Ballépés címmel közölt cikket a Süddeutsche Zeitung augusztus 28-án László Petra és a szír Oszama Mohsen történetéről. A László Petrával készített interjút a Demokrata szerkesztőségében vették fel. A cikk így kezdődik: „2015 őszén egy operatőr elgáncsol egy menekültet. A videó Twitteren bejárja a világot. De vajon mi történt azóta a magyar Petrával és a szír Oszamával?”

Idén májusban László Petra férjét, László Gábort megkereste a Süddeutsche Zeitung egyik riportere.

– Már lassan két év telt el az ominózus videó óta, ami akkor bejárta a világot. Változnak az idők, azóta már mi is sok mindent másként látunk, mint akkoriban. Szeretnénk interjút kérni Petrától és természetesen megkeressük Oszamát is. Objektív képet szeretnénk készíteni arról, hogy mi történt 2015-ben Röszkén, és hogy változtatta meg egy pár perces videó Petra életét.

A jó szándékúnak tűnő felkérésre Gábor azt felelte, megbeszéli a dolgot feleségével és jelentkezik. Petra úgy döntött, hát jó, legyen, de csak azzal a feltétellel, ha a férje és új munkaadója, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője is jelen lehet az interjúnál. Petra továbbá kikötötte, hogy csak akkor ad interjút, ha nem szerepel egy cikkben Oszamával.

E cikk íróját Bencsik András kérte fel, hogy tolmácsként legyen jelen az interjú alatt, így szem- és fültanúja volt az elhangzottaknak. Az interjú végén valamennyi résztvevő nyomatékosan kérte, hogy megjelenés előtt küldjék el jóváhagyásra a cikket, ellenkező esetben nem járulnak hozzá a megjelenéséhez.

Nem küldték el.

Csak néhány idézetet küldtek e-mail­ben, hogy pontosan ez hangzott-e el. A hozzáfűzött kommentárokat, valamint az idézetek szövegkörnyezetét nem láthatták a megszólalók a megjelenés előtt, így nem is tudtak tiltakozni ellene. A cikket tehát jóváhagyás nélkül közölték, nem téve eleget annak a feltételnek sem, hogy Petra és Oszama ugyanabban a cikkben nem szerepelhet.

Ami megjelent, túllép minden etikai határt.

A cikkben kiemelten szedve Petra mint elkövető, Oszama mint áldozat szerepel, annak ellenére, hogy László Gábor a Süddeutsche Zeitung rendelkezésére bocsátotta a nemzetbiztonsági szakértő szakvéleményét, amelyben megállapították, hogy a távolabb álló Petra lába nem ért hozzá Oszamához, ezért nem lehet sem elkövetőről, sem áldozatról beszélni. A cikkben mégis megjelenő „die Taeterin” (az elkövető) és „das Opfer” (az áldozat) a német újságíró által megismert tényeknek nem felel meg, ezért egyértelműen rosszhiszemű és hazug állítás.

Van más baj is. Az egyes megszólalók szavai váltakozva, tetszőlegesen a szövegkörnyezetből kiragadva követik egymást. A lírai hangvételű, érzelmekre ható cikkben úgy keverednek a valóság elemei a fősodratú német média hazugságáradatával, mintha egy profi mixer keverte volna ki ezt a sületlenséget, amit végül nyakon öntött valami émelyítő szósszal. Ami kisült belőle, az a médiamanipuláció állatorvosi lova: ezen a cikken be lehet mutatni, hogy működik a nagyüzemi német agymosás.

A recept a következő: készíts valóságos interjúkat valóságos helyszíneken, és figyeld meg a legapróbb részleteket is: milyen ruha van rajtuk, milyen színű a hajuk, mit esznek, isznak, milyen cigit szívnak, milyen a karosszék támlája vagy a képek a falon. Ugyanis ettől és egyedül csakis ettől tűnik majd hitelesnek mindaz, amit összehordtál. Vedd fel az elhangzott mondatokat, azután a saját prekoncepciódnak megfelelőeket illeszd be az előre megírt szövegbe, a többit pedig, ami nem passzol, felejtsd el, dobd ki, és akkor légy elégedett, ha a végeredmény köszönőviszonyban sincs a valósággal. Mert akkor jól dolgoztál, a megrendelőid legnagyobb megelégedésére.

Végezetül vigyázz, nehogy elkövesd azt a hibát, hogy elküldöd a cikket a megszólalóknak a megjelenés előtt, mert akkor ez a katyvasz soha nem jelenik meg, nemhogy a Süddeutsche Zeitungban, de még egy ócska faliújságon sem. De lássuk, mi is történt valójában, és mi az, amit a Süddeutsche Zei­tung hasábjain összehordtak.

A több mint háromórás beszélgetés látszólag kedélyesen indult. Bencsik András a szobájában fogadta a vendégeket, megkínálta őket kávéval és aprósüteménnyel, amit a minden részletre kiterjedő cikk szerzője nem felejt el megemlíteni: „A Demokrata szerkesztőségében vagyunk. A jobb-konzervatív hetilap Petra új munkaadója. A villa a központban, az Andrássy út végén, a budapesti Champs-Élysées-n fekszik, ahogy az egyik útikalauz reklámozza. A főszerkesztő, Bencsik András [akinek a nevét hibásan közölték], a kockás ingével, farmernadrágjával és pofaszakállával [a valóságban bajuszával] olyannak tűnik, mint egy barátságos tanár, amint kávét és kekszet szervíroz és közben a magyar történelemről beszél.”

Íme az első trükk: a Schnauzbart szó kettős jelentésű: a pofaszakáll mellett goromba frátert is jelent, de ez biztosan csak véletlen. Így folytatják: „Bencsik András Petra esetét a kommunizmus óta eltelt időszak legszégyenletesebb karaktergyilkosságának nevezi, a menekülteket hangos invázor hordának írja le.” Ez félig stimmel. A karaktergyilkosság igen, az invázor horda kifejezés nem hangzott el.

Megemlítik még a gyűjtést az állását elveszítő Petra megsegítésére, de ezen túlmenően többet nem idéznek Bencsik Andrástól, holott ő maga tényszerűen, a tőle megszokott alapossággal tárta fel az eset körülményeit. Ezért a szavait egyszerűen kihagyták a cikkből.

Az interjú ekkor már beszélgetés helyett egyre inkább egy rendőrségi kihallgatásra kezdett hasonlítani. A Petrához intézett kérdések minden apró részletre kiterjedtek: hogy került Röszkére, ki küldte oda, mi volt a pontos feladata, mire helyezte a hangsúlyt, hol volt előző nap, mikor indult, hánykor ért oda, mit csinált, amikor megérkezett, kivel volt, mit látott, hol állt pontosan, hány rendőrt látott, ők mit tettek, miért fordult meg és mit látott, amikor megfordult…

Azután jöttek a személyes kérdések: mit gondolt akkor és mit gondol ma, mi a véleménye a menekültekről, miért tette, amit tett, miért kért bocsánatot, megbánta-e, amit tett, mit mondott, amikor a rendőrség kihallgatta, minek tekinti magát, áldozatnak-e, vallásos-e, jár-e templomba, mit szóltak a gyerekei mindehhez, hogy reagált a környezete, miért költöztek el az otthonukból, miért bujkáltak és így tovább. Órákig faggatták Petrát, aki végül megelégelte: javasolta, hogy tartsanak egy rövid szünetet.

Erről megemlékezik a cikk: „Petrának szünetre van szüksége és egy vékony mentolos Marlboróra. Gábor felugrik, gesztikulál, elmagyarázza, mi mindentől mentette meg a feleségét, amikor távol tartotta a Facebook-üzenetektől, amelyekben kilátásba helyezték, hogy megerőszakolják és megölik.”

Petra a valóságban minden kérdésre őszintén válaszolt. Elmondta, hogy előző nap Ukrajnában forgatott, fáradt és túlterhelt volt, keveset aludt, végezte a feladatát, filmezte a rendőröket. A rendőrsorfalat áttörő, futó migránsokat filmezte, úgy tűnt, hogy a rendőrök a többieket fel tudják tartóztatni. De ekkor újabb több száz migráns tört át. Ez a jelenet Petra háta mögött zajlott, ezt Petra akkor még nem látta, csak azt érezte, hogy többen nagy erővel meglökik. Ekkor megfordult és azt látta, hogy hirtelen egy hatalmas tömeg fut felé. Nagyon megijedt. Félt, hogy fellökik, mint ahogy ez kis híján meg is történt: többen nekiütköztek, lökdösték, az ütés fájdalmat okozott. Nemcsak a saját testi épségét érezte veszélyben, a kamerát is féltette, pánikba esett. Mivel a kezei foglaltak voltak, ösztönösen a lábát használta védekezésre. Ez a cikkben így jelent meg:

„A kétgyermekes anyuka a vállán a kamerával.

– Ezért nem láttam jól. Halálfélelmem volt.

De miért rúgott bele a lányba?

– Önvédelemből. Természetesen nem fél az ember egy lánytól. De egy hatalmas tömeg futott felém, és a lány csak fél fejjel volt alacsonyabb nálam.

És Oszama? Miért kellett elgáncsolni egy férfit, aki egy gyerekkel a karján szalad?

– A rendőröknek akartam segíteni az illegális bevándorlók feltartóztatásában. Rövidzárlat. Nemtörődömség. Ez hiba volt. De megfizettem érte.”

A cikkben megjelent, Petra szájába adott mondatok egy részét valóban Petra mondta, de teljesen más szövegkörnyezetben, más kérdésekre válaszolva, egy másik részét viszont egyáltalán nem mondta. Nem ijedt meg a nála „csak egy fél fejjel alacsonyabb” lánytól, mivel a lányt nem is látta. Csak férfiakat látott, amint felé rohantak. De ez még nem minden. Most jön a mélylélektan: a Süddeutsche Zeitung szerzői szerint Petrának és Gábornak a világ ellenséges.

„Petrát igazságtalanság érte, hisz Oszama illegálisan lépte át a határt. Gábor szerint Petra egy oroszlán: büszke az erős asszonyra, és úgy véli, tisztesség kérdése, hogy rehabilitálják. Megjegyzi, van elég utalás arra vonatkozóan, hogy ez a finom menekült nem egy vétlen édesapa, hanem terrorista, mint sokan mások, akik a zöld határon át jöttek Európába, de az igazság nem kerülhet nyilvánosságra.”

A cikk Oszama Mohsen történetét is részletesen leírja. Mivel azon a beszélgetésen nem voltunk jelen, csak a megjelent cikkre támaszkodhatunk.

Eszerint Oszama Madrid egyik külvárosában, Getaféban lakik.

„– Salem Aleikum! – köszönti vendégeit, a német újságírókat. Vékonyabbnak tűnik, mint a videón, piros pólóban és farmerben van, ősz szakáll keretezi szomorú arcát. Zaid, a fia Real Madrid-os pólóban a kanapén fekszik, tévét néz. Oszama teát hoz és mesélni kezd.

– Amikor bombák hullottak Deir ez-Zorra, Szíria keleti részén, eldöntöttem, hogy elmenekülünk.

Oszamah Al Abd Al-Mohsen (ez a teljes neve) egy kamionsofőr nyolcadik fia a tízből. Aleppóban sport szakra járt és futballedző lett. Szíriában alig akad profi klub. Oszama Mohsen, ahogy ma hívja magát, dél­előttönként testnevelőként, délutánonként a szülővárosa futball-ligájának ifiedzőjeként dolgozott. Amikor elkezdődött a polgárháború, Oszama közel 50 éves, legkisebb fia, Zaid négy volt.”

A cikk Oszamát idézve azt állítja, Oszama a testvérétől kapott 3500 dollárt. Először a török határ közelébe menekültek. Amikor ott is hullani kezdtek a bombák, és halottak feküdtek az utcán, átköltöztek a határ túloldalára, Mersinbe. A törökök barátságosak voltak, de nem volt munka. Oszama először pszichoterapeutaként próbálkozott, azután szórólapokat terjesztett, de ez nem volt elég a hatfős családnak. 2015 júliusában fordult a kocka, és kedvező helyzet alakult ki: Németország megnyitotta a határait, és a menekülés is jóval kevesebbe, 5000 helyett már csak 2000 dollárba került.

Hogy mitől lett ennyivel olcsóbb, arra nem tér ki a cikk. De nézzük tovább, mi történt. A magyar határon Oszamát feltartóztatta egy rendőr. Sikerült kiszakítania magát és továbbfutott, amikor felrúgta a magyar operatőrnő. „A futball nyelvén ez szabálytalanság, nevet a szír edző, nyilván azon tűnődve, hogy ezért sárga vagy piros lap jár.”

Oszamát a cikk szerint átverték. Hiába a Petra-videónak köszönhető népszerűség, a spanyol meghívás, a fotó kéz a kézben Cristiano Ronaldóval és a többiekkel, a Real Madrid helyett egy külvárosi futballiskolában kellett dolgoznia. De a focipálya helyett egy irodában találta magát. Nem értette, milyen kapcsolatokat vár tőle egy spanyol futballiskola az arab térséggel. Nem értett egyébként egy árva szót sem, mert nem tud spanyolul. Járt spanyolnyelv-tanfolyamra. A spanyol szerinte könnyű, de az ő fejébe már nem fér bele, mert azt más gondolatok töltik ki, írja a Süddeutsche Zeitung.

„Oszama családja szanaszét. Spanyol jótevője is beintett neki: még két hónapig fizeti a lakást, azután kiteszi a szíreket. Az ok: hiányos integráció. Nem tud spanyolul, de ezt szerinte azelőtt is tudták. Úgy érzi, csak PR-embernek használták, de már nincs szükség rá. A spanyol hatóságoktól sem várhat segítséget és pénze sincs. De tudja, hogy másoknak még ennél is rosszabb.

– A spanyolok nagyon jók hozzánk. A németek is nagyon jók voltak. Ha Asszad végre eltűnik, és demokrácia lesz az országunkban, Angela Merkelnek szobrot fogunk állítani” – idézi a Süddeutsche Zeitung Oszama lelkes szavait.

Bencsik Andráson, László Petrán és Oszama Mohsenen kívül van egy negyedik megszólalója és egyben megdicsőült főszereplője is a Süddeutsche Zeitung cikkének. Ő Stephan Richter, az RTL riportere, aki felvette a röszkei jelenetet és feltette a világhálóra. Stephan Richter az RTL riportereként járt Párizsban a Charlie Hebdo miatt, Münchenben is filmezte az ámokfutót, de „ez a három hét balkáni útvonal volt a legkeményebb” – állítja.

Richterrel egy sváb sörözőben találkoztak a Süddeutsche Zeitung újságírói. Miközben rebarbaraszörpöt ivott és cigarettázott, elmesélte, mit látott Röszkén. Becslése szerint azokban a napokban tíz­ezer migráns lépte át a szerb–magyar határt.

„Megindító állapotban, elcsigázottan, kisgyermekek, öregek. Az egyikük a hátán cipelte a 65 éves anyját, sérült gyerekeket toltak tolókocsiban. Nem volt se orvos, se szociális munkás, semmiféle segítség, csak rendőrök. Nappal őrült hőség, éjjel nulla fok. Volt, hogy esett, és az anyák a gyerekeikkel a vizes fűben aludtak. Körbejárt a szóbeszéd: hamarosan lezárják a határt. A migránsok tudták, Magyarország az út legkeményebb része. Aki ezen túljut és eléri Ausztriát, az megmenekül.”

Mivel operatőr kollégája valahol elkeveredett, a saját mobiltelefonjával készítette és tette közzé a Petráról készített videót. „Röszkén a helyzet továbbra is rettenetes, a rendőrség túlterhelt, a migránsok áttörik a rendőrsorfalat, sérültek” – írta. Este elolvasta az üzeneteket: „A nő miatt esett el a menekült? Szándékos volt? Ki ez a nő?”

A cikk így folytatja: „Nem sokkal később napvilágot látott a Petráról készült második videó. (…) Most értette meg a riporter, hogy mit filmezett és mit küldött szét a világhálón. Egy jelenet, ami legalább annyira felháborító, mint amennyire szimbolikus: egy magyar nő, aki az országát védi és el akarja zárni a menekültek elől. Alattomosan, tekintet nélkül a gyerekre. Újságíróként kiesik a szerepéből, nem marad semleges megfigyelő. És teszi mindezt a világ nyilvánosságának szeme láttára, amely reflexszerűen felháborodva, érzelmeitől elragadtatva, sőt gyűlölettel reagál.”

A cikk vége felé újra átveszi a szót Ste­phan Richter, és a szavaiból kiderül, ő a történet egyedüli nyertese.

– Minden újságíró boldog lenne, ha kapóra jönne neki egy ilyen sztori. Ma már mindez nem lenne annyira érdekes. Megszokták az effajta képeket. De akkor világtörténelmet szállítottunk, jókor, jó időben – dől hátra büszkén az RTL riportere.

A Süddeutsche Zeitung cikkével Petra karaktergyilkossága nemhogy nem ért véget, de a gyűlölet hullámai még magasabbra csaptak. Úgy tűnik, valakiknek érdekükben áll életben tartani a sztorit. A legfelháborítóbb idézetet a végére hagytam.

„László Petra kétszínű, kiismerhetetlen. Mi ő valójában, egy újságíró, feleség és családanya, aki túlterhelten, egy váratlan helyzetben rosszul reagált? Vagy egy megátalkodott jobbos, aki a rasszizmusát akaratlanul az egész világ elé tárja? Hogy került az N1Tv-hez, ami a jobboldali-radikális Jobbik meghosszabbított karja? […]

A hangja jegessé válik.

– Hogy mit gondolok, az mindegy. Bármelyik csatornának dolgozhatnék.

Az imént még szelíd, önironikus, felszabadult. Most ez a keménység. Petra szemében mindig más a hibás: a média, a politika, a menekültek és Angela Merkel, aki a szíreket Európába hívta…”

Amikor ez a botrányosan hazug cikk készült, napra pontosan két év telt el Röszke óta. Ezért rögzítsük a tényt, mert a jelek szerint még mindig él a hazugság: László Petra olyan távolt állt a gyerekével rohanó és orra bukó Oszama Mohsentől, hogy nem buktathatta el. Mohsen talán egy fűcsomóban, talán a saját lábában botlott el, vagy csak azért, mert elveszítette az egyensúlyát. De Stephan Richter mobiltelefonos felvétele amely egy szerencsétlen szögből készült, azt a hamis látszatot keltette, mintha László Petra buktatta volna el. Egy másik kamera egy másik szögből azonban világosan megmutatta, hogy Petra távolabb állt, ezért Mohsen elbotlásában ártatlan. De az senkit sem érdekelt. Nem számít. Nem illik a képbe: a magyarok rasszisták. A Süddeutsche Zeitung rendíthetetlenül hazudik.

Hernádi Zsuzsa