Apafi Mihály 330 éve halt meg

Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja.

Ebesfalván (ma Dumbraveni, Románia) született 1632. november 11-én. Erdély egyik legrégibb családjából származott, apja országtanácsos és Küküllő megye főispánja volt. Apafi részt vett II. Rákóczi György fejedelem 1657-es balsikerű lengyelországi hadjáratában, hazafelé tartva tatár fogságba esett és csak 1661-ben, tetemes váltságdíj ellenében szabadult ki. A török ezalatt szembefordult Rákóczival, aki 1660-ban elesett a szászfenesi csatában, ezt követően a török által támogatott Barcsay Ákos, majd Kemény János ült a fejedelmi székben. A Porta ismét közbeavatkozott, Keményt kiverte az országból és helyébe 1661 szeptemberében a kastélyából, szülő felesége mellől odarendelt Apafit választtatta fejedelemmé. Kemény János megpróbálta a trónt visszaszerezni, de 1662-ben a nagyszöllősi csata után holtan maradt a harcmezőn.

Az uralkodásra nem készülő Apafi csendes és jószívű, de befolyásolható és ingatag jellemű ember volt, aki az ügyek intézését feleségére, Bornemissza Annára és Teleki Mihály kancellárra hagyta, Teleki pedig hatalmát személyes érdekei, sérelmei megbosszulása érdekében is felhasználta. A Porta hűbéreseként több Habsburg-ellenes török hadjáratban kellett részt vennie, de már szinte uralkodása első éveitől titkos kapcsolatban állt a bécsi udvarral. A fejedelem ugyanakkor menedéket nyújtott az I. Lipót császár által üldözött magyar protestánsoknak és tevőlegesen támogatta Thököly Imre felkelését, ez csak akkor szűnt meg, amikor Thököly felbontotta eljegyzését Teleki lányával és Zrínyi Ilonát vette feleségül.

Apafi 1683-ban megjelent a Bécset sikertelenül ostromló nagyvezír táborában, de még a vállalkozás kudarca előtt távozott is onnan. 1686-ban titkos megállapodással csatlakozott a török kiűzésére létrehozott Szent Ligához. Buda 1686-os visszavétele, majd a törökön aratott 1687-es nagyharsányi csata után a császári seregek Erdélyben akartak áttelelni, és Apafi Balázsfalván egyezményt között a fővezér Lotharingiai Károllyal. Apafi ebben elismerte a császár jogát Erdélyre, Károly viszont hadainak ellátása fejében Erdély szuverenitását – ugyanakkor a császári sereg megjelenésével lényegében megszállás alá került. I. Lipót a megállapodást túl engedékenynek ítélte és 1688-ban a rettegett Caraffa tábornokot küldte Erdélybe, aki Fogarason fegyveres erővel kényszerítette ki, hogy Erdély elfogadja a császár uralmát.

A búskomorságba esett fejedelem (aki 1688-ban feleségét is elvesztette) Fogaras várába zárkózott be, ahol csak óráival és könyveivel foglalkozott, itt is halt meg 1690. április 15-én. A trónon – legalábbis névleg – fia, II. Apafi Mihály követte, de Lipót ezzel egy időben, 1690 októberében kibocsátotta az Erdély helyzetét másfél évszázadig meghatározó Diploma Leopoldinumot. A dokumentum Erdélyt önálló tartományként tagolta be a Habsburg Birodalomba, nagyfokú önkormányzatot biztosítva számára. A diplomát az erdélyi országgyűlés 1691 januárjában fogadta el, a kiskorú II. Apafi Mihály mellé Bánffy Györgyöt tették meg kormányzónak. A szelíd lelkű ifjút 1696-ban, amikor már nem volt szükség bábfejedelemségének fenntartására, Bécsbe parancsolták, ahol hercegi címet és évdíjat kapott 1713-ban bekövetkezett haláláig. A fejedelmi címről 1701-ben az erdélyi diéta megkérdezése nélkül mondott le, a császár javára.

Apafi gyengekezű uralkodóként él a köztudatban, de Erdély hanyatlása nem az ő hibája volt, lévén mozgástere meglehetősen korlátozott volt. Javára írható, hogy próbálta konszolidálni Erdélyt, enyhíteni az elődei alatt elszenvedett károkon. Fellendítette az ipart, az elpusztult Bethlen-kollégiumot Gyulafehérvárról Nagyenyedre helyezte át, befogadta a sárospataki kollégium elüldözött tanárait, számos tehetséges diáknak biztosított külföldi tanulási lehetőséget. Érdekesség, hogy alatta kezdődött Erdélyben a dohányzás.

A fejedelmet 1691-ben az almakeréki szász templomban temették el. Hamvait 1909-ben a Kolozsvárra vitték, 1942-ben fejedelemhez méltó ünnepélyességgel temették el a Farkas utcai templomban. A fejedelem korát Jókai Mór dolgozta fel Erdély aranykora című regényében, és ekkor játszódik Móra Ferenc népszerű ifjúsági regénye, a Rab ember fiai is.