Hirdetés

Náray-Szabó Gábor kémikusprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az elméleti kémia és a szerkezeti biológia elismert kutatója 2020 elején lett az alapítvány kuratóriumának elnöke Réthelyi Miklós anatómusprofesszor, a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma egykori tárcavezetője leköszönte után.

– Kövér László házelnök segítségével jártam be a Parlamentbe, ifjúsági programokat szerveztem. Rengeteg tehetséges, de erről mit sem sejtő fiatallal találkoztam szerte a Kárpát-medencében ez idő alatt. Egyszer aztán meghívtak a Somogy vármegyei Zala községben található Zichy Mihály Emlékház avatására és úgy alakult, hogy Réthelyi Miklóssal, a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának egykori tárcavezetőjével utaztam oda. Sokat beszélgettünk a hosszú út alatt, már 2013–2014-ben foglalkoztunk tehetséggondozással. Arra jutottunk, hogy eseti megmozdulások helyett intézményesíteni kell a kezdeményezésünket. Végül 2014 novemberben létrejött az alapítvány, aminek az első időkben sokat segített Csermely Péter biokémikus-professzor, a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (Matehetsz) akkori elnöke – eleveníti fel az indulást az alapítvány titkára, mindenese.

Petri László hozzáteszi, hogy kezdettől Kárpát-medencei léptékben gondolkodtak. Egyházi, oktatási, civil szervezetekkel építettek kapcsolatokat. Az első időkben főleg a humán tudományok iránt érdeklődők keresték az alapítványt, idővel azonban egyre inkább a reáliák vették át a főszerepet. Egyre több mentorra volt szükség, ami szükségképpen a kapcsolati háló szélesedését, bővülését is magával hozta.

– Voltak félelmeim, amikor elvállaltam a felkérést. Az úgynevezett Z generációnál széles körben motiválatlanságot tapasztalok. Ez a nemzedék el van kényeztetve, mindent készen kap, nem kell semmiért megharcolnia – mondja Náray-Szabó Gábor professzor, hozzátéve, hogy a trianoni határon túl született fiatalok sokkal motiváltabbak.

Korábban írtuk

Petri László szerint ez azért lehet így, mert a trianoni utódállamok többségi nemzeteihez képest születésük óta hátravetett helyzetükből fakadóan eleve mindenben jobban kell teljesíteniük, ha érvényesülni akarnak.

– Idehaza sokszor tapasztalom, hogy a felnőttkorba lépő fiatalok nem tudják, pontosan mit is szeretnének kezdeni magukkal. Kontúrtalan, irreális vágyálmok fogalmazódnak meg bennük valódi motiváció nélkül – mondja Petri László.

– Emellett a felsőoktatásba bejutó hallgatók gyakran súlyos ismerethiányról tesznek tanúbizonyságot. Nemrég az egyik neves hazai egyetem egyik karán 85 százalékos arányban buktak meg fizikából a hallgatók. Ez mutatja, hogy a közoktatásban rendszerszintű problémák vannak itthon és a külhoni iskolákban is – figyelmeztet Náray professzor.

Kérdésünkre, hogy min kellene változtatni, így felel:

– Megfordítanám a dolgot: amin tilos változtatni, az a hierarchia. A tanár nem a barátja, a pajtása a diáknak, hanem a felettese. Ezt mindenáron érvényesíteni kell, ez az iskola alapja.

Hasonlóan vélekedik Petri László is, de számos súlyos problémát is lát.

– Sok inger éri ezt a nemzedéket, sok lehetőség nyílt előttük. Sokan anyagilag is jól állnak, és ez elértékteleníti a pénz megbecsültségét. Vannak olyan diákok, akik nem a tudás megszerzését helyezik előtérbe, hanem a pénzszerzést, ezért olyan versenyekre mennek, ahol pénzt kapnak, ha nyernek, eközben nemet mondanak az alternatív tudás megszerzésére. Ma már sokan egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe néhány tízezer forint ösztöndíjért.

Ezzel Náray-Szabó Gábor is egyetért.

– Az egyetemen tapasztalom, hogy sok hallgatónak nem a tudás, csak a papír kell. Nem ritka, hogy az a diák, aki képességei alapján többre volna hivatott, megelégszik a kettessel. Pedig a tudásért főleg a reáliák esetében izzadni kell – szögezi le.

Az alapítvány fontos célja, hogy lehetőleg minél többen hazai és külhoni egyetemeken végezzék el az alapképzést, mert ezen intézmények olyan tudást adnak a diákoknak, akik ennek birtokában a világ bármely egyetemén megállják a helyüket a későbbiekben.

– Itthon egyre magasabbak a követelmények, a magyar egyetemek az alapkutatások terén világviszonylatban is a legmagasabb színvonalat képviselik. Ezt nem én mondom, hanem széles nemzetközi összehasonlítási alap birtokában levő külföldi professzorok. Amiben fejlődnünk kell, az az innováció, az a folyamat, aminek során a tudásból ötlet, abból valamilyen produktum, majd végül a piacon eladható termék lesz. Ehhez kockáztatni kell, gyakran anyagilag is. Mi, magyarok sokszor nem merünk kockáztatni, biztonsági játékot játszunk, beérjük kevesebbel, mint amit egyébként reálisan elérhetnénk. Meg kell érteni, hogy ha elsőre el is bukik valaki, azzal is tapasztalatot szerez, és később el tudja kerülni a buktatókat – magyarázza Náray-Szabó Gábor.

Petri László szerint Közép-Európában, így Magyarországon is az egyéni tehetség kibontakoztatását elősegítő oktatási modell az uralkodó. Nyugaton ezzel szemben a közösségi tanulás a jellemző, a hallgatók csoportos projektfeladatokat kapnak. Ez húzza ugyan a gyengébb képességűeket, de nem motiválja a kiválóakat. A jövő a két modell ötvözése, és nemcsak az a fontos, hogy mit és miért kell tenni, hanem az is, hogy miként.

– Tudni kell együttműködni, csapatban dolgozni, de szükséges, hogy valaki vezesse a közösséget. Japánban például olyan fontos ez, hogy megszűnik egy kutatócsoport, ha a vezetője nyugdíjba megy – hangsúlyozza az egyéni képességek és a szervezett, vezetett csapatmunka egyensúlyának fontosságát Náray professzor.

A Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány az elmúlt nyolc évben 180 diákot támogatott, közel 800 további diák Kárpát-medencei tanulmányi kirándulásában vett részt az intézmény segítségével, amelynél elektronikusan több mint 3000 fiatal regisztrált reménybeli támogatás céljából. Emellett egyre több neves hazai és nemzetközi hírű oktatási és kutatási intézmény keresi velük a kapcsolatot.

– Ez jóleső elismerés. Nagyon tudatosan építjük a kapcsolatokat a Kárpát-medencei oktatási, kutatási, egyházi intézményekkel, civil szervezetekkel, tevékenységünknek nemzetpolitikai dimenziója is van. Sok támogatottunk megállja a helyét az egyetemen, majd később vállalkozóként. Mások alumnirendszerben visszajárnak hozzánk, maguk is mentorálják a fiatalabbakat, vagy a programjaink megszervezésében, lebonyolításában segítenek. Egyik támogatottunk startupcéget alapított másodmagával, környezetbarát dezodor-utántöltő gépet építettek, ami januártól az egyik ismert német drogérialánc több hazai üzletében debütál, majd siker esetén Németországban is használni fogják. Ez a fiú mindmáig részt vesz a programjainkon. Amikor legutóbb megkérdeztem tőle, hogy a siker kapujában álló feltalálóként, üzletemberként mi szüksége van még erre, azt felelte, hogy nálunk mindig tanul valami újat – összegzi a lényeget Petri László.