Az Európa Tanács tavaly december 17-i ülésén hozott határozatában kimondta, hogy Románia a csatlakozás időpontjáig minden tagsággal járó kötelezettségének eleget tud tenni. Az Európa Tanácséhoz hasonló véleményt fogalmazott meg az Európa Bizottság (EB) is idén februárban. Legkésőbb 2005. április 13-ig azonban, a harmadik félnek, az Európai Parlamentnek (EP) is rá kell bólintania a szerződéstervezetre. Ha az EP is elfogadja a jelentéstervezetet, a román csatlakozási szerződést várhatóan 2005. április 25-én írják alá Luxemburgban. A szerződés hatályba lépéséhez még az is szükséges, hogy azt mind a huszonöt tagállam nemzeti országgyűlése törvénybe foglalja. A becikkelyezési időszak 2005. április 25-e és 2007. január 1-je között zajlik. A szerződés aláírásától a csatlakozás napjáig Románia aktív megfigyelői státusban vesz részt az uniós döntéshozatalban, vagyis az összes fórumon jelen lehet, véleményt is nyilváníthat, csak a szavazásokon nem vehet részt. Az eredeti tervek szerint Románia 2007. január 1-jétől lehet az Európai Unió teljes jogú tagja.

Az EP külügyi bizottsága kapta a feladatot, hogy a csatlakozás feltételrendszerét kidolgozza. Azzal, hogy a tanács kimondta, Románia képes lesz a feltételeknek megfelelni, nehéz helyzetbe hozta a bizottságot. Választási lehetőségei leszűkültek, mert a jelentéstervezet megvitatása után, még ha úgy találja, sem mondhatja ki a felkészületlenséget. Egyetlen lehetősége a csatlakozás időpontjának kitolása maradt. Pedig a vita során világossá vált, hogy a képviselők nagy része kételkedik abban, hogy Románia valóban megérett a csatlakozásra, egyes képviselők nem értették, hogy miért akarják a szemmel láthatóan felkészületlen országot az unió torkán ilyen gyorsan lenyomni. Sajtóhírek szerint az EB finn tagja egy berlini lapnak azt nyilatkozta, az sem kizárt, hogy Románia csak egy évvel később, 2008-ban csatlakozhat az unióhoz. Egy másik német lap pedig megírta, hogy az EP egyes, főleg német néppárti képviselői Olli Rehn bővítési EU-biztoshoz fordultak, hogy a csatlakozási folyamat befagyasztását szorgalmazzák. Ennek okaként főként a tűrhetetlen mértéket öltő romániai korrupciót jelölték meg. A bővítési biztos ezt sem nem cáfolta, sem nem erősítette meg, ám kijelentette, hogy 2005 és 2006 a kihívások éve lesz Románia számára, mert az országnak még igen sokat kell tennie annak érdekében, hogy a 2007. január elsejei időpont tartható legyen.

Az általános vitában teljes volt az egyetértés a képviselők között abban, hogy az unió szigorú és gyakori ellenőrzésekkel bizonyosodjék meg arról, hogy az előírt feltételeket Románia valóban teljesíti-e, különös tekintettel a problematikus területekre. Ilyen a sajtószabadság, a közigazgatási reform, a gyermekvédelem, a környezetvédelem, a kisebbségek helyzete és még sok egyéb. Azt még nem tudni, hogy a megfigyelési rendszer, amely valóban példátlan az eddigi EU-bővítési körökhöz képest, a gyakorlatban hogyan valósul meg. De azt a külügyi bizottság már megszavazta, hogy ha nyilvánvaló bizonyítékokat találnak arra, hogy jelentős számú területen láthatóan felkészületlenek, és a csatlakozás komoly kockázatokkal járna, úgy az EB ajánlása alapján a tagállamok egyhangú döntéssel egy évvel elhalaszthatják a két balkáni állam csatlakozását.

Az általános vita lezárása után kezdődött a kiegészítő javaslatok egyenkénti megvitatása. A román csatlakozási kérelemhez a megadott határidőig, 2005. március 17-ig összesen 46 kiegészítést nyújtottak be. A javaslatok között több, az erdélyi magyarságot érintő, a székelységet külön megnevező indítvány is volt, amelyeket a magyar Gál Kinga és a dél-tiroli Michl Ebner, illetve a két képviselő közösen nyújtott be.

Michl Ebner kiegészítéseiben leszögezte a székelység ("szekeler" megnevezéssel, mellette zárójelben feltüntetve, hogy magyar kisebbségről van szó) aggasztó helyzetét, és szorgalmazta a bukaresti parlament elé a Székely Nemzeti Tanács által beterjesztett székely önkormányzatiság mihamarabbi elfogadását. Emellett a dél-tiroli képviselő egy másik javaslatában kívánatosnak tartotta, hogy az uniós pénzforrások alapjait jelentő területi közigazgatási felosztás semmiképpen se járjon a kisebbségekre nézve hátrányos következményekkel. A Gál Kinga képviselő asszonnyal közösen benyújtott indítványban pedig javasolta, hogy a kisebbségek biztonságos jövője érdekében – ami különösen a magyar kisebbségre vonatkozik – dolgozzanak ki "területi védőintézkedéseket". Gál Kinga az erdélyi egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására is javaslatot tett.

A bizottság által kijelölt témafelelős, a francia Pierre Moskovici (PSE), az EP szocialista frakciójának tagja, a javaslatok fontosságát elismerve vállalta, hogy azokat tartalmukban egységesítve, az indítványokat benyújtó képviselők egyetértésével összefogja, és kompromisszumos javaslatot dolgoz ki a másnapi szavazásra. Szerdán végül is két Moskovici-féle javaslatcsomagot bocsátottak a képviselő-testület elé, amelyeket látható és meggyőző többséggel a bizottság el is fogadott.

Az első szövege, amelyben egy kivétellel Gál Kinga és Michl Ebner indítványai is szerepeltek, leszögezi a kisebbségek tiszteletét, elismerését és támogatását a célból, hogy megszűnjék az ellenük irányuló erőszak és megkülönböztetés minden formája. A második pedig, amelyben Ebner képviselőnek a székely önkormányzatiság elfogadását sürgető javaslatát fogalmazta át Moskovici, kimondja, hogy a kisebbségek általános védelmének további fejlesztése mellett olyan kiegészítő rendelkezéseket kell Romániának hoznia, amelyek biztosítják a magyar kisebbség védelmét a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvének értelmében.

Bizonyára sokáig fognak még majd vitatkozni a szövegek pontos értelmezésén mind a román, mind a magyar illetékesek. Ám azt leszögezhetjük, hogy két rendkívül fontos szó, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság szerepel benne. A szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy minden ügyről a lehető legmegfelelőbb és az állampolgárhoz legközelebb eső közigazgatási szinten kell dönteni. Túl azon, hogy ez az unióban általános jogelv és természetes követelmény, a Pierre Moskovici által megfogalmazott és a bizottságban elfogadott javaslat azt hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás és önkormányzatiság elvét ez esetben a magyar kisebbség védelme érdekében kell alkalmazni.

Az önkormányzatiság esetében pedig nem árt megjegyezni, hogy az csak a hozzá kapcsolódó területen jöhet létre. Tehát nem értékeljük túl a történteket, ha azt mondjuk, hogy ezzel megteremtődött a székely területi önkormányzatiság lehetősége. Az is nagyon fontos, hogy az erdélyi magyarság védelme és önkormányzatisága érdekében ilyen magas nemzetközi szinten eddig még nem született határozat.

A magyar politikai porondon sokszor elhangzott, hogy a határon túli magyarság gondjait majd megoldja az unió. Ha felelős politikusaink egy része arra gondolt, hogy majd az unióban megoldják helyettük a kérdést, akkor nem sokat tévedtek. Az erdélyi magyarság és a székelység ügyét ugyanis a fideszes Gál Kinga kivételével az EP külügyi bizottságában egyetlen magyar politikus sem támogatta, sem írásos beadvánnyal, sem szóbeli felszólalásával. Ezzel szemben helyettük cselekedett és lobbizott Gál Kingával vállvetve a dél-tiroli Michl Ebner és a katalán Ignaci Guardan. Két utóbbi képviselő a Székely Nemzeti Tanács tájékoztatása és az SZNT által átadott anyagok alapján készítette és fogadtatta el javaslatait a bizottság több képviselőjével.

reiter