Miközben a postánál mindig minden rendben, valaki mégis lopott

A balliberális politikusok és sajtótermékek az elmúlt két hétben – figyelem, biológiai szenzáció – egy kutyából, a Magyar Vizslából csináltak elefántot. Ez úgy történt, hogy az Adózók Érdekvédelmi Szövetsége néhány nappal ezelőtt ismét kiadta időszakos lapját. A Magyar Vizsla megjelenésének híre enyhe pánikrohamot váltott ki balliberális körben. Újhelyi István MSZP-alelnök vezetésével néhányan még a megjelenés előtt egy emberként ugrottak neki a szervezet vezetőjének, Horváth Évának, a lapnak, illetve a Fidesznek. Volt ugyanis egy fax…

A módszer a szokásos. Először be kell bizonyítani, hogy a lap mögött a Fidesz lapul. – Már miért baj az, ha a Fidesz lapul egy lap mögött? – teszi fel a bölcs olvasó a logikus kérdést. Semmiért – válaszoljuk őszintén. – De mint majd látni fogjuk…

Másodszor kell egy mindenre hajlandó személy. A Kondor Katalin rádióelnök elleni rágalomhadjárat egyik utcai ütközetéből gyáván megfutamodó Újhelyi István úgy érezte, eljött a visszatérés napja: még belőle is lehet hős, aki leleplez egy nagy összeesküvést…

Harmadszor kell a történelmi pillanat… Kristály Gyula ózdi rokkantnyugdíjas szakmunkásnak a nyolcvanas évek végén elege lett a rendszerből és úgy döntött, ennek hangot is ad. Nyílt levelezőlapot adott fel az MSZMP Központi Bizottságának címezve, hogy tudassa véleményét a fennálló hatalommal. A levél sohasem jutott el a címzetthez, ugyanis a felvevő postahivatalban éberen őrködött a cenzúra. A levelezőlap a rendőrségnél landolt, Kristály Gyula ellen eljárás indult. Szerencséje volt: időközben a feje fölött lebonyolították a rendszerváltozást, így bár első fokon még háromévi fegyházra ítélték, végül nem kellett leülnie a büntetést. Nos, ez a jellegzetes pillanat most ismét eljött.

Mint tudjuk, Újhelyi István bizonyítéka a titkos Fidesz-Vizsla-kapcsolatra egy olyan kefelenyomat volt, amelyet Rogán Antal titkárságáról adtak fel faxon a Magyar Posta soproni kirendeltségére. Vagyis a postától valaki – talán egy ottfelejtett illegális elvtárs – ismét illetéktelenül és ismét feljelentési céllal hamis címre továbbított egy üzenetet.

„Rogán volt az előolvasó” – ordították a balliberális lapok. A Fidesz szóvivője, Révész Máriusz első ijedtében úgy reagált, hogy a fax hamisítvány, mivel Rogán a fax fejlécén szereplő időpontban külföldön tartózkodott, és Révész nyilván azt hitte, hogy Rogán magával vitte a sítáborba az íróasztalával együtt a faxkészüléket is. Ezért felszólította Újhelyi Istvánt, hogy kérjen a faxtól bocsánatot. Kiderült azonban, hogy a készülék, amint az íróasztal is, az sajnos itthon maradt. Így aztán Deutsch Tamás kért bocsánatot Újhelyitől. A közvélemény pedig pártszimpátia alapon sírt és röhögött.

Horváth Éva, a Magyar Vizsla kiadója a két ünnep között valószínűleg úgy gondolta, túl van már a Vizslával kapcsolatos teendők nehezén. Az újság összeállt, épp csak a sokszorosítás és a terjesztés művelete volt hátra. Talán éppen diós beiglit szeletelt szép ünnepi tányérra, amikor megcsörrent a telefon. A Magyar Posta soproni kirendeltsége volt a vonalban.

– Azt kérték, faxoljam el a kefelevonatot, hogy át tudják nézni – nyilatkozta a Demokratának az Adózók Érdekvédelmi Szövetségének vezetője, a Magyar Vizsla felelős kiadója. – Mivel nálam nem volt itthon levonat, felhívtam Gárván Gábort, a nyomda egyik tulajdonosát, hogy küldje el ő a faxot.

Gárván Gábor – a pécsi G&G Nyomda társtulajdonosa – éppen Budapesten tárgyalt. Mit tesz Isten, éppen a Fidesz székházában, éppen a párt egy másik, nem feljelentett kiadványának ügyében. És éppen volt nála vizslás kefelevonat is. Gárván úr, mit tesz Isten, megkérte a Fidesz székházában éppen ügyeletet teljesítő, s a bolsevik konspiráció szabályrendszerében éppen tökéletesen járatlan személyzetet, hogy a Magyar Posta soproni kirendeltségének dolgozói érzékeny idegrendszerét kímélendő, elfaxolhatná-e ízibe még a két ünnep között – véletlenül éppen innen Rogán úr titkárságáról – a kefelevonatot, nehogy valami baj érje a Magyar Posta soproni kirendeltségén dolgozók idegrendszerét, különös tekintettel a vizslás kefelevonatra egyre izgatottabban várakozó illegális elvtársra. A Fidesz ügyeletesei segítőkészek voltak, s arról a faxkészülékről, amelyen a „Rogán Antal Titk.” fejléc volt beállítva, elment a küldemény.

Gárván Gábor ártatlannak érzi magát.

– Ez egy nagyon buta történet. A megrendelő kérte, hogy amint tudom, küldjem el a postának a korrektúrát, én pedig a leggyorsabb megoldást választottam. Ha máshol tárgyaltam volna, akkor ott kérek segítséget, ám pechemre épp a Fidesz székházban voltam. Bárcsak vissza tudnám csinálni, nem hiányzott ez a fajta ismertség – mondta a Demokratának az elkeseredett nyomdász.

December 27-ét mutatott a naptár. Kedd volt, János napja. A legtöbb ember még a karácsonyi beiglit emésztette és a közelgő szilveszteri bulira tartalékolta energiáit, ám a Magyar Posta soproni kirendeltségénél dübörgött az élet. Nem pihent a G&G nyomda szorgos tulajdonosa és a Fidesz faxkészüléke sem. És mit tesz Isten, a sok ügyes véletlen eljuttatta a fürge léptű Újhelyi Istvánhoz a faxüzenet lopott másolatát. Így lett az MSZP futóbajnokából orgazda is.

Ezzel a történettel foglalkozott több mint egy héten keresztül a magyar nyilvánosság. Az igazán lényeges kérdések azonban nem foglalkoztatták a balliberális médiamunkásokat. Szerintük teljesen természetes, hogy egy olyan bizalmas jellegű fax, amelyet a Magyar Posta az egyik megrendelőjétől kér extra sürgős jeligére, néhány perc múlva egy szocialista politikus kezében landol. És az is természetes, hogy a demokrácia tizenötödik évében a posta egy általa kézbesítendő nyomdatermék tartalmába kíván előzetesen betekinteni. És ha politikailag nem tetszik esetleg, akkor mi van? Nem kézbesítenek?

Ha már a balliberális sajtó nem tette – miért tette volna? -, legalább e hasábokon foglalkozzunk az ügy érdemi kérdéseivel. Ezek sorrendben a következők:

– Miért kérte be a posta a kiadvány kefelevonatát? A válasz megtalálásában támpontot adhat dr. Katona Tamás pénzügyminisztériumi közigazgatási államtitkár múlt heti nyilatkozata, ami szerint „a kézbesítő vállalat kikötötte, hogy előzetesen látni kívánja a Vizslát, mivel a sajtó-, illetve a postatörvény szerint a terjesztő is felel a kiadványok tartalmáért”. Világos, a posta cenzúrázott. Katona szavai azonban újabb kérdést vetnek fel:

– Tényleg felel a posta a Magyar Vizsla tartalmáért?

Segítséget remélve megkerestük Péterfalvi Attilát, az Országgyűlés adatvédelmi biztosát:

– A Magyar Postánál azt ellenőrizhetik, hogy a lapot nyilvántartásba vették-e, illetve hogy az impresszum tartalmazza-e a szükséges információkat – mondta a Demokratának Péterfalvi Attila.

Vagyis amennyiben a posta a Magyar Vizsla tartalmát is nézte, akkor törvénysértően járt el. Arról nem is szólva, hogy egy fax ellopása már helyből bűncselekmény. Véleményünket megerősítették jogi szakértők is, akik szerint abszurdum lenne, ha a kézbesítő felelne egy küldemény tartalmáért is. Olyan ez, mondták, mintha valaki nyílt levelezőlapon megfenyegetne valakit, mire a sértett fél perbe fogná a postát csupán azért, mert a társaság kikézbesített egy szabályosan felbélyegzett levelet. Vagy mint ami az átkosban Kristály Gyulával történt. A postánál tehát sem a küldemények, sem a továbbított lapok tartalmát nem ellenőrizhetik.

– Akkor meg miért kellett olyan sürgősen elfaxoltatni az újság kefelevonatait még a nyomtatás megkezdése előtt, mintha cenzúrázni akartak volna? Ez nem mellékes kérdés. Megkerestük ezért Tomecskó Tamást, a Magyar Posta szóvivőjét, aki világosan elmondta, csupán azt vizsgálták, amire a jogszabályok lehetőséget adnak. Kérdésünkre, hogy ez azt jelenti-e, hogy Péterfalvi Attila szavainak megfelelően csak az impreszszumra, illetve a lap nyilvántartásba vételére voltak-e kíváncsiak, a szóvivő így felelt:

– Igen.

Tiszta beszéd.

– De akkor minek kérték a belső oldalak levonatát is? – kérdeztük volna bután. – És miért mondta az elméletileg tökéletesen felkészült Katona Tamás államtitkár, hogy a tartalmat is ellenőrizték? – Erre talán csak Újhelyi István tudja a választ.

Miképpen kerülhetett ki a postától a Gárván Gábor nyomdatulajdonos által Sopronba küldött fax? És hogyan jutott el Újhelyi Istvánhoz? Veres János pénzügyminiszter belső vizsgálatot rendelt el a tökéletesen szabályszerűen eljáró postánál Vizsla-ügyben. Azt gondolnánk, hogy kiderült, ki a felelős a sunyi titoksértésért? Hát rosszul gondolnánk. Mert senki. A posta szóvivője egyébként taktikusan a Pénzügyminisztériumhoz irányított bennünket, mondván, a vizsgálat eredményeit a tárca hozta nyilvánosságra. A PM sajtóosztályán azt tanácsolták, nézzük meg a minisztérium által a vizsgálat elrendeléséről kiadott közleményt. Megnéztük:

„A pénzügyminiszter a 140/2002-es kormányrendelet 6. szakasz 3. bekezdésében foglalt jogkörénél fogva hétfőn vizsgálatot rendelt el a Magyar Postánál, hogy egyértelműen kiderüljön: honnan és milyen módon érkezett a Magyar Vizsla című kiadvány bemutató példánya a társasághoz.

A vizsgálat célja a tisztázás, hiszen egyes állítások és bemutatott dokumentumok szerint az Adózók Érdekvédelmi Egyesületének kiadványáról a bemutató példányt Rogán Antal, a Fidesz kampányfőnökének titkárságáról faxolták el a Magyar Postához. Ugyanakkor a Fidesz szóvivője, Révész Máriusz hamisítványnak nevezte ezeket a dokumentumokat. A pénzügyminiszter gyors és alapos vizsgálatra utasította a Magyar Posta vezérigazgatóját.

A Magyar Posta a kiadványt megjelenés előtt azért kérte be, mert szerződést kötött annak terjesztésére, de a hatályos jogszabályoknak megfelelően meg kívánt győződni arról, hogy az általa terjesztendő lap tartalma nem ütközik-e a sajtótörvény előírásaiba.”

A pénzügyminiszter tehát vizsgálatot rendelt el, hogy megtudja, Rogán Antal titkárságáról küldték-e el a Rogán Antal titkárságáról elküldött faxot és megállapította, hogy azt a Magyar Köztársaság Alkotmányában is lefektetett alapelvek messzemenő tiszteletben tartásával valóban Rogán Antal titkárságáról küldték el. Hogy ki lopta ki a postáról és juttatta el sunyin Újhelyihez, arra a közlemény szerint a pénzügyminiszter úr nem volt kíváncsi.

Így előáll az a paradox helyzet, hogy bár a Magyar Posta soproni kirendeltségénél és általában véve a Magyar Postánál egyfelől minden rendben, másfelől valaki mégis lopott.

P. A. B.