormány adott. Mindig 20 százalékot kértek számon az Orbán-kormánytól, holott sehol nincs leírva ilyen. Nem ismerik a törvényt, de mondják a magukét, tiszta baloldali demagógia. Óriási a belső meggyőződésből eredő kettőssége az egyes szervezeteknek, de az egyéneknek is, amikor képesek egy bizonyos hamis szöveget elfogadni akár a polgári, konzervatív értékrendet követők is.

– Ezen áll vagy bukik az ország sorsa?

– Igen, és ezért a polgári szövetségben, de az egyesületünkben is az egyik legfontosabb feladatunk, hogy megértessük az emberekkel a valódi érdekképviselet lényegét. Rá kell döbbenteni a nyugdíjasokat, hogy az ígéretek, főleg ha nem is tartják be azokat, semmire nem használhatók. A választások után a nyugdíjasnak ugyanúgy meg kell vennie az élelmiszert, a gyógyszert. A nyugdíjas előbb kifizeti a rezsit, és ami marad, abból él, ez az erkölcsi norma azért bennük van. Reményeim szerint, persze sok munka árán, majd csak rádöbbennek arra, hogy nem lehetnek annyira a saját maguk ellenségei, hogy az érdekeik ellen lépjenek. Ez a jövő, az elkövetkező két-három esztendő feladata, vagyis az érvek felsorakoztatása az ígéretekkel szemben. Ekkor talán félreteszik az elvakult ideológiai alapon álló párthűséget, ha tapasztalják, hogy a baloldali pártok nem támogatják a nyugdíjasokat, ahogy azt ígérték a hatalomra jutásuk előtt.

– A nyugdíjas tagozattól talán nem várható el a radikalizmus, de készülnek-e valamilyen megmozdulásra, ha a Medgyessy-kormány nem változtat a megszigorító politikáján?

– Ha annyira elmérgesedne a helyzet, akkor elképzelhető komolyabb akció, mert voltak már jelzések rendezvényeken, hogy erősebben kellene fellépni a baloldal tobzódása ellen. Az egyesületünknél még nem gondolkozunk ezen. A cél a fontos, az eszközt megválogathatjuk, persze legitim kell hogy legyen. De a hangulati megjelenítés lehet eltérő ahhoz képest, hogy eddig milyen gyakorlatot folytattunk.

– Részt vesz az Idősügyi Tanács munkájában?

– Igen, bár kakukktojásnak számítok abban a csapatban. Már az előző kormány alatt is megvolt ez a tanács, ahol megalkották az Idősügyi Chartát, amely olyan elvárásokat fogalmazott meg, hogy a nyugdíjas ugyanolyan tagja a társadalomnak, mint bármely aktív dolgozó, joga van a szolgáltatásokra, a közéletben való szereplésre… Szerintem ez alapján kellene megalkotni a törvényeket, mert amíg nem törvény szabályozza, hogy miképpen kell beilleszteni a nyugdíjasokat a társadalom közösségébe, addig bizony labilis marad a sorsuk, hiszen mindig az adott helyzettől teszik függővé, hogy miképpen érvényesülnek a jogaik érvényesítése. Szomorú példaként említhetem erre a mostani kormányt – a miniszterelnök be nem váltott ígéreteit -, hiszen hosszú sorát tudnám mondani, hogy milyen szigorúan megkülönböztetetten kezelik az egyesületünket. Igaz, én nem fogadom el az Idősügyi Tanácsban azt, hogy a nyugdíjemeléssel kapcsolatban visszatérjünk a 2000-es évi szintre. A hazai minimálnyugdíj, a 21 600 forint, 80 euró az EU-s átlaghoz szinte nem is hasonlítható, mert Ausztriában 638 euró a nyugdíjminimum. A magyarországi nyugdíjátlag 190 euró, holott az EU-s átlag 800-1000 euró között van. Ezekről is beszéltem az Idősügyi Tanács ülésén, mint ahogy arról is, hogy a 13. havi nyugdíj egyheti pénzét, négy év elosztásban évvégi Mikulás-csomagként kapják meg a nyugdíjasok. Sőt azt is hozzátettem, hogy a gyakorlatban nincs 13. havi nyugdíj, tehát hogyan lehet így jogszabályt módosítani, bevezetni. Nyugdíjasokkal beszélgetve azt is felvetettem, hogy a következő 2006-os parlamenti választások után fogják megkapni ezt plusz nyugdíjat, 2006 novemberében. Vagyis újra felhasználják a nyugdíjasokat szavazatvásárlásra a 2005-2006-os években is. Ezért nyílt levelet írtam április 1-jén Medgyessy Péternek, amiben egyebek mellett kértem, hogy a 13. havi nyugdíjat legkésőbb 2005. december 31-ig fizessék ki. És, erre utaltam a kongresszusi beszédemben is, hogy a nyugdíjas társadalmat meg kell követni, ugyanis amit a rendszerváltás után 1990-től ’98-ig a nyugdíjasok elszenvedtek, az szinte a kisemmizéssel hozható párhuzamba. Nem hogy nem tartották meg a nyugdíjak reálértékét, de még az inflációt sem követték. Kértem Medgyessy Pétertől, hogy az elmaradt körülbelül 20 százalékot a költségvetési pénzekből adja meg a nyugdíjasoknak. Azt is kértem Medgyessy Pétertől, hogy adjon ki egy kormánynyilatkozatot, milyen elképzelése van arról, hogy az EU tagországainak átlagnyugdíjához képest miképpen gondolja felzárkóztatni a magyar nyugdíjakat. Milyen módon próbálja csökkenteni a meglévő óriási szakadékot.

– Kapott valami érdemi választ?

– A kabinetirodától. Őszintén szólva, abban a levélben több tévedés van, mint ahány bekezdés. A méltányosságot nem szabad összetéveszteni a szerzett joggal, de ez a kormány programjában is benne van. A nyugdíj nem adomány, hanem szerzett jog.

– Nehéz lesz meggyőzni a baloldalt erről, mert még a nyugdíjakat is meg akarják adóztatni.

– Ez most ismét előtérbe került, ugyanis 1988-ban a Németh-kormány pénzügyminisztere, Medgyessy Péter megalkotta a személyi jövedelemadóról szóló rendeletet. E szerint a nyugdíj melletti munkavállalás esetén származó jövedelmet úgy kell adóztatni, hogy az adósávba történő besorolásnál a nyugdíjat kötelezően figyelembe kell venni. Ezt a rendeletet az Orbán-kormány 2002 januárjától hatályon kívül helyzete. Úgy érzem, ebben az egyesületünknek is volt egy kis része. Megjegyzem, a nyugdíjak megadóztatása állítólag megdöbbentette László Csaba pénzügyminisztert, az államtitkárát, és azt nyilatkozták, hogy csak munkaanyagról van szó, amelyet a PM egyik munkatársa mint lehetőséget vetett fel. Szakértői iromány, mondta a pénzügyminiszter, és közölte, jövőre nem adóztatják meg a nyugdíjasokat. De 2005-től elképzelhető ez a konstrukció, hiszen az teljesen biztosan állítható, nemcsak egy szakértői elképzelésről van szó, ahogy azt megpróbálták beállítani, mert annak az úgynevezett fércmunkának a fejlécén Pénzügyminisztérium szerepel és a címe Járulékszabályozási koncepció 2004-re. Indoka pedig az, hogy a kormányprogramban szerepel, igazodva az ígéretekhez, hogy a munkáltatói járulék fizetése csökkenni fog. Ez költségvetési kiesést jelent, amit pótolni kell. Továbbá arra hivatkoznak, hogy az EU tagországaiban a munkáltató és a munkavállaló közötti járulékfizetési kötelezettség között nincs akkora különbség, mint amit a hazai gyakorlatban alkalmaznak.

– Csakhogy ez az indoklás a nyugdíjasokat nem érinti.

– De érinti, mert a nyugdíj nem jövedelem. A lényeg, hogy ez egy 2004-es koncepció, amely mindenképpen igazságtalan, ezért nem lehet megengedni, hogy a nyugdíjasok, akik évtizedeken keresztül befizették a költségvetésbe a nyugdíjjárulékot – ezek a pénzek ilyen-olyan csatornán szétfolytak -, most ne jussanak hozzá tisztességes nyugdíjhoz. A leghatározottabban elítéljük ezt. Tervezik egyébként, hogy a nyugdíjakat is bruttósítani fogják. Ennek meg az a veszélye, hogy a nyugdíjas átkerülhet egy magasabb sávba, és olyan kedvezménytől fosztanák meg, amelyikre jogosult lenne a nyugdíja alapján. Hiába mondja a majálison Kovács pártelnök, hogy a nyugdíjak reálértékét megtartják, ez már nem igaz erre az évre.

– Nem is tarthatták meg, az infláció elviszi az emeléseket is…

– Ez tökéletesen így van. A 8,4 százalékos nyugdíjemelés az 5 százalékos inflációhoz képest 3,4 százaléknyi különbséget jelent. Azt pedig bőven elvitte a gyógyszeráremelés, a gázáremelés és a szabadáras szolgáltatások áremelkedése. Ami különösen lesújtó, az az egészségügy tervezett privatizációja, mert így éppen a legérintettebb korosztály, a nyugdíjasok kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy nem lesznek képesek megfizetni a megfelelő szintű ellátást. A szocialista kampányban ígért csontritkulás, valamint szív- és érrendszeri megbetegedések elleni ingyenes gyógyszerek helyett most emelkednek az árak. És akkor még nem is említettem, hogy a gyógyszerekre is bevezetik az áfát. Tovább romlik tehát a magyar nyugdíjasok helyzete, akik toronymagasan lemaradásban vannak az EU-s tagországok nyugdíjasaihoz képest. Akik az ellenkezőjét állítják, márpedig ezt mondják a kormánykoalíció vezetői, azok nem mondanak igazat.

* * *

LEXIKON

Dr. Aszódi Pál ügyvéd. Hévízgyörk, 1929. 12. 19. T.: ELTE Jogi Kar, 1952-ben szerzett diplomát. Utána jogalkalmazóként dolgozott, majd az 1956-os forradalomban való részvétele miatt november 4-én letartóztatták. Néhány nappal később az ungvári börtönbe szállították. Visszatérése után 1964. május 15-től gyakorló jogász, ügyvéd. A múltbéli cselekedete miatt hátrányos megkülönböztetésben volt része még 1989-ben is, amikor egy büntetőügyben a nyomozati szak befejezése után azért nem képviselhette a vádlottat, mert az ügyet titkosították. A rendszerváltás után erkölcsileg rehabilitálták, részben. Több állami és miniszteri kitüntetésben részesítették. 1990 óta nyugdíjas. Nős, egy gyermeke és két unokája van. Elnöke az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesületnek.