Keller László, Kovács László, Katona Béla, Tóth András, Jánosi György és Lendvai Ildikó mindnyájan szocialista politikusok. Ezenkívül az is közös bennük, hogy az elmúlt esztendőben mindnyájukat elmarasztalta a bíróság valótlan állításaik miatt. Az igazságszolgáltatás utólag jogilag elégtételt szolgáltat a megrágalmazott polgári képviselőknek, ám ez szinte mellékes, hiszen a negatív kampánynak köszönhetően a Fidesz-Magyar Polgári Párt elveszítette a kormányzati pozíciót.

Eső után köpönyeg

A Ron Werber vezette szocialista kampánycsapat által kidolgozott stratégia tudatosan a negatívumokra, a félelemkeltésre, az emberek dühére apellált. Az izraeli szakember ezt a receptet már sikerrel alkalmazta a romániai választásokon is, ahol a magyarellenességre épített programmal segítette hatalomra az ottani szocialistákat és Ion Iliescut. Az oszd meg és uralkodj elvnek megfelelően kezdődött el az MSZP küzdelme a hatalomért. A szerepeket is ennek megfelelően osztották le: Medgyessy Péter az elesett, leszakadó társadalmi rétegek patrónusaként vitte a pozitív üzenetet, a szocialista párt prominensei Kovács László vezetésével a negatívokat. Medgyessy a bankár, egykori pénzügyminiszter, közel 5 milliárd forintra becsült magánvagyonával jóléti rendszerváltást, szociális gondoskodást és az elszegényedő rétegek támogatását hirdette. Kovács László, az MSZMP KB oszlopos tagja és Lendvai Ildikó, a pártállam cenzora a demokráciát, a sajtó és a szólás szabadságát féltette a polgári kormánytól.

Ron Werber és kampánycsapata átlépett ezeken az ellentmondásokon, sőt semmibe vette az MSZP pártállami gyökereit és békét hirdetett a szemléletük szerint az emberiség történetében dúló osztályharcban: a „burzsoázia” maga mellé emelte a munkásosztályt, legalábbis a kampány idejére. A szocialisták gazdasági holdudvaruk segítségével – mely mellesleg a rendszerváltás hajnalán lezajlott spontán privatizációban stabilizálta helyzetét – minden eddiginél harsányabb korteskedéssel több nyugdíjat, segélyt ígért azoknak, akiket éppen a gyáróriások működő egységeinek előprivatizációja miatt éppen ők maguk kényszerítettek méltatlanul alacsony ellátással nyugdíjba vagy netán munkanélküli sorba.

Ezeket a nyilvánvaló visszásságokat gondosan elfedte a szocialista-szabad demokrata retorika, a valódi törekvéseiket pedig felnagyítva kivetítették a polgári oldalra. Így tett 2002. március 14-én a Batthyány-örökmécsesnél Fodor Gábor is. Szónoklatában a demokráciát féltette és arról beszélt, a közszolgálati rádió és televízió minden adófizetőé. A szabad demokrata politikus olyan világot ígért, ahol senkinek nem lesz oka félelemre és olyan kormányt, amely igényli a kritikát. Ugyanitt beszélt a diktatúráról Medgyessy, és azt állította, hogy Orbán Viktor és kormánya képtelen megválni a hatalomtól.

Az elmúlt egy esztendő leképezte Loppert Dániel ügyén, a betiltott tüntetéseken, a szavazólapok újraszámlálásának megtagadásán, a közszolgálati médiumok kormányzati megszállásán, a D-209-es botrányon keresztül a valóságot. Csakúgy, mint azok a bírósági ítéletek, melyek rendre elmarasztalják a szocialista politikusokat korábbi valótlan kijelentéseik miatt. A nagy hazugságkampány elemeiről sorra hullik le a lepel, egy évvel a választások után-

Tisztesség, család, szélsőjobb

Ron Werber és csapata a kampányban jól bejáratott hívószavak mentén összpontosította a szocialista támadásokat. Ilyen volt a közpénzek felelőtlen elherdálásának vádja, a 23 millió hazánkba tóduló román munkavállaló, melyet a Kovács vezette csoport hirdetett, ezt egészítette ki a pozitív üzenetet tolmácsoló Medgyessy Péter a kórházakban általa tapasztalt viszonyokkal, a rozsdás vízcsövekkel és azzal, nincs WC-papír, és sok embernek hiányzik a foga. Ebben a kommunikációs közegben szavazatszerzés szempontjából jól hasznosítható a polgári pártok prominenseinek meggyanúsítása a közpénzek felelőtlen elköltésével, hiszen a közlés valótlansága csak hónapok vagy akár egy év után derül ki, s akkor már szinte senki sem emlékszik a kijelentésre, illetve az üzenet már rögzült a befogadóban. A bíróság esetleges elmarasztaló ítélete pedig a nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél reflexet váltja ki a választókban.

Éppen emiatt kedvelt célterületté vált a polgári párti politikusok családi ügyeibe való beavatkozás, vagy hasonló hírek gyártása. A nemzeti oldal és az Orbán-kormány értékrendjének egyik meghatározó eleme a család. A baloldali médiumok ezért nem hagyták ki a lehetőséget, hogy megpróbálják hiteltelenné tenni a Fidesz prominenseit férji vagy apai szerepkörükben. Ilyen volt, amikor azt állították, Orbán Viktor ott felejtette gyermekét a hideg téli időben a teniszpálya előtt, vagy Kósa Lajos összeboronálása egy prostituálttal a debreceni vasútállomás közelében. Az ilyen típusú vádakkal szemben védtelenek a nemzeti oldal politikusai, hiszen nem szerepeltetik őket boldog családi körben sem a női, sem a bulvárlapok hasábjain – legfeljebb pornóújságban. A kampánystratégia harmadik pillére a polgári oldal szélsőjobboldallal való összemosása volt.

Az eltűnt százmilliók

A kampány és a rágalomhadjárat nem ért véget a választások második fordulójával. Sőt, a kormányváltás után egyre intenzívebbé váltak a támadások, igaz a korábbi három terület közül egy maradt, a közpénzek felelőtlen elherdálása. Nem véletlenül. Az MSZP szerette volna elkerülni saját csapdáját, a végtelen ígéreteinek betartását, ezért a kommunikációjának középpontjába helyezte azt, hogy a polgári kormány az utolsó pillanatban kiürítette a kasszát. Az sem okozott problémát számukra, hogy szeptemberben az első száznapos program értékelésekor a szlogen: száz nap, száz százalék volt, amit kongó kincstárral aligha tudtak volna megvalósítani. Vagyis az állításuk egyike hazugság. A kasszaürítést először a pénzügyi tárca akkori várományosa, László Csaba vetette fel, majd a sort a szocialisták frakcióvezetője folytatta.

2002. május 23-án Lendvai Ildikó egy sajtóanyag kiosztása, illetve az abban foglaltak miatt került a bíróság elé. Orbán Viktor egyforintos, jelképes, nem vagyoni kártérítést és elégtételt kért a bíróságtól, amiatt, hogy az MSZP frakcióvezetője azt állította, „Orbánék a négy hét alatt 650 milliárdot, percenként 60 millió forintot költenek, a pénz jelentős része korrupciógyanúsan a klientúrának jut”. Az ügyben még nincs ítélet. Jogerősen elmarasztalták azonban a frakcióvezetőt egy kampánykiadványa miatt. Megsértette a jóhiszemű joggyakorlás elvét Lendvai Ildikó – állapította meg jogerős ítéletében a Fővárosi Bíróság. A szocialista politikus „kormányváltó” szórólapján a nyugdíjasoknak ígért 19 ezer forintot úgy állította be, mint „Kártérítés jogcímén a polgári kormány által 1998 óta jogtalanul elvett összeg ellenértékét”. Az idősek megsarcolásának hangoztatása rendkívül hatásos eleme volt a szocialista rágalomhadjáratnak, csakúgy, mint a jogtalanul felvett nyelvvizsgapótlék ügye. Bartha Lászlót a Blikk hasábjain november 25-én folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalással vádolták meg. Az egykori szegedi fideszes polgármesterről a napilap azt állította, bűncselekmény elkövetésével vett fel nyelvvizsgapótlékot. Bartha László jogerősen pert nyert a lappal szemben, az újság a jogerős végzés ellenére azonban nem jelentette meg a helyreigazítást, ezért a polgári párt politikusának ügyvédje kezdeményezte, hogy töröljék a nyilvántartásból a Blikket. Ha ez megtörténik, a lap a továbbiakban nem terjeszthető. Szeged korábbi polgármestere jó hírnevének megsértése miatt 500 ezer forint kifizetését kérte a bíróságtól, melyet ha megítélnek számára, azt a dévai ferences gyermekotthon megsegítésére fordítja. A nyugdíjasok mellett a szocialista propaganda szerint a polgári kormány elvette a pénzt a gyermekektől is. Jánosi György jelenleg vesztésre áll felelőtlen kijelentése miatt. Tavaly júliusban a szocialista sportminiszter a bíróság szerint valótlanul állította, hogy tárcájának korábbi vezetői kétheti 30 ezer kilométernyi autózásnak megfelelő benzinszámlát akartak elszámoltatni a minisztériummal. A politikus kijelentése azt a látszatot keltette, hogy jogszerűtlenül és felelőtlenül költötték el az adófizetők pénzét az ISM munkatársai. Az idén februárban első fokon a bíróság személyiségi jogi perben elmarasztalta Jánosit, Bodor Andrással, a minisztérium korábbi közigazgatási államtitkárával és Szabó Lászlóval, a tárca helyettes államtitkárával szemben. Tóth András a kampányban leginkább be(le)járatott ügyben futott zátonyra. A szocialista kabinet titokügyi államtitkára azt állította, hogy az Ezüsthajó Kft. produkciójában készült Bánk bán című filmnek azért van két költségvetése, hogy abból kiemeljenek 150 millió forintot. A szocialista államtitkárnak saját költségén kellett több médiumban bocsánatot kérnie az Ezüsthajó jó hírnevének megsértése miatt. Keller László közpénzügyi államtitkár eddig rendre vesztesen jött ki az általa kezdeményezett ügyekből. A múlt héten sajtó-helyreigazításra és egymillió forint megfizetésére kötelezte a bíróság a szocialista politikust, mert nyilvánosan megrágalmazta a Béhm Ügyvédi Irodát. Keller többször azt állította, hogy az iroda színlelt szerződéssel a Környezetgazdálkodási Intézet adóellenőrzésével összefüggésben 60 millió forintos sikerdíjat vett fel. A rágalomhadjárat célba vette Orbán Viktort is. Napokon keresztül taglalta a sajtó a képviselői vagyonnyilatkozatok közzététele után, hogyan és miből vehetett a volt miniszterelnök egy családi házat. A Pesti Központi Kerületi Bíróság végül július közepén helyreigazítás közlésére utasította a Magyar Hírlapot, a Blikket, a tv2 Tények című műsorát mivel valótlanságokat közöltek Lévai Anikó és Orbán Viktor vagyonnyilatkozatával összefüggésben.

Jog és demokrácia

A személyeskedő rágalmazásokon túl természetesen átfogóan, felsőbb szinten is folyt a hazug kampány. Választási csalástól tartva az MSZP alternatív szavazatösszesítő számítógépes rendszert épített fel a voksok összesítésére tavaly áprilisban. A gyanú nem volt alaptalan: minden eddiginél több panasz érkezett a választási bizottságokhoz a szavazással kapcsolatban kampánycsendsértés, szervezett voksoltatás, gulyáspartik miatt, csak éppen fordított előjellel – rendre a szocialistákat panaszolták be. A beadványok többségét az illetékesek lesöpörték az asztalról, a szocialista-szabad demokrata kormány pedig megtagadta a szavazatok újraszámlálását. A hatalomváltás óta tartott választások egyike sem zajlott le visszaélések, törvénysértések nélkül. Mind az önkormányzati, mind az Országos Cigány Önkormányzati választásokat követően az igazságszolgáltatás felülbírálta Lamperth Mónika intézkedéseit. Az Alkotmánybíróság határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló belügyminiszteri rendeletet. Emlékezetes: Lamperth Mónika saját hatáskörben meghatározta a jelölő szervek emblémájának méretét, amelyeknek egy 20 milliméter átmérőjű körben kellett elhelyezkedniük. Ez hátrányosan érintette a polgári erőket, szemben a szocialistákkal. A belügyminiszter nem vette figyelembe, hogy a választójogi törvény előírja, hogy a szavazólapok adattartalmát a területi választási bizottság hagyja jóvá. Az idén januárban a Legfelsőbb Bíróság semmisítette meg jogerősen az Országos Választási Bizottság határozatát, amelyben jóváhagyta – a több tucatnyi panasz ellenére – az Országos Cigány Önkormányzati választás végeredményét. Az LB megismételtette a szavazást, mivel a gyűlésen az elektorok felének a szavazáskor is jelen kell lennie és ez nem volt meg.

Az évszázad botrányaként emlegették a Kiss Elemér korrupciógyanú miatt időközben eltávolított kancelláriaminiszter és László Csaba vezényelte adatmentést, mely az Adó- és Pénzügy-ellenőrzési Hivatalnál történt. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos jogellenesnek minősítette, hogy az adóhatóságnál tárolt adatokat köztük államtitkokat egy olyan cég másolt le, amely tagjainak nem volt C-típusú nemzetbiztonsági átvilágítása. Az a mai napig sem derült ki, hogy hány példányban rögzítették az állampolgárok, vállalkozások, állami cégek adatait és követhetetlen, kinek a kezébe – például konkurens cégek, külföldi nemzetbiztonsági szolgálatok – juthattak ezek az információk.

Hasonlóan aggályos alkotmányossági és nemzetbiztonsági szempontból a Mécs-bizottság tevékenysége. A testület Medgyessy Péter sz. t. tiszti múltjának napvilágra kerülése után kezdte meg munkáját, feladata a kormánytagok múltjának feltárása volt. A Mécs Imre vezette testület törvénysértő módon hozta nyilvánosságra több személy adatait. Az ellenzéki képviselők nem vettek részt a vizsgálatokban, mivel, mint azt az adatvédelmi biztos is megerősítette, ellentétes az alkotmánnyal és több törvénnyel. A testület nem rendelkezett alkotmányos felhatalmazással a személyes adatok kezelésére és azok nyilvánosságra hozatalára. Répássy Róbert fideszes képviselő államtitoksértés alapos gyanúja miatt tett feljelentést, de a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság megtagadta a nyomozást. Az ellenzéki honatya panaszt tett az ügyészségen, amely helyt adott annak és utasította a rendőrséget az ügy kivizsgálására.

Augsburgi kamionok és a szélsőjobb

Formai okokra hivatkozva próbált időt nyerni szeptemberben Kovács László szocialista pártelnök abban a perben, melyet a Fidesz indított ellene az országgyűlési választások két fordulója között tett nyilatkozatai miatt. Kovács azt állította, a Fidesz egy állami vállalatot azzal bízott meg, hogy nyomtasson az MSZP nevében röplapokat, és azok szétosztásával a kampánycsend idején választási visszaélés gyanújába keverje a szocialistákat. Kovács nyilvánvalóan szerette volna elkerülni, hogy a rá nézve elmarasztaló ítélet beárnyékolja a szavatartó kormány imázsát az önkormányzati kampányban. A szocialista pártelnök által várt augsburgi kamionok a mai napig sem érkeztek meg. A bíróság jogerős ítélete szerint Kovács hamis látszat keltésével megsértette a Fidesz jó hírnevét, ezért három napilapban saját költségen történő helyreigazításra kötelezte a szocialista pártelnököt.

Keller Lászlót marasztalta el a bíróság abban a személyiségjogi perben, melyet Demeter Ervin, a polgári kormány titokminisztere indított a szocialista politikus ellen. Keller az országgyűlési választások előtt azt mondta a parlamentben, majd a tv2 egyik műsorában, hogy Demeter Ervin édesapja tagja a hungarista mozgalomnak, ezért fia, az Orbán-kormány titokminisztere nem foglalkozik a szélsőjobboldali szervezetekkel. A volt miniszter édesapjának ügye még nem zárult le, annyi azonban kiderült, hogy Keller László fizetett az egyik magát hungaristának nevező személynek, akit tanúként vonultatott fel a szocialista képviselő. Keller azt állítja, az általa adott ötezer forint utazási költség volt, és nem akarta ezzel befolyásolni az illető vallomását. A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy a hatályos jogszabályok szerint a bíróság megtéríti a tanúk utazási költségeit.

A rágalomhadjáratban az élen mégis a honvédelmi miniszter tevékenykedett. Juhász Ferenc az Info Rádióban azt mondta: Medgyessyt azért fogadja Bush elnök, mert „reményét látja annak, hogy nem egy antiszemita, nagyon sok esetben értelmetlenül nacionalista és szavahihetetlen kormányfővel áll szemben”. A parlamentben a honvédelmi miniszter azt mondta, akinek nem inge nem vegye magára a megjegyzését, és áll az igazságszolgáltatás elé is. Juhász azonban utóbb vélhetően megijedt, mentelmi joga és párttársai mögé bújva nem merte vállalni a bíróság előtt kijelentését. Az országgyűlés mentelmi bizottsága a kormánypártiak többségi szavazataival nem adta ki Juhászt az igazságszolgáltatásnak, vagyis legalizálta mind az MSZP, mind az SZDSZ a nyilvános antiszemitázást.

Rágalmak és trükkök kicsiben is

Hogy a szocialisták nemcsak országosan, hanem helyben sem bíztak semmit a véletlenre, azt bizonyítják a főváros hatodik kerületében történtek. A szocialisták kampánya itt is rágalmakra épült. Úgy tűnik, ez a werberi stratégia az ország más pontjaihoz hasonlóan itt is bevált, hiszen a Terézváros polgármestere tavaly október óta a Dunakeszin lakó szocialista Verók István, egyéni országgyűlési képviselője pedig Verók elvtársa, Kékesi Tibor, aki az 1994 és 1998 közti ciklusban a vagyongazdálkodási bizottság elnöke volt.

A tavalyi kampány során a terézvárosi szocialisták által jegyzett Oktogon című, havonta 28-30 ezer példányban megjelenő pártlapban az előző ciklusban folyamatosan rágalmazó cikkek jelentek meg, amelyek a kerület polgári vezetését gyalázták, és anyagi természetű visszásságokkal vádolták.

Lászay János, a vagyongazdálkodási bizottság elnöke, a Terézvárosi vagyonkezelő Rt. igazgatótanácsának tagja és Kovács István, az rt. mellett működő Ház-Tér Kft. ügyvezetője a mocskolódást megunva beperelte az Oktogon című lapot, pontosabban az MSZP terézvárosi elnökségét, amely kiadta a lapot.

Lászayék nemcsak a pert nyerték meg, hanem arra is fény derült, hogy a kiadványnak nincs lapengedélye, azaz megjelentetése sajtórendészeti vétségnek minősül. A szocialisták törvényszerűen elbukták a pert, sőt azt is tudomásul kellett venniük, hogy Lászay János levédette az Oktogon szót mint újságcímet, ami azt jelentette, hogy a helyi MSZP-nek új név után kellett néznie.

Idén márciusban a terézvárosi önkormányzat vagyonkezelő rt.-jének korábbi, a szocialisták által eltávolított vezérigazgatója nyert pert Kékesi Tibor ellen, aki egy Népszabadság-cikkben rágalmazta meg a volt vezérigazgatót.

* * *

A szocialista retorika tehát hatásosan felépítette a szélsőjobboldallal paktáló, közpénzeket elherdáló, diktatúrára törekvő polgári kormány rémképét. A valóság nem számít. Hiába marasztalja el a bíróság hónapról hónapra az MSZP politikusait rágalmazás, valótlanságok állítása miatt. Ez elégtételt jelenthet a polgári oldal alaptalanul megvádolt képviselőinek, a nemzeti érzelmű választópolgároknak azonban aligha. A szocialisták sarat dobáltak és kormányzati pozícióba kerültek. Az MSZP képviselői kifizetik a rájuk kirótt büntetéseket, hiszen tudják: a hatalmi pozíció számukra ennek sokszorosát hozza vissza. A polgári oldal némán, védekezés nélkül tűrte a sárdobálást az első választási fordulóig: aki sarat dobál, az területet veszít. Április 7-én éjszaka azonban meg kellett értenie: akire sarat dobálnak, az előbb-utóbb sáros is lesz.