Fotó: Vermes Tibor/Demokrata.hu
Hirdetés

Zöldellő, eleven nyárban autózunk a Pilisben, a forróság a dombok közt tekergő úton egyre csökken, és ahogy a lankás mezőket egyre határozottabb emelkedők, erdők váltják fel, már el is tűnik a tikkasztó hőség.

A táj mesés. Az út mentén rét hullámzik, odébb haragoszöld, csipkés szegélyű lombok fodrozódnak a megélénkülő szélben, óriássá nőtt fák állnak vigyázzba, nagy komolyan merednek az utazóra. Pomázról indulunk a Pilis szívéig: Dobogókő télen-nyáron rengeteg kirándulót vonz. Nem messze van innen a Prédikálószék, a Rám-szakadék, a Holdvilág-árok – a fővárosiak és persze a környékbeliek kedvelt túracélpontjai között vitathatatlanul dobogós helyet foglalnak el. 

Hétköznap érkezünk, a munkanaphoz képest elég sok a turista. Sokan túrájuk elején vagy végén, de egészen biztosan útba ejtik a Makovecz Imre tervezte Zsindelyes Síházat, amely emblematikus helyszíne Dobogókő idegenforgalmának. 

Sündisznó és madárfészek

Az útról úgy tűnik, az épület szerényen besimul a fák közé. Talán ez is lehetett egykor tervezője szándéka, hogy a vendég a zsindellyel borított épületbe lépve úgy érezze, körülveszi a természet, még akkor is, ha fedél van a feje fölött. Persze a Zsindelyes elnevezés sem véletlen: az épületet tetőtől a talajszintig strapabíró vörösfenyő borítja be. 

képgaléria

– Síelő síszemüvegét, középkori lovag rostélyát, sündisznót, madárfészket és még ki tudja mi mindent láttak már bele az idelátogatók az épület külalakjába: egy biztos, Makovecz nagy szeretettel tervezte az épületet, és az azt belengő sajátos atmoszféra az ő rendkívüli személyiségének is köszönhető – vallja Lőrincz László, az étterem tulajdonosa. 

Ahogy meséli, Makovecz Imre 1979-ben még a Pilisi Parkerdőgazdaság főépítészeként kapta feladatként a dobogókői sípálya büféjének megtervezését, amelynek elsődleges célja volt, hogy a sífelvonó villanymotorja fedett helyre kerüljön. A többi már szinte történelem. 

– 1980-ban kezdődött az építkezés. Egy évig nem találtak olyan kivitelezőt, aki Makovecz elképzeléseit meg tudta volna valósítani, ezért Imre fogta magát, kerített néhány szlovák ácsot, az ő segítségükkel és a saját két kezével állt neki az építkezésnek – emlékszik vissza Zsindelyes Síház születésének időszakára Lőrincz László, aki hamarosan átvette a büfé irányítását. 

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata.hu
Lőrincz László

A Zsindelyes építészeti szempontból igen sikeressé vált, külföldön is híre ment, olyannyira, hogy még Japánból is zarándokoltak ide megcsodálni a különleges technikával készült faszerkezet építészeti fogásait, sőt, maga Makovecz is körbevezetett itt építészeket, akik aztán külföldi egyetemeken adták tovább a tervező különleges gondolatait.

Pozitív energiák

A Zsindelyest tíz éve újították fel, ám azóta újabb rekonstrukció vált szükségessé. A kormány országszerte harminc Makovecz-épület építésére, felújítására és funkcióbővítésére 12 milliárd 420 millió forintot különtett el, amellyel az életmű gondozását támogatja. A kormányzat biztosította keretből a Zsindelyes is részesült: a tervek szerint jövő tavaszra érhet véget az épület teljes körű felújítása.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata.hu

– A sípálya télen, a kiránduló utak pedig az év minden szakában vonzzák a turistákat. Dobogókő Pilis energiaközpontja, a spiritualitásra fogékony közönség pedig még külföldről is felkeresi ezt a vidéket – teszi hozzá Lőrincz László, aki feleségével közösen dolgozik itt lassan negyven éve, egészségmegőrző és kulturális témájú előadások, hagyományőrző körök találkozója és sok más program szervezőjeként is tevékenykednek, a Dobogókőért Közhasznú Alapítvány tagjaiként önzetlenül segítik a terület természeti környezetének védelmét, értékeinek megóvását. 

Az étterem belső kialakítása szintén Makovecz tervei szerint készült. A kiszolgáló pult fölött magasodó faszerkezet egyszerre népművészeti ihletettségű, és az ősi magyar mítoszok világának felelevenítője. A helyiség közepén a népmesékből ide varázsolt kemence, körülötte még a Makovecz Imre által Erdélyből beszerzett három lábú székek sorakoznak. 

Az egyik asztal mellé telepedünk egy csupor fűszeres gyömbértea társaságában. A falon fotók, rajzok, témájukban mind a magyar hagyományokhoz kötődnek, az egyiken a közeli Pilisszántó Nagyboldogasszony-templom fotója – az enteriőr is azt sugallja, lelki, szellemi, fizikai felfrissülésre talál az ide betérő. Kissé odébb, a bejárathoz közel a falon sárguló, régi fotó, Makovecz portréja. Az építész szellemi hagyatéka azonban nem fakul: tovább él e falak között.

Makovecz Imre (1935-2011) Kossuth- és Ybl-díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteletbeli elnöke, a magyar organikus építészet megteremtője. Az organikus építészet programja szerint az épületnek szerves egységet kell alkotnia azzal a hellyel, ahová tervezték, harmóniában kell állnia, kapcsolódnia környezetével a felhasznált anyagok, az épület alakja, gondolatisága szempontjából is. Makovecz szerint „a magyar szerves építészet feladata, hogy szolgálja Európai Közép ezoterikus létét”.

Fotó: MTI, archív
Korábban írtuk

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés