Megyei hajtóvadászat a régi vörös rend szerint

Az elmúlt négy év meghökkentő drámáját tartja a kezében az olvasó, amint kézbe veszi Dalmi Sándor Vörös polip című könyvét. A tényfeltáró riport néhány hete látott napvilágot, azt követően, hogy a történet színhelyének, Debrecennek az ötven kilométeres körzetében nem akadt nyomda, amely a kézirat elolvasása után a könyv kiadását vállalni merte volna. Ezért felelős kiadóként a szerző saját neve szerepel a kötetben. A dokumentumokkal is alátámasztott történet szomorú korrajz arról, hogy miként lehet megalázni, tönkretenni, kijátszani embereket, családokat a pénzért és a befolyásért. A megdöbbentő történetnek lapunk is utánajárt. Megkerestük a főhőst, Tóth Attilát.

A 35 éves fiatalember két gyermek édesapja. Többdiplomás, egyebek mellett településüzemeltetői diplomával rendelkezik. Egy nyertes pályázat után 1999. január elsejétől a Hajdú-Bihar megyei Területfejlesztési Tanács által működtetett Koordinációs Iroda, majd annak megszűnését követően a Hajdú-Bihar Megyei Fejlesztési Ügynökség Kht. (HBMFÜ) vezetője lesz. A kht. feladata pályázatok befogadása, a döntések előkészítése, a pályázók szakmai kérdésekben való eligazodásának segítése, a munka koordinálása, rendezvények szervezése, más megyék hasonló szervezeteivel való kapcsolattartás. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a szervezet döntési jogkörrel nem rendelkezik, a pályázati pénz fölött nem diszponál, pénzt nem utal. Feladata a döntéshozók munkájának segítése. Tóth Attila kinevezése határozott időre, öt évre szólt. 1998 decemberében, amikor a pályázatot megnyerte, még nem gondolta, hogy az elkövetkező időszak nem múlik el nyomtalanul sem az ő, sem a családja életéből, hogy szakmai rátermettsége és felkészültsége mások szemében szálka lesz, hogy az elmozdítása érdekében minden követ megmozgatnak, és eszközökben nem válogató, a tényekkel vajmi keveset törődő politikai erők játékszerévé válik. Mert ha tudta volna, biztosan nem pályázik a vezetői posztra… Kezdetben minden rendben volt. Tóth Attila és csapata végezte a munkáját és jelentős sikereket értek el. Részt vettek a régiók kialakításában, segítséget nyújtottak a 2000-es árvíz- és belvízkárok enyhítéséhez és segítették a vállalkozókat, akik szívesen fordultak az irodához segítségért.

– Lehet valaki kiváló asztalos, de attól még nem tud megírni egy pályázatot – emlékezik vissza Attila a kezdeti tájékozatlanságra, ami az előcsatlakozás éveiben szinte természetes volt. Akkoriban még csak elvétve lehetett találni pályázatíró cégeket, az egyetemek, főiskolák sem ontották még magukból az ilyen természetű szakmai végzettséggel rendelkező fiatalokat. A Gödöllői Szent István Egyetem Regionális Gazdaságtani Tanszéke fel is kérte őt gyakorlati ismeretei átadására. A kht. az e területen tevékenykedők között 2002 áprilisában Magyarországon elsőként szerzett ISO-minősítést. Attila igyekezett pártállástól függetlenül jó kapcsolatot ápolni a környék polgármestereivel, mindenkinek szívesen segített. Így jött el a 2002-es esztendő, amely sok mindent megváltoztatott: a lelkes kis csapat mindennapjaiba nyugtalanság, találgatások, értetlenség és később a lélektani hadviselés pokla költözött. A 2002-es helyhatósági választások után beiktatják hivatalába dr. Juhászné Lévai Katalint.

A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Közgyűlésének újdonsült elnöke akkor 47 éves, egy gyermek édesanyja. Az elnök asszony 1984-től a KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottságának titkára, később az MSZMP tagja. 1989 októberében az MSZP alapító tagja, 1991-ig a párt debreceni szervezetének elnökségi tagja, 1996-1998 között az országos választmány alelnöke, 1998-tól 2003-ig az MSZP megyei elnöke. A 2002-es önkormányzati választásokat követően a szocialista többségű Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke. Tóth Attilával először azután találkozik, hogy az egyik polgármester felkeresi és elmondja, hogy Juhászné Lévai Katalin, az MSZP megyei elnöke beszélni szeretne vele. Létrejön a találkozó, az elnök asszony kimutatásokat kér tőle, olyanokat, amelyekből kiderül, hogy ki, mikor, milyen összegű támogatásban részesült. Tóth Attila készségesen segít, a képviselő asszonynak rendelkezésére bocsátja a kért adatokat. A második találkozásuk alkalmával az elnök aszszony már szinte barátian viselkedik, kávét iszik és kedvesen érdeklődik a kht. és a tanács munkája felől. Beiktatása után a megyeháza Árpád Termében az elnök asszony a résztvevőket arról biztosítja, hogy számít rájuk, senkit nem akar elküldeni…

Nem sokkal később nyomatékkal felhívja Tóth Attila figyelmét arra, hogy kizárólag az ő engedélyével adhatók információk mindennemű témában. Később pedig kerek perec megtiltja, hogy a kht.-vezető bárkinek bármilyen információt adjon. Tóth Attila továbbra is segíteni próbálja az elnök asszony munkáját, bár már nem ismeri föl benne azt a kedves hölgyet, aki először járt nála. Nem sokkal később a Területfejlesztési Tanács elnöki tisztjét is betöltő Juhászné Lévai Katalin egy újabb listát, ezúttal egy feketelistát kér a kht. vezetőjétől, olyat, amelyben a problémás cégek szerepelnek. Aláírni pedig semmit nem ír alá. Közben a kht.-nál 2002 augusztusától 2003 januárjáig Állami Számvevőszéki vizsgálat folyik. Az ÁSZ-jelentés a vizsgálat lezárulta után az 1998. évi ÁSZ- vizsgálat megállapításaihoz képest jelentős javulást tapasztal. Vagyis, amióta Tóth Attila a vezető, jelentősen javult a pénzügyi és számviteli fegyelem. Ennek ellenére elismerő szavak helyett az elnök asszony az ÁSZ-jelentést lobogtatja, és súlyos szabálytalanságokról beszél. Felszólítja Tóth Attilát, hogy írja meg a vizsgálat eredményével kapcsolatos észrevételeit. Majd egy autót kezd követelni rajta.

– Hol vannak a papírjai? – tudakolja, arra az ÁSZ-jelentésben kifogásolt adásvételre hivatkozva, amelyben a Területfejlesztési Tanács egy 2002. októberi gépkocsi-értékesítést nem tartott gazdaságos intézkedésnek. Attila a kht., nem pedig a tanács vezetője…

Juhászné Lévai Katalin az ÁSZ-vizsgálatra hivatkozva felhatalmazást kér a Területfejlesztési Tanácstól könyvvizsgálói, ügyvédi vizsgálat lefolytatására. Arra, amire már egy héttel korábban megbízást adott. Kezdetét veszi a lelki hadviselés. Folyosói pletykák, elharapott félmondatok, majd egy szép napon az MSZP-székházba, a Köztársaság térre invitálják a kht. vezetőjét, ahol Bodor Tibor várja. Tájékoztatást kér tőle, majd azzal biztatja, hogy hozzá forduljon, ha bárminemű gondja akadna. Tóth Attila először nem érti, vajon miért kell a Köztársaság térre mennie. A Fidesz-kormány idején semmilyen párt semmilyen székházába nem rendelték föl…

Amikor hazaér, egyszeriben megérti budapesti útja valódi okát. Távollétében az irodájában megjelenik a könyvvizsgáló és munkához lát… Így készült az a belső vizsgálati jelenés, amelyet sem akkor, sem később nem mutattak meg neki, viszont amire rendre hivatkoztak. Ekkor Tóth Attila ügyvédhez fordul, de már kész az ultimátum: súlyos szabálytalanságokat tártak fel a kht. munkájában, ezért a vezető vagy önként távozik és ez esetben a végkielégítés nem illeti meg, vagy ha mégsem szedelőzködne magától, a rendőrök megbilincselve viszik majd el – hangzik a hadüzenet.

Ekkor Attila vesegörcsöt kap, kórházba kerül. Megoperálják, s bár pillanatnyilag jobban érzi magát, az érkező hírek hatására újabb komplikációk lépnek föl nála. Sor kerül a beígért rendőri fellépésre is. Már otthon van, amikor egyik reggel megjelennek otthonában a rendőrök, házkutatási paranccsal… És nagyon készségesen megvárják, amíg a felesége felöltözteti a gyerekeket, hogy elvigye őket otthonról… Közben sajtóhadjárat indul ellene. A kht. vezetőjét március tizedikén kényszerítik bele a közös megegyezésbe. Az elnök aszszonynak már nincs jogosultsága erre, mert négy nappal korábban a munkáltatói jogok gyakorlását a testülethez helyezik. Így a munkaviszonyt megszüntető szerződés semmis…

A kht. egykori vezetője látogatni kezdi az egyébként nyilvános tanácsüléseket, ami az elnök asszonyt szemmel láthatóan zavarja. Talán azért, mert sejti, hogy Attila munkajogi és személyiségjogi pert indított.

Az első tárgyalás november 4-én, a Megyei Bíróságon volt. Ezután fenyegette meg az elnök asszony ügyvédje. Attila elmondása szerint azt mondta neki, hogy nem lett volna semmi baj, ha nem ugrál. „Katit idegesíti, hogy eljársz a tanácsülésekre” – tette hozzá. 2004. december elsején mondta ki jogerősen a Szegedi Ítélőtábla, hogy Tóth Attila megnyerte a személyiségjogi perét Juhászné Lévai Katalinnal szemben, az elnök asszonyt eltiltották a további jogsértéstől. De megnyerte a munkajogi pert is. S noha az elnök asszony ügyvédje felülvizsgálatot kért, a Legfelsőbb Bíróság a kérelmét elutasította. Mégsem szűnt meg a folyamatos támadás. Olyan ügyeket próbáltak a nyakába varrni, amelyekben a kht.-vezetőnek sem döntési, sem utalási jogköre nem volt. Többszörösen büntetett előéletű emberek vallottak ellene, olyanokat állítottak a rendőrségen, hogy Attila és egy kollégája részesülhetett a pályázati pénzből. Utóbb kiderült, hogy ezek az emberek nemhogy nem ismerték, de sohasem találkoztak vele. Akkor vajon hogyan lehetséges mindez? Kinek a hatására vallottak ezek az emberek? Az ígéretüket, amely szerint különböző ügyeket fognak kreálni, ha nem hagyja abba a pereskedést, mindenesetre betartották. A 35 ezer forintos reprezentációs keretével fillérre elszámoltatták, és olyanokba kötöttek bele, hogy mikor hol tankolt és hol ebédelt. Négy év alatt annyi rágalmat zúdítottak a fejére, ami másnak egy életre elég…

Ám a napokban fordult a kocka. Tóth Attilával szemben Juhászné Lévai Katalin pótmagánvádat nyújtott be a testület felhatalmazása nélkül, amelyet a bíróság jogerősen elutasított. Ezért Tóth Attila hamis vád és hivatali visszaélés miatt feljelentést tett és a nyilvánosság előtt kérte az elnök asszonyt, mondjon le a mentelmi jogáról, mivel az egyik legbizalmasabb kollégáját, utódját a kht. élén gyanúsítottként hallgatták ki okirat-hamisításért.

Tóth Attila időközben rádöbbent arra, hogy az igazi célpont nem ő. Azért támadták ilyen elszántan, mert sokak szerint rajta keresztül akartak eljutni Kósa Lajosig, a cívisváros fideszes polgármesteréig, aki túlzás nélkül állítható, hogy az ország egyik legkiválóbb városvezetője. A fiatalember elszánt igazságkeresése azonban megakadályozta őket ebben… Így visszavonulót fújtak. Többek között a frissen kinevezett hajdúszoboszlói rendőrkapitány is.

Csintalan Sándor Dalmi Sándor könyvének ajánlójában Juhászné Lévai Katalinnak is üzen. „Végtelenül szomorú lettem, amikor elolvastam a kéziratot. Sok mindent képzeltem már az életben, de hogy így el tudd veszíteni az arcod, nem gondoltam volna. Kelj fel! Nézz a tükörbe, és mondj le, amíg nem késő!” – tanácsolja egykori párttársának.

Hernádi Zsuzsa