Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Hirdetés

Színésznő szerettem volna lenni gyerekkoromban – nyilatkozta nemrégiben a Mandinernek Bangóné, és régi álma részben valóra is vált, hiszen közéleti pályafutásának egyre gyakoribb botrányait valamiféle furcsa szerepválasztás lengi körül. Mint amikor a színész más bőrébe bújik, és átmenetileg feloldódik a saját személyisége. Csakhogy amíg a valódi színészek tapasztalataikat, egyéniségüket is beleillesztik választott szerepükbe, a ripacs üresen komédiázik. A ripacsnak ugyanis – ellentétben a művésszel – „semmilye” sincs, csak az olcsósága, a prostituálódott magamutogatása, a sikert hajszoló mohósága és az ostobák magabiztossága, ahogyan újra és újra kiáll a közönség elé.

Óvónőből cégvezető

Bangóné Borbély Ildikó 1972-ben született, Nádudvaron nevelkedett, de Kabán élt felnőttkora nagy részében. Óvónőként és gazdasági vezetőként dolgozott, majd egy budapesti szakképző iskolában menedzseri képesítést szerzett. Élete valószínűleg ezekben a keretekben telt volna el, ha 2003 körül nem érinti meg a politika, akkor lépett be az MSZP-be. Évekig semmi különös nem történt vele, hacsak azt nem tekintjük eseménynek, hogy családjával együtt plakátarcnak szegődött a Gyurcsány-kormány hírhedt népszavazási kampányában. Bangóné három gyermekével és férjével állt modellt az A felelős döntés! 2X NEM feliratú plakát készítői számára. Később úgy nyilatkozott, hogy nem bánt meg semmit, feltehetően az sem jutott el a tudatáig, hogy határon túli honfitársaink millióit sérti meg mondataival: „A meggyőződésem szerint tettem, amit tettem, és büszke vagyok rá. Pénzt pedig nem kaptam és nem is kértem ezért. Egyszerűen örülök, hogy segíthettem.” Bangóné annyira belejött a politikai reklámba, hogy egy évre rá a vidéki lapokban velük hirdették, hogy a kormány családpolitikájának köszönhetően „Ildikó napi két gombóc fagyival vehet többet gyermekeinek”. Addigra Bangóné Csontos János szocialista képviselő bizalmi embereként már megtette első lépéseit a helyi politikában.

A Magyar Nemzet hajdan tényfeltáró írásban járt utána Bangóné családi hátterének, gazdasági ügyleteinek. Azt állították, hogy Bangóné anyósa a rendszerváltozás idején a tűz közelében volt, és azok közé tartozott, akik a helyi termelőszövetkezet megszűnésekor megtollasodtak. Maga Bangóné a Gyurcsány-kormány idején részt vett a Leader programban. 2009-ben aztán újságcikk adta hírül, hogy a Bihar–Sárrét Összefogás Vidékfejlesztési Nonprofit Kft. megvonta bizalmát addigi cégvezetőjétől. A korabeli cikk szerint: „A Bangóné visszahívását kezdeményezők arra hivatkozva javasolták a leváltást, hogy a Sárrétért felelős cégvezető nem tartja a kapcsolatot a Leader-akciócsoport tagjaival. Ez önmagában is okot adott a bizalomvesztésre, hiszen az ugyancsak busásan megfizetett cégvezető elsődleges feladata éppen a kapcsolattartás, illetve a tagság képviselete. A nonprofit kft. kilenc vezetője egyébként havi több százezer forintot kap fejenként.”

Egy másik híradásból az is kiderül, hogy egy belső jelentésben milyen hiányosságokat hánytorgattak fel a leváltott Bangónénak: felhatalmazás nélkül vállalt kötelezettségeket, jogtalanul utalványozott számlákat, vett fel gépjármű-költségtérítést. Nem adta magát olcsón: amint arra a Magyar Idők februári cikke is rámutat, 2008 novemberében 1,073 millió forintos fizetést kapott, decemberben és 2009 januárjában pedig 570 ezer forintot, emellett pedig havi 120 ezer forintos „gépjárművel kapcsolatos költséget” számolt el magának.

Bangóné végül a számla ellenértékét kifizette, és közös megegyezéssel távozott. Nem sokkal ezután a nonprofit kft. ellen az EU pénzügyi érdekei megsértésének gyanújával eljárást indított a Vám- és Pénzügyőrség. 2011-ben végrehajtást rendeltek el a társaság ellen, három évre rá pedig végleg felszámolták. Hogy elszámolási vita, hatalmi küzdelem vagy valami más állt a baloldali bandaharc hátterében, talán soha nem tudjuk meg. Mindenesetre az bizonyos, hogy a Lea­der-pénzek szétosztása, felhasználási módja, iránya fontos szakítópróba lehetett számukra.

Kitérő Csepelre

A párt azonban segíti a lebukottakat. Bangóné csillagzata éppen akkor kezdett emelkedni, amikor az MSZP lassú erjedése megindult, és az élvonalbeli politikusok helyére harmadvonalbeli új arcok érkeztek. 2008-ban a nádudvari szervezet elnökévé, 2010-ben a megyei elnökség tagjává választották. Több választáson is indult, de mindannyiszor vereséget szenvedett. 2014-ben országos listáról került be a Magyar Országgyűlésbe, két évvel később pártja elnökségének is tagja lett.

A legutóbbi országgyűlési választás előtt felvetődött, hogy Bangóné Csepelen méreti meg magát. Erre állítólag a csepeli szocialisták erős embere, Szenteczky János kezdeményezésére került sor. A Csepelhez nem kötődő Bangónéra azért esett a helyi MSZP választása, mert vezetőiknek – beleértve Szenteczkyt is – sorra meggyűlt a bajuk a törvénnyel, többeket jogerősen is elítéltek különféle bűncselekményekért. Bangóné nagy lelkesedéssel vetette magát a küzdelembe, de hamar kiderült, hogy a háttérben mások is működnek, így a jelöltállításkor az MSZP húzta a rövidebbet. A baloldali összefogás jelöltjeként végül Szabó Szabolcs indult, Bangónét pedig talán kárpótolták fáradozásaiért, talán nem.

Érdemi parlamenti munkájáról három bővített mondatot sem szólhatnánk, ha nem vesz részt a tavaly év végi zavargásokban. Bangóné is annak a színes hölgy­koszorúnak az oszlopos tagja, amely a háttérben működő forgatókönyvírók szerint az ellenzéki egység felmutatására hivatott. Bangóné ott állt Bősz Anett, Kunhalmi Ágnes, Szél Bernadett és a többiek mellett, uszította az embereket, oroszlánrészt vállalt a zavargásokban. Csakhogy szokás szerint túlzásba vitte a lelkesedése, és leleplezte a sajátjait, amikor az őt videózó társának élőben azt mondta, hogy „k…a erős kép lenne, ha lefeküdnének a lépcső elé”. Az ügyből nemcsak országos botrány lett, de ország-világ előtt lebuktatta a pancserpuccs résztvevőit. A j és ly helytelen használatát demonstráló tábla mutogatása pedig még egyértelműbbé tette Bangóné műveltségi színvonalát.

„A bunkóság nem erő”

Bangónéról az általunk megkérdezett ismerősök, politikustársak szinte kivétel nélkül rossz véleménnyel vannak. Vissza-visszatérően agresszivitását és felkészületlenségét emelik ki. Csepeli beszélgetőtársunk felidézte, amikor Szenteczky János társaságában fideszes politikusokat keresett fel, hogy bizonyos választási etikával összefüggő ügyekről beszélgessenek. „Bangóné sok mindenről beszélt, leginkább buta agresszivitására emlékszem” – meséli. „Meglepett viszont, amikor azt kérte, hogy őket hátrányosan érintő jogerős bírósági ítéletekkel se kampányoljunk. Kifejtette, hogy Fidesz-kormányzás idején a jogerős bírósági ítélet sem valós, viszont ha bárki bárkit megvádol valamivel, azt nem szükséges igazolni, mert igaz. Ilyeneket mondott. Mintha fel sem fogta volna a valóságot.”

Egy másik beszélgetőtársunk Bangóné tulajdonságainak hiányát emeli ki: „Nem pusztán csekély értelmű, de jellegtelen is. Tulajdonságok nélküli ember. Ahhoz viszont nagyon ért, hogy törjön-zúzzon a közéletben, azt hiszi, hogy a bunkóság erő. Hát, nem egészen az, amit a személye körüli sűrű botrányok is bizonyítanak. Az ilyen politikusnak persze előbb-utóbb megtörik a karrierje, de ami Bangónét illeti, különösebb űr nem támad utána. Tőle már az is szép teljesítmény, hogy országosan ismert botrányhős lett.”

Pártja azonban még mindig nem engedte el Bangóné kezét. Néhány napos lapítás után beleálltak a patkányozós sztoriba, Ujhelyi István még túl is licitálta, amikor „patkánykormányzásról” beszélt. A jelek szerint még mindig van lejjebb. És amíg Bangóné a hazai baloldal üdvöskéje, aligha változik a helyzetük.